Orosz rulett német módra

Pénteken kezdi meg a szavazást a német Szociáldemokrata Párt (SPD) tagsága a múlt hét közepén megszületett koalíciós szerződésről. A voksolás egyfajta bizalmi szavazás is a párt jelenlegi elnökségéről. Ha ugyanis a bázis elutasítaná a kereszténydemokratákkal és a keresztényszocialistákkal megkötött megállapodást, úgy Sigmar Gabriel pártelnök és a vezetés más tagjai is távoznának.

Igen nagy rizikót vállalt az SPD vezetése a pártbéli szavazás kiírásával. Amolyan kétélű fegyver ez, megjósolhatatlan eredménnyel. Ugyanakkor van logika mögötte. Az SPD vezetése az előző, 2005-2009-es kormányzati szerepvállalásból okulva döntött a szavazás kiírása mellett. Ha a tagság is áldását adná a koalíciós szerződésre, és ezzel együtt arra, hogy a szociáldemokraták négy évig Angela Merkel kormányának tagjai legyenek, nagyon megerősödne Sigmar Gabriel és csapatának párton belüli helyzete. A koalíciós szerepvállalás pedig igen fontos legitimációt kapna. Amennyiben megismétlődne az, mint az előző nagykoalíció idején, amikor az SPD népszerűsége a parlamenti mandátum végére mélypontra süllyedt, Gabrielék érvelhetnek azzal, hogy nem csak az övék a felelősség, hanem az SPD teljes, 473 ezres tagságáé. Ha viszont a szavazáson a tagok nemet mondanának a koalíciós szerződésre, úgy az SPD történetének legsúlyosabb válságába sodródna, s vezetés nélkül maradna. Olyan helyzet állna elő, ami aligha szolgálná az SPD hosszú távú érdekeit.

Az SPD minden politikusa igen óvatos az esélyek megítélését illetően. Andrea Nahles, a párt főtitkára kifejtette, szó sincs arról, hogy a dokumentum elfogadása magától értetődő lenne. A visszafogottság oka, hogy nem sokkal a szeptemberi parlamenti választást követően olyan közvéleménykutatás látott napvilágot, amely szerint az SPD bázisa nem akarja a pártot négy évig Angela Merkel immár harmadik kormányában látni. Az elutasítás aránya majdnem kétharmados volt. Azóta azonban megszületett a koalíciós szerződés, amelybe a szociáldemokraták egy sor fontos követelése bekerült. Az ő elképzelésük érvényesült a kettős állampolgárság kérdésében, így a már német területen született bevándorlóknak nem kell dönteniük 23 éves korukig arról, melyik ország állampolgárságát válasszák. Szintén az SPD terve valósult meg a minimálbér kapcsán, amely 2015-től 8,50 euró lesz. Ugyanakkor az érintettek a 2017-ig tartó átmeneti időszakig meghatározzák azokat a szektorokat, amelyekre ez nem lesz érvényes. Komoly eredmény a szociáldemokraták számára: az eddigi 67 éves nyugdíjkorhatár 2014. január 1-től úgy módosul, hogy a 63 év felettiek, illetve a 45 éves munkaviszonyt maguk mögött tudók már részesülhetnek az illetékmentes nyugdíjból.

Az SPD vezetése azt reméli, miután a legfontosabb követelések bekerültek a szerződésbe, a tagság már nem mondhat nemet. A Forsa ügynökség múlt vasárnap közzétett felmérése arról tanúskodik, hogy az SPD választói (tehát nem a tagság!) egyöntetűen támogatják a megállapodást. A megkérdezettek 78 százaléka üdvözölte a benne foglaltakat, és mindössze 19 százalék utasítja el a dokumentumot. A CDU híveinek körében egy százalékkal ennél is nagyobb a támogatók aránya, és csak 15 százalék az elutasítóké. Hasonló eredményre jutott az Emnid iroda eredménye, amely szerint a szociáldemokrata szavazók hetven százaléka elégedett a megállapodással, és 26 százalék nem. A CDU és CSU támogatói esetében ez az arány 89, illetve hét százalékos. Összességében is elmondható, hogy a németek elégedettek a nagykoalíciós szerződéssel, hiszen a megkérdezettek 69 százaléka szerint jó megállapodás született, és csak 21 százaléka véli rossznak a dokumentumot.

A felmérés ugyanakkor megállapítja, a többség úgy véli, adóemelések nélkül nem tudja tartani vállalásait az új kormánykoalíció. Mindössze 14 százalék hisz Merkelnek ebben a kérdésben. Még a kereszténydemokraták 72 százaléka is adóemelésekre számít. És miközben a nagy többség elégedett a koalíciós szerződéssel, 47 százalék nem számít arra, hogy Németország még erősebbé válna a Merkel-kormány mandátumának végén.

Az SPD vezetése a koalíciós szerződés aláírása után országjárásba kezdett a tagság meggyőzése érdekében. Minden nagyágyút bevetettek, köztük Hannelore Kraftot, a párt legnépszerűbb politikusát, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét is, aki szinte az utolsó pillanatig igen kritikusan nyilatkozott az SPD-nek a koalícióban való részvételéről.

Nem könnyű felmérni a tagság véleményét. Különösen a hallgatag többségét, azokét, akik befizetik ugyan a tagdíjat, de nem vesznek részt a különböző gyűléseken, nem fejtik ki véleményüket fórumokon. Sigmar Gabrielt azonban derűlátással töltheti el, hogy mostani kampánykörútján ugyan sokan fogalmaztak meg bírálatokat a kormányzati szerepvállalásról, a többség, úgy látszott, inkább támogatja azt.

Mindenesetre így is túl derűlátónak tűnik a pártelnök azon jóslata, amely szerint 80-20 százalék arányban támogatja majd a tagság a koalíciós szerződést. A párt ifjúsági szervezetei például fenntartások sorát fogalmazták meg. Sőt, a 16-ból hét tartományi ifjúsági szervezet a dokumentum elutasítására szólított fel. A fiatal SPD-sek nürnbergi szervezete például avval indokolt, hogy a CDU/CSU-val elképzelhetetlen a politikaváltás.

Az már most biztos, hogy a vezetés lemond a dokumentum elutasítása esetén. Andrea Nahles főtitkár a Welt am Sonntagban kijelentette, ha a bázis nemet mond, akkor a vezetőség is vállalja a konzekvenciákat. Arra a kérdésre, hogy ez a teljes vezetés lemondását jelenti-e, azt válaszolta, "abból indulok ki, hogy ez történne".

Ami a további menetrendet illeti, a tagság hatodikán kezdi meg a szavazást, levélben. A voksolás 12-ig tart. Az eredményt december 14-én vagy 15-én teszik közzé. Amennyiben a többség támogatja az SPD nagykoalícióban való részvételét, úgy Angela Merkel kormányáról december 17-én szavazhat a Bundestag.