Kivéreztetett egyetemek

Az életben maradásról és a kényszerű alkukról szólt az elmúlt év a magyar felsőoktatás szereplői számára. Miközben az alaptörvénybe írták a diplomások röghöz kötésének intézményét, a felvételi keretszámokat lényegében a 2011-es szintre állították vissza. Konszolidációs tervei ellenére a tavasszal államtitkárrá kinevezett Klinghammer István elvesztette Orbán Viktor bizalmát.

A megkérdezettek többsége - mintegy 58 százaléka - támogatja, hogy a felsőoktatásban államilag finanszírozott képzésben tanulóknak nyilatkozatban kell vállalniuk, diplomájukat a képzési idő másfélszeresén belül megszerzik, és a végzéstől számított húsz éven belül a támogatott idővel megegyező ideig Magyarországon dolgoznak - ez derült ki a Századvég Alapítvány legfrissebb felméréséből. A kormány egyik legemblematikusabb, a köznyelvben "röghöz kötésnek" nevezett intézkedése annak ellenére vált elfogadottá, hogy épp ez dühítette fel leginkább a tavaly év végi diáktüntetések résztvevőit. A felsőoktatás egyéb területein azonban a kabinet idén "taktikai visszavonulásra kényszerült".

A miniszterelnök tavasszal elvette az ágazat irányítását Hoffmann Rózsától, és Klinghammer István kezébe adta. Az egyetemi világból érkezett, egykori ELTE-rektor kinevezésével úgy tűnt, a kormány feladja addigi terveit. A röghöz kötés és az államilag finanszírozott felvételi keretszámok drasztikus csökkentése miatt 2012-ben kirobbant, országos diáktüntetés-sorozat ugyanis akkora médiavisszhangot kapott, hogy Hoffmann - totális elutasításon, illetve a diákok, a tanárok és az egyetemi vezetők véleményének semmibevételén alapuló -politikáját a népszerűség-vesztéstől megrettent Orbán Viktor nem folytathatta tovább. Ráadásul a kormányváltás után reálértéken csaknem 30 százalékkal csökkent a felsőoktatás állami támogatása, emiatt 2012-re intézmények tucatjai kerültek működőképességük határára.

A kormányfő ezért megszavaztatta a parlamenttel a felvételi keretszámok és a részösztöndíjas képzési forma eltörlését, amelyek jelentősen korlátozták az ingyenes képzésben résztvevők számát. Így 2013 nyarán nagyságrendileg ugyanannyi hallgatót vettek fel állami finanszírozással, mint 2011-ben, a Hoffmann által elindított keretszámcsökkentések előtt. Részben ennek is köszönhető, hogy a kormány intézkedéseit ellenző diákok ellenállása kifulladt. A röghöz kötés azonban megmaradt, sőt, idén márciusban bekerült az alaptörvénybe is.

Némileg javult a felsőoktatás finanszírozása is. A 2010-es 186-ról 2013-ra 123 milliárdra csökkent az ágazat költségvetési támogatása, a 2014-es költségvetés pedig 136,7 milliárdra korrigálná az állami ráfordítást. Ez viszont nagyon egyenlőtlenül oszlik el, egyes intézmények "gyorssegélyként" kaptak néhány százmilliót, a kiemelt egyetemek arányaiban többet, a kisebb, vidéki főiskolák pedig szinte csak a túlélésre elegendőt.

A Klinghammer által tavasszal összehívott Felsőoktatási Kerekasztal feladata az volt, hogy visszanyerje a hallgatói önkormányzatok, rektorok és felsőoktatási dolgozók támogatását. A tárgyalásokon azonban részt vett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László is - akinek szavára Orbán szívesen hallgat. Ezt bizonyítja, hogy lényegében a kamara elképzelései szerint alakult át a szak-, és felnőttképzés, Parragh ráadásul drasztikusabb változásokat kíván. Mivel a szakképzésben is az elméleti-közismereti tárgyak visszaszorításáért kardoskodott, valószínűleg "nem túl nagy barátja" a felsőoktatás humán jellegű képzéseinek. Talán ennek tudható be, hogy sajtóhírek szerint Klinghammer és törvényjavaslattá formált reformelképzelései elvesztették a kormányfő támogatását, így jövőre valószínűleg új államtitkára lesz a felsőoktatásnak.