Hatvanéves a diafilmgyártás

Publikálás dátuma
2014.02.06 19:04
Forrás: Facebook
Fotó: /
Hatvan éve alapították a Magyar Diafilmgyártó Vállalatot, az évfordulót a jogutód Diafilmgyártó Kft. vetítésekkel, kiállítással ünnepli az egész évben.

Lendvai Gabriella, a Libri-csoporthoz tartozó Diafilmgyártó Kft. ügyvezető igazgatója az MTI-nek elmondta, hogy csütörtökön az évforduló alkalmából ritkaságokat vetítenek a budapesti Tranzit Art Caféban, ahol este olyan felnőtteknek szóló diafilmek lesznek láthatóak, mint a rádiót népszerűsítő Nagyvilág a kis lakásban (1951), a szövetkezetesítés mellett agitáló Bodri (1955) vagy az 1954-es Aranyfalu, amely a szocialista fejlődést propagálta.

Az évfordulóra nyílt meg a Klebelsberg Kultúrkúriában a 60 év, 60 diakép, 60 grafikus című kiállítás is. A február 16-ig látható tárlat egyszerre tisztelgés és emlékezés: a meséket készítő grafikusok - például Gyulai Líviusz, Marék Veronika, Sajdik Ferenc és Zórád Árpád - munkáiból ad válogatást.

Az igazgató szólt arról is, hogy a diafilmgyártás ma a reneszánszát éli, cégük kínálatában jelenleg 250 alkotás érhető el, évente 3-4 filmmel bővül a repertoár. Részben a régi filmek újrakiadásával, részben pedig még feldolgozatlan népmesékkel és kortárs meseírók műveivel gazdagítják a kínálatot. Ma már elérhetők diafilmen Bartos Erika, Esze Dóra, Döbrentey Ildikó, Berg Judit, Lackfi János, Finy Petra és Hohol Ancsa művei is. Igyekeznek fiatal művészeknek lehetőséget adni a bemutatkozásra, így például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai dolgoznak a rajzokon.

Lendvai Gabriella elmondta, hogy ma a legnépszerűbb művekből - Hófehérke, Hamupipőke, Bogyó és Babóca, Öreg néne őzikéje - évente átlagosan 1600 darab fogy, a teljes kínálatból körülbelül 90 ezer példány talál gazdára. Szerinte a reneszánsz fő mozgatórugója a nosztalgia, valamint az, hogy kevés a kifejezetten kisgyerekeknek szóló mozgóképes tartalom. Adiafilmezés a tévével szemben meghitt, családi tevékenység, amelynek egyik nagy előnye, hogy a szülő hangján szólalnak meg a mesék - tette hozzá.

Felidézte, hogy a hazai kereskedelemben az 1940-es években jelentek meg az első tekercsfilmes diavetítők. Magyarországon a nagy sorozatban megjelenő diakópiákat a Magyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya készítette, majd 1954-ben megalapították a Magyar Diafilmgyártó Vállalatot. Az ismeretterjesztő, népművelő, agitációs filmek mellett 1953-ban kezdődött a mesediafilmek nagyarányú gyártása. A műfaj izgalmas kísérlete volt az úgynevezett Diahíradó, amelynek célja a gyors tájékoztatás volt, jelentős részük sporthíreket dolgozott fel, például az 1953-as angol-magyar futballmérkőzést. 

1954-től mintegy 6000 kiadvány készült, amelyből közel ezer mesefeldolgozás, a többség ismeretterjesztő, politikai, agitációs mű volt. Mint megjegyezte, ma főleg a mesefilmek jelentik a diafilmeket. A magyar rajzfilm nagyjai nemcsak a nevüket adták a diaváltozatokhoz, hanem sokszor maguk is rajzoltak olyan képsorozatokat, amelyek csak diaváltozatban jelentek meg. Ilyen például Macskássy Gyula és Dargay Attila Jancsi és Juliskája vagy Richly Zsolt Harcsabajusz kapitánya. Kiadták az ifjúsági regények diafilmváltozatait is, az 1970-es évektől pedig nagyobb hangsúlyt kapott az esztétikai nevelés, a hagyományos tempera és akvarell képek mellett megjelentek más technikák, például kollázsok, textilképek, bábfigurák is.

Az évfordulót ritkaságok vetítésével ünneplik az év során, a filmtekercsek többsége Bíró Ferenc gyűjteményében maradt fenn. A filmek eredeti rajzait pedig az Országos Széchényi Könyvtár őrzi - mutatott rá.

A következő vetítés a Tranzit Art Caféban március 6-án lesz, amelyen olyan alkotások lesznek láthatóak, mint 5-8 éveseknek készült, 1975-ös Képek Lenin életéből című diafilm, emellett vetítik a 4. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (1954), A szovjet festőművészet (1950) és a Zánkai emlékek (1981) című filmeket is.

