A szeretethozó ember

Nem tudni, hogy kik keresztelték el a civil foglalkozása szerint a kereskedelemben tevékenykedő 46 esztendős férfit - a zseniális amerikai film főszereplője nyomán - Forrest Gumpnak -, aki a Somogy megyei Nikla általános iskolájának házilag készített vaskapujára elsőként kattintotta rá a remény lakatját. Arra sincs igazán válasz, hogy az árvaházak és a sok elfelejtett falu nyomorgó gyerekei közül miért éppen Nikla óvodásainak és elemi iskolásainak a sorsán kíván saját eszközével, a futással javítani. A tény az, hogy Iváncsics Zsolt különleges sportkarrierrel büszkélkedhet, amelyből máig megmaradt a futás, azzal a mindenki mástól elütő különbséggel, hogy ő nyolc éve egy nagy bevásárló kocsival fut, hogy segítségére legyen a kicsiknek és felébressze az emberekben szunnyadó együttérzést. Mert mint mondja, a magyarok jók, és ő gyarapodó segítő társaival együtt ezt akarja tudatosítani.

Káprázatos tavaszban, virágzó aranyesőbokrok és gyümölcsfák kíséretében haladunk Iváncsics Zsolttal Niklára, a már-már elfelejtett Berzsenyi Dániel hétszáz lelket számláló falujába. Mostanában elég sűrűn jár ide Zsolt, ahol a "Mézengúz" tagóvoda apróságai belecsimpaszkodnak, ölelgetik, mint afféle szeretethozó embert, aki egy kicsit már hozzátartozik az életükhöz.

A szegénységet sok színes rajzzal, pillangókkal, és mütyürökkel fedik el, mert mint azt Koroknainé Fábos Judit vezetőnő mondja, ezek a niklai és csömendi gyerekek úgy nőttek fel, hogy a szüleik soha sem dolgoztak. No, nem mintha nem akartak volna. Itt nincs pénz. Itt nincs semmi. Még kocsmája sincs a településnek. Az állami támogatás kicsi és Császár Anita logopédus is szeretetből jár ide heti két alkalommal, a Berzsenyi kúria egykori cselédházából kialakított óvodába, ahol csak a kisasztalok összecsukása után tudják a gyerekeket ebéd után lefektetni. Még szerencse, hogy a Baptista Szeretetszolgálat és két év óta "Zsolti bácsi" is segít. - Talán el sem hiszi, itt a gyerekek két éve karácsonykor zsíros kenyeret és teát kaptak ünnepi ebéd gyanánt. Volt olyan apróság, aki papucsban telepedett a fenyőágak mellé, mert nem volt rendes cipője - mondja Zsolt.

Itt nincs pénz. Itt nincs semmi. Még kocsmája sincs a településnek.

A gyerekek úgy nőttek fel, hogy a szüleik soha sem dolgoztak

Karácsonykor zsíros kenyeret és teát kaptak ünnepi ebéd gyanánt a gyerekek

Bevallom, a célok felsorolása ámulatba ejtett. Mert Niklán nevelőszülői hálózatot, a falun belül "Lurkófalvát", és a munkanélküliség, illetve a nyomor felszámolására a felnőtt lakosok számára szociális szövetkezeteket akarnak létrehozni. Tervük szerint a gyerekeknek is lesz saját földjük, illetve egy olyan állatsimogatójuk, amelynek lakóit ők gondozzák. Helyét a nagy udvaron már meg is nézhettem. Egy petpalackokból kialakított üvegház ötletét is megfogalmazták, de az elképzelések sora nem itt végződik.

- Hogy mi kell mindehhez? Erő, akarat és összefogás - mondja Dénes Gábor, aki az iskolában magyart és történelmet tanít, s nem mellékesen a Bölcsőd-Sírod Egyesület elnöke, akit Iváncsics Zsolt a legnagyobb tisztelet hangján Nikla tudós emberének nevez. Dénes "tanárbácsi" a gyerekek karéjában állva szerényen csak azt mondja: a vidék értékeket hordoz, és mivel az ország a vidékek összessége, minden fellelhető kulturális, emberi és szellemi kincset felszínre kell hozni, meg kell menteni.

Egyébként Dénes Gábor tele van reménnyel és az iskola folyosóján látható fotókat úgy mutogatja, mintha saját fiairól, lányairól készültek volna. Vagyis: a jövőről. Hiszi, mint Iváncsics Zsolt maga is, hogy a kultúra a legnagyobb varázsló, hiszen itt három éve még - szavaival élve - Chicago volt, sok fékezhetetlen gyerekkel. Most, az ajándékba kiosztott gyümölcsöt a legkisebb is udvariasan megköszöni. Benne van ebben a sikerben az igazgatónő, Táska Ibolya csendes megjegyzése is, aki kérdésemre sok értelmiségit megszégyenítő választ ad: "Itt van dolgom!"

