Varga T. Róbert;

Szalai Ádám;Egervári Sándor;Magyar Labdarúgó Szövetség;Nagy Sándor;labdarúgó-válogatott;sportpszichológus;Sándor Károly Akadémia;

2013-10-25 07:55:00

Egervári nem kért a munkájából

Egervári Sándor, magyar ­labdarúgó-válogatott leköszönt kapitánya nem tartott igényt sportpszichológus segítségére, miközben a világ élvonalában a mentális felkészítés ugyanannyira elengedhetetlenül fontos és természetes része egy csapat munkájának, mint a gyúró vagy az orvos alkalmazása. Nagy Sándor sportpszichológus korábban két kapitányt szolgált, vele beszélgettünk.

- Látta a hollandiai 1-8-at?

- Igen.

- Sportpszichológusként milyen következtetéseket tudott levonni a látottakból?

- Nem ismerem a belső viszonyokat. A tévén keresztül az érzékeltem, hogy hiányzott a csapategység, a játékosok egyénileg próbáltak meg alkotni, küzdeni. Nem volt megfelelő együttműködés, nem volt hatékonyság a csapategységek között. Pedig gondolom, taktikailag felkészítették őket. A két válogatott között nagyon erős képességbeli különbség mutatkozott meg.

- Kollégája, Imre Tóvári Zsuzsanna az index.hu portálon azon véleményének adott hangot, miszerint az irreális célkitűzés - győzni kell a világ egyik legjobbjának otthonában - bénítólag hathatott a játékosokra.

- Egyetértek vele, nagyon is valószínű, hogy így történt. Túlkövetelésként éli meg a csapat és a játékos, ha képességeit meghaladó célokért kell küzdenie. Valahol mélyen érezték, hogy a cél elérhetetlen. Közben a közvélemény felé azt kellett nyilatkozni, hogy győzni megyünk. A jó teljesítmény a képességek és lehetőségek feltérképezése alapján megfogalmazott reális célkitűzéssel érhető el. Jelen esetben egy selejtezősorozatról van szó. A csapat tagjai tudták, korrigálniuk kellene mindazt, amit korábban elrontottak, s ez járt a fejükben még akkor is, ha tisztában voltak vele, tulajdonképpen a lehetetlenre vállalkoznak. A győztes csapatok reálisan mérik fel a képességeiket, és stabilan képesek magas szinten teljesíteni. A magyar válogatott vb-kvalifikációs szereplése során is akadtak jó, vagy viszonylag jó produktumok. Viszont nem tudták azt stabilan tartani.

- A teljesítmény hullámzó volt.

- Így igaz. Itt fontos továbbá rögzíteni: a kettős mérce alkalmazása hamis következtetéseket eredményez. Ami elég az NB I-ben, az nagyon kevés a nemzetközi színtéren. Erre kaptunk bizonyítékot nyáron: klubcsapataink hamar kiesnek az európai kupaselejtezőkben. Amikor az igényszint alacsonyan van, a képességfejlesztés sem úgy működik, ahogy kellene. Már a képzési rendszerben, az utánpótlás-nevelés során a nemzetközi színvonal elérését kellene szem előtt tartani. Nemzetközi csúcsteljesítményre törekvés - ez megoldás lehet. Más sportágak esetében mindez megvan, mondhatom a vízilabdát, a kézilabdát, vagy a jégkorongot. Bár a hokisok éppen az első és másodvonal között vannak, de céljuk, hogy az A csoportban szerepelhessenek.

- A Sándor Károly Akadémiát nemrég Európa legjobb labdarúgó nevelőintézetei közé választották, mivel sok, onnan kikerült játékos eljut az élvonalig. De csak a szerény színvonalú NB I-ig.

- Erre utaltam az imént. És az is probléma, hogy hiába veszik fel a versenyt a magyar fiatalok kortársaikkal, ha a későbbiekben beleszürkülnek a magyar közegbe. Ahogy a civil életben, úgy a sportoló esetében is problémás időszak a felnőtté válás folyamata. Ilyen korban különösen fontos, hogyan vannak foglalkoztatva. Érdemes elgondolkodni a tehetségek átmentéséről, hogy kapjanak rendszeresen játéklehetőséget. Képességeiket folyamatosan próbára kell tenni.

- Bukarestben hasonlóan bénultnak hatott a válogatott, mint Amszterdamban. A különbség talán az lehetett, hogy Hollandiában a túlzott elvárások, míg Romániában az ellenséges közeg okozta a blokkolást. A sportpszichológia mit tud tenni annak érdekében, hogy az a játékos, aki hétről hétre 2-3 ezer ember előtt futballozik, egy 50 ezres, ellenséges hangulatú stadionban ne roppanjon össze?

- Laboratóriumi körülmények között erre kondicionálni nehéz. Szokás mondani: ha valaki meg akar tanulni lovagolni, a legjobb, ha felpattan a ló hátára. A célszerű tehát az volna, ha rendszeresen 50 ezer néző előtt játszhatnának, erre edződnének. Nálunk egy-egy bajnoki 20 ezres közönsége kiemelkedőnek számít. Aki nem szokott hozzá a bukarestihez hasonló szituációhoz, arra nyilván nagyobb hatással van a szurkolók pressziója. De még azokra is negatívan hathat, akik többet játszanak ilyen környezetben. Nem véletlenül szokás a hazai pálya előnyét emlegetni. Mindenesetre az igazán profik függetleníteni tudják magukat a külső körülményektől. Ez úgy érhető el, ha a sportoló semmi másra nem koncentrál, csak a feladatára és a pályán belüli történésekre, tevékenységre, és arra, hogy minél jobban teljesítsen. Ez a része tanulható, fejleszthető. Ebben segít többek között a mentális felkészülés.