Az Örökmozgó Filmmúzeumban minden hónapban mesefilmeket vetítenek: február 15-én az 1950-es, 1960-as évekből, március 22-én az 1964-1974, április 12-én 1974-84, május 10-én pedig 1984-94 között készült diafilmek kerülnek a vászonra.

Lendvai Gabriella szólt arról is, hogy Alkoss te is címmel pályázatot hirdetnek gyermekeknek három korosztályban (meseírás, meserajzolás, illetve árnyjátékkészítés). A beküldési határidő április 20., az eredményhirdetést május 10-én tartják az Örökmozgóban. 

A jubileumi év záróeseménye november 6-án lesz, a rendezvényen a 2004 és 2014 között készült alkotásokat vetítik. Terveik szerint ekkor tartják majd a Nagy dianapot is, amelynek keretében szeretnék elérni, hogy az ország legtöbb intézményében, iskolákban, múzeumokban, könyvtárakban vetítsenek diafilmeket. Ehhez kedvezményes vetítőgép-vásárlást kínálnak az érintetteknek.

A programokról a www.diafilm.hu oldalon lehet tájékozódni.

Szerző
2014.02.06 19:04

Trump embere elismerte: az oroszoknak dolgozott – az elnök nekiment az FBI-nak

Publikálás dátuma
2018.07.22 20:16
Page egy korábbi, 2016-os előadáson, Moszkvában
Fotó: Sputnik/ GRIGORIY SISOEV
Ismét nekirontott az amerikai elnök saját hazája Szövetségi Nyomozó Irodájának és az igazságügyi tárcának, ezúttal korábbi kampányemberének megfigyelése miatt. Csakhogy a tanácsadó nyilvánosan elismerte, hogy informálisan az orosz kormánynak dolgozott.
Carter Page, Donald Trump amerikai elnök egyik korábbi külpolitikai tanácsadója a CNN-nek elismerte, hogy korábban informális tanácsadója volt az orosz kormánynak. Page egy nappal azután nyilatkozott, hogy a The New York Times, majd az FBI is dokumentumokat hozott nyilvánosságra a lehallgatásáról és megfigyeléséről. Az FBI azért kért engedélyt Page lehallgatására, mert felmerült a gyanú, hogy a férfi együttműködik az orosz kormánnyal, Moszkva őt szemelte ki az együttműködésre.   Page korábban cáfolta, hogy orosz ügynök lett volna, ezt a vasárnapi interjújában is megismételte, de azt elismerte: „talán lehettek laza beszélgetések” orosz tisztségviselőkkel az Oroszország elleni szankciókról, és „ezt valakik mellékesen felhozhatták”. Viccnek nevezte az ügynökvádakat, és szerinte „nevetséges lejárató kampány” folyik ellene. Állítólag soha nem hallott az oroszoktól Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelöltre nézve kompromittáló információkat. Donald Trump szerint a Page megfigyelésével kapcsolatos dokumentumok „kevés kétséget hagynak aziránt”, hogy a titkosszolgálatok félrevezették a megfigyelést engedélyező bíróságokat. Page-et annak a vizsgálatnak a keretében vonták megfigyelés alá, amely annak kiderítésére irányult, összejátszott-e Trump munkatársa az oroszokkal a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt annak érdekében, hogy elősegítsék a republikánus elnökjelölt győzelmét Hillary Clinton ellen. A megfigyelés engedélyezését kérő FBI annak a feltételezésének adott hangot, hogy Page az orosz kormánnyal konspirál, és hogy beszervezési célszemély volt Moszkva szemében. Trump Twitter-üzenete szerint ezzel a „boszorkányüldözéssel” félrevezették a bíróságot. Adam Schiff kaliforniai demokrata képviselő azonban, aki az ellenzéki párt rangidős tagja a Képviselőház hírszerzési bizottságában, úgy nyilatkozott: az FBI részletesen alátámasztotta azon aggodalmát, hogy Carter Page külföldi hatalom ügynökeként tevékenykedhet. A megfigyelési kérelmet, illetve a meghosszabbításra irányuló kérelmeket – jegyezte meg Schiff – négy olyan bíró hagyta jóvá, akiket három különböző republikánus elnök nevezett ki. Marco Rubio floridai republikánus szenátor is az elnöktől eltérően foglalt állást: szerinte a Szövetségi Nyomozó Iroda nem a Trump-kampánystáb ellen kémkedett, hanem azzal kellett foglalkoznia, hogy volt valaki, aki állandóan az orosz kapcsolataival hencegett.    A New Jersey állambeli Berkeley Heights golfüdülőhelyről világgá röpített Twitter-bejegyzésében az elnök a Carter Page-dzsel kapcsolatos állásfoglalás mellett azt is hangoztatta, hogy „nagyszerű” megbeszélést folytatott a múlt hétfőn Helsinkiben Vlagyimir Putyin orosz államfővel, és ezt most az álhírgyártó média teljes erővel igyekszik ócsárolni.     
Szerző
2018.07.22 20:16
Frissítve: 2018.07.22 20:18

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58