Turkálás a saláták között

Az MTI egyik eldugott karácsonyi híre szerint harminchétszer ülésezett az idén a kormány, s ezeken a tanácskozásokon 1700 törvényjavaslatot, kormányrendeletet és -határozatot tárgyaltak meg. Az annyi mint annyi: minden kormányülésen 45-46 témát kellett alaposan megrágniuk az illetékes minisztereknek. Ha egy-egy előterjesztésre legkevesebb 15 percet szántak (alapos munkához idő kell!), akkor is a kormányülések alkalmanként minimum 690 percig, azaz mintegy 11 és fél órát tartottak. Ennyi idő alatt több ízben is be kellett iktatni némi "technikai" szünetet, amit illik hozzáadni a "tiszta munkaidőhöz". Ha reggel 10-kor kezdődött minden tanácskozás, akkor este 10 óra előtt aligha szabadultak szegény minisztereink…

Ehhez képest alig vannak megfizetve. A T. Ház december 1-ején sebtében, mindössze három-négy sorban, alaposan elrejtve a napi saláták fodrai között, fogadta el a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010-es törvénynek azt a módosított változatát, amit a "társadalmi igazságosság nevében" hozott a fideszes kétharmad. Eszerint az államivezetők (gondolom ide sorolandók az idejüket maratoni kormányülésen, a megfeszített munkától izzadó homlokkal töltő miniszterek és államtitkárok, és persze a megannyi kormánybiztos, miniszterelnöki biztos, miniszteri biztos, miniszterelnöki megbízott, valamint a kormányhivatal és a központi hivatal vezetője és helyetteseik is), számára bármilyen jogcímen kifizetett egyéb juttatás - így különösen a jutalom vagy a célprémium - összege nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset összegét. (Nem semmi mondat!) A KSH tavalyi adatai még nem jelentek meg, de ez aligha lehet több mint bruttó 80-90 ezer forint. Hát, nem éppen bőkezű jutalom, ha csak a fentebb említett kormányülések ülepkoptató igénybevételét számítjuk.

Érdemes kicsit turkálni az év végi "saláták" egyéb fodrai között is, mert a remélhetően hamarosan leköszönő kétharmad törvényalkotó munkájára jól jellemző az a módszer, ahogyan e jutalmazási "rendszabály" is megszületett. Ugyanilyen félig titokban, egy csomó más paragrafus közé eldugva tudhattuk meg, hogy mégsem kell január elsejétől saját kézzel elkaparniuk hallottaikat azoknak, akiknek nem telik több százezer forintos temetésre. Még egy évig gyűjtheti ki-ki a közreműködő rokonokat, közben ásási gyakorlatokra is marad némi idő. Azt is megpróbálták a "salátalevelek" közé eldugni, hogy a munkában megfáradt állami vezetőknek mostantól a felmentésüket követően már nem kell a szocialista kollégáikra Lázár János által kivetett 98 százalékos "pofátlansági adót" megfizetniük felmentési pénzük és szabadság megváltásuk után, mert az erkölcsi kérdésekben sziklaszilárd alapon szavazó kétharmad képviselői januártól ezt 75 százalékra mérsékelték.

Még csak találgatni tudjuk, személy szerint kiknek szól ez a karácsonyi ajándék. A tavaszi választási eredményektől függetlenül az már biztos, hogy a jelenlegi parlament képviselők többsége - ez legnagyobb számban a Fidesz-KDNP gombnyomogatóit érinti majd -, kénytelen lesz pályát módosítani. Egy részükről már előre gondoskodtak, jól fizető állami állásokba ejtőernyőzték őket, de a többieknek sem kell aggódniuk. Orbán Viktor kegyéből ki földbirtokot, ki jól fizető trafikjogot kapott, s ha netán újra a Fidesz nyerne, jó néhányuknak előre beígérték egy-egy diplomata útlevelet.

Április táján meg majd jön a leköszönőknek a végkielégítés, persze addig még sok idő van hátra, és ahogyan az Alaptörvény sem, a 75 százalék sincs kőbe vésve. Tavasszal is teremhet még friss saláta.