A félelem országa

Egy ismerős kisiparosnál a napokban Bajnai Gordon tett látogatást – piár-célból. Az illető korábban elkötelezett SZDSZ-es volt, így szívesen vállalta, hogy fogadja a politikust, s filmet is készíthetnek a helyiségben. Utólag azonban kikötötte: az anyag nyilvánosságra kerüléséhez csak úgy járul hozzá, ha ő maga nem látszik a képeken. Ő is fél. Az ország nagyobb része, a kormánnyal nem szimpatizálók közül mindazok, akik bárkivel is függő viszonyban vannak a hatalmon lévők közül, nem merik álláspontjukat, véleményüket kifejteni. Ez az oka annak is, hogy a közvélemény-kutatások ma már teljesen megbízhatatlanok: a korábbi 1500-zal szemben ma ötezer embert kell megkérdezni, hogy ezer válaszoljon is. E feleletek nagyobb része is így szól: nem nyilatkozom, vagy: nem tudom, kire fogok szavazni. Azt is olvastam már, hogy vannak, akik bátran bevallják: ők a Fideszt támogatják – miközben eszük ágában sincs rájuk voksolni. Ezért is jelennek meg egyre kevesebben a tüntetéseken – nem szeretnék, hogy a főnökük megtudja, mi a véleményük mai világunkról. Az ellenzéki rendezvényeken egyre több az ősz fej – a nyugdíjasok bátrabbak, ők nem tartanak attól, hogy jövedelmüket megvonja az állam. A félelem hona lettünk.