Uniós védelmi tervek

Közös drónflotta, uniós légi szállítási parancsnokság, két EU-harccsoport. Az Európai Unió közös védelmi politikája alakul, noha az elmúlt években háttérbe szorult. Tetszhalott állapotából készülnek feléleszteni a Huszonnyolcak a csütörtök-pénteki csúcstalálkozón. Öt éve ez az első alkalom, hogy a biztonságpolitika az Európai Tanács napirendjére kerül. A tanácskozásra Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár is hivatalos.

Az évzáró csúcs fő célja az lenne, hogy a közös biztonsági és védelmi politika (CSDP) hatékonyságát növeljék, a védelmi képességeket, az európai védelmi ipart erősítsék. Az állam- és kormányfők elé kerül az éves jelentés a védelmi politika helyzetéről, valamint az európai védelmi ipar versenyképességének növelését szorgalmazó javaslat.

Bár az elmúlt években történtek lépések a közös védelmi politika erősítésére, ezek kevéssé tudatosultak a közvélemény előtt. Az EU 2007-ben két, egyenként 1500 katonából álló harccsoportot állított fel, a tagországok féléves rotációval töltik fel ezeket az egységeket. A két uniós dandárt azonban még soha nem vetették be, jórészt bürokratikus akadályok miatt.

Újra és újra felmerül a párhuzamosság problémája, ha már egyébként is létezik a NATO gyorsreagálású erő, szükség van-e külön uniós védelmi kapacitásra, egyáltalán képesek-e a tagállamok további erőket nemzetközi feladatokra kiállítani. Járható út olyan területekre összpontosítani, ahol hiány mutatkozik. Az egyik ilyen terület a légi utántöltés lehet, az Európai Védelmi Ügynökség 2019-ig többnemzetiségű flottát állítana fel e célra.

Hiánypótló lehet a távirányítású pilóta nélküli repülőgéprendszer kiépítése, hét EU-tag idén novemberben állapodott meg arról, hogy 2020-ig közös dróngyártásba fognak. A kíbervédelem területén is lépni kellene, e téren is jelentős az Európai Unió lemaradása az Egyesült Államokhoz képest. Európában jórészt magáncégek kezében van a kíbervédelem, míg az amerikaiaknál a fegyveres erők ellenőrzése alatt áll.

Az Európai Parlament novemberben közzétett állásfoglalásában a kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján szorgalmazta, hogy a megnövekedett biztonsági kihívások közepette erősítsék meg az uniós akaratot a közös védelem kiépítésére. Az EP javasolja, hogy készüljön Fehér Könyv a biztonsági és védelempolitikáról. Felelevenít egy 2001-es javaslatot Európai Önkéntes Humanitárius Segélynyújtási Hadtest létrehozására, sürgeti állandó katonai műveleti parancsnokság létrehozását, s szorgalmazza, hogy használják a különféle válsághelyzetek kezelésére alkalmas uniós harccsoportokat.

Nem minden tagállam ért egyet a közös uniós biztonságpolitika erősítésével, a britek például e téren is kifejezetten gyanakvóak.

A Daily Telegraphban egy konzervatív képviselő, volt árnyék védelmi miniszterhelyettes azt írta, bár az EU közös védelme papírtigrisnek látszik, a közös európai hadsereg felállítása "csapás a brit védelmi iparra, újabb szög a NATO koporsójába", s a brit kormánynak óvakodnia kellene a "lopakodó" uniós biztonságpolitika támogatásától. Ha érdemi fellépésre van szükség, a közös európai katonai szerepvállalás fő terhe úgyis Franciaországra és Nagy-Britanniára esik.

Javier Solana volt NATO-főtitkár, az EU első kül- és bizonságpolitikai főképviselője szerint ugyanakkor az uniónak arra kellene törekednie, hogy gazdasági erejéhez méltóan kivegye részét a globális biztonsági feladatokból. Solana szerint ez annál is inkább sürgető lenne, mivel az Egyesült Államokból egyre erőteljesebben az elszigetelődés irányába mutató hangok hallhatók.

A volt spanyol külügyminiszter, aki korábban két nemzetközi kalapot is viselt, pontosan tudja, nehéz gazdasági időkben az EU-tagállamok inkább lefaragnak a védelmi kiadásokból. Az uniós védelmi ipar integrálásával azonban szerinte növelhető lenne a hatékonyság, s így a a gondokból előnyt lehetne kovácsolni.