- Két magyar kapitány alatt is szolgálta a válogatottat. Hogy szűnt meg a megbízatása?

- Kezdetben Várhidi Péter ideje alatt segítettem a csapat felkészítését, de nem az ő személyes felkérése alapján. Az MLSZ akkori elnöke, technikai igazgatója, valamint az orvosi bizottság vezetője keresett meg. Azt tudni kell, hogy a sportpszichológus csapattal való együttműködésének hatása nagyban függ attól, hogy a vezetőedző mennyire partner, elfogadja-e a segítséget? Személye megkerülésével nem megoldható a segítségnyújtás. Várhidi Péterrel konzultáltunk, majd létrejött az együttműködés. Sok fiatal volt a csapatban. Még újdonság volt az a módszer, ahogy próbáltam bevezetni a mentális felkészülést. Mire a szemléletváltás elindult volna, váltás történt a kapitányi poszton. Érkezett Erwin Koeman, aki átvette a stábot. Előzetesen mindegyikünkkel leült beszélgetni, megismerkedtünk, és hajlandó  volt a közös munkára. Abban maradtunk, hogy inkább csak egyénileg próbáljak segíteni a játékosoknak, csapatépítés terén nem igényelte a munkámat. Sok edző tart attól, miként nyúl bele a pszichológus az csapategységbe? Úgy ítélik meg, a sportpszichológus inkább akadályozná a munkájukat.

- A csapatépítésben hogyan tud ön segíteni?

- Edzők jönnek-mennek, cserélődnek a játékosok, eleinte ismerkednek egymással. E folyamatban például. Vannak olyan módszerek, amivel hatékonyabbá tehető a kommunikáció, és lehet fejleszteni az együttműködést is. Például csoportdinamikai tréninggel javítható a csapatrészek közötti összhang. Egy hatékonyan működő csapat esetében a teljesítmények nem egyénileg adódnak össze. Az edzők úgy vélik, a csapatépítés az ő kompetenciájuk, talán ezért idegenkednek. Bár más sportágaknál előfordult, hogy e téren is igényt tartottak a munkámra. Viszont az előző kérdését még nem válaszoltam meg: hogy miként szűnt meg a közreműködésem a válogatottnál? A sportpszichológus munkája akkor igazán eredményes, ha az folyamatában történik. A válogatott keretösszetartásai idején nyílik lehetőség dolgozni, ezért egy-másfél éves időszakra van ahhoz szükség, hogy igazán eredményt lehessen elérni. Mire ide eljutottunk, újfent változás történt a poszton. A kinevezett Egervári Sándor leszögezte, az ő pedagógiai felfogása mellett nincs szükség sportpszichológusra.

- Szalai Ádám viszont éppen hogy hiányolta a mentális felkészítést. A honi futballban kevésbé elfogadott a pszichológus szerepe, mint más sportágaknál?

- Tudomásom szerint a Schalke légiósa régóta támaszkodik sportpszichológus segítségére. Egyébiránt az a tapasztalom, hogy egyre több versenyző igényli itthon is, egyre több egyéni sportoló keres meg minket, egyre többen nyitnak. Látják, hogy a nemzetközi konkurenciában ez a szakma is természetes módon van jelen, akárcsak az orvos és a masszőr. Nem véletlen, hogy a nyolc londoni magyar aranyérmes közül hét esetében igénybe vették szolgálatainkat. Hogy a sportágak között van-e különbség? A labdarúgás zártabb közeg, nehezebben veszik az újdonságokat, noha vannak pozitív példák. Győrben dolgozik sportpszichológus, magam is dolgoztam nemrégiben egy klubcsapattal. S már nemcsak az élvonalbeli együttesek keresnek meg, hanem egyénileg NB II-es és NB III-as játékosok is. Fontos szerep jut már a szakmánknak az új akadémiákon, még ha nem is feltétlenül a sportteljesítmény, mint mondjuk a kollégiumi környezet elfogadtatása miatt. Szerencsére túl vagyunk azon a szemléleten, hogy aki pszichológushoz fordul, az „nem normális”. A sportpszichológia ma már különösen nem erről szól. 

Döbbenetes döntés

Közbevetve:B. M. L.-től.

A soron következő két FIFA-napon rendezik a világbajnoki pótselejtezőket. Novemberben kétféle csapat lép majd pályára. Akik érdekeltek, s akik egy percet sem veszítve máris a jövő csapatát építik. A magyar szövetség döntése értelmében a magyar válogatott egyik csoportba sem tartozik.

Ugyanis - bármilyen furcsa a nagytekintélyű döntéshozók számára -, csapatot kizárólag játék közben lehet építeni. Aztán az sem túl jó üzenet, hogy aláírunk egy előszerződést, majd tojunk a másik fejére. Rövidesen nem lesz senki, aki komolyan vesz minket. Nálunk a szó mellett az írás is elszáll.

Bár az való igaz, a döntésnek van egy kétségkívül nagy előnye. Az idén többet nem fordul elő, hogy a bukaresti vagy az amszterdami zakóhoz hasonló megaláztatásban lesz része az agyonajnározott magyar futballistáknak.