Az önkormányzat kulturális szervezője, Hársházi Szabolcs, a született niklai, fotózza a gyerekeket. Közben rámutat a "Törődés útja" nevet viselő, fából készült kapura, amelynek a bejáratát, az "adományteret" kikövezték a gyerekek. - Mi történelmet írunk a térségben az egységgel, mert egy alkotóközösséghez tartozik a falunk. Úgy gondolkodunk, mint Zsolt: a gyermek a jövő. Csak rájuk lehet építkezni - mondja a 29 esztendős Szabolcs, akinek a mosolyáról eszembe jut a konyhában látott kistányérnyi édesség. Tele volt kerek, mosolygós aprósüteménnyel.
*
Iváncsics Zsolt, 1982-ben klottnadrágban és kitömött orrú dorkóban megnyerte Győrben az úttörő olimpiát, majd kitűnő edzőkkel és fájdalmas sérülésekkel sok éven át az atlétika világának élt, és még a gerincműtétje után kihagyott két év sem térítette el a futástól, hiszen edzője megjósolta: "Te vagy a legerősebb, nagy futó leszel fiam..."

Többek között ők azok, akik arra tették fel az életüket, hogy Berzsenyi Dániel faluja ne maradjon jövőtlentelepülés – Iváncsics Zsolt, Bartokos Tamás, a Bodrogi Baptista Gyülekezet tagja és Dénes Gábor tanárFOTÓ: NÉPSZAVA

Aztán az élet úgy írta sorsának könyvét, hogy Achilles sérülés miatt 1991-ben öt év kihagyással, édesanyja haláláig abbahagyta a futást. Az újrakezdés afféle menekülés volt. Ki elől, mi elől? Ezt csak Zsolt tudná megmondani. Annyi bizonyos, hogy az élelmiszeripari, illetve kereskedelmi ismeretekkel felvértezett férfi munkája mellett sem tett le a futásról. Sőt, nyolc évvel ezelőtt, 2006 szeptemberében a nemzeti félmaratont munkaköpenyben, üres bevásárlókocsival futotta végig. Benne volt ebben kereskedő mivolta és a futó, akinek a lábából nem lehet kiűzni a kilométereket. 2012-ig futott így, köpenyben, üres kocsival.
Hogy akkor mi történt? Iváncsics Zsolt így vall erről:

- Edzés közben találkoztam egy rosszul öltözött asszonnyal és a kislányával. A gyerek nagy szemeket meresztett rám és azt kérdezte: "Bácsi, miért tolod ezt a kocsit?" Nem tudtam neki válaszolni. Halálomig emlékezni fogok az arcára, a tekintetére, arra az elesett nőre és gyermekére, akik nyilván bolondnak tartottak az üres kocsival. Megkérdeztem magamtól, tényleg, miért futok az üres kocsival? A kislányom látványa ébresztett rá arra, hogy tartalommal kell megtölteni a futásomat.

A legelesettebbekért, a szegény, no meg az árva gyerekekért kell futnom, hogy a legszükségesebb élelmet, játékot, könyvet, kiscipőt, szóval mindent, ami kellhet, gyűjtsek nekik. A Forrest Gump elnevezés nem tőlem származik, hanem azoktól, akik megértették, mit akarok üzenni a futásommal, ami már nem rólam szól. Később megkerestem a Kossuth Lajos Árvaházat, futottam egyedül, futottam úgy tavaly félmaratont, hogy egy árva, kicsi lányt toltam végig a versenyen, majd jött a nyár és a Kékestetőre, Magyarország csúcsára toltam fel egy ugyancsak árva kisfiút. A nagymaratonon két gyermeket, azaz 65 kilót toltam magam előtt. Erről egyébként az egyik barátom kijelentette: Zsolti, te vagy a kocsidban.

Magadat tolod az elmaradt gyermekkori szeretet felé. No, de ez egy másik történet. Egyébként sorolhatnám a futásaimat, amelyekre mint teljesítményre persze, büszke vagyok. De a legfontosabbnak a figyelemfelkeltést, a segítő szándék felébresztését tartom. Bevallom, szeretném, ha mozgalom lenne a törődésből, a szeretetadásból, amelynek a középpontjában a szeretethiányos gyerekek vannak..." Zsolt minősített, közterületi játszóeszközöket szeretne a község iskolájának. Összesen 1,2 millió forintra lenne szükségük, amelyből 3-4 fából készült köztéri játékot tudnának vásárolni és telepíteni a községben. Most ezért fut.

Spuri Balaton

A Budapesti Sportiroda hetedik alkalommal rendezi meg a Spuri Balaton Super Ultramaraton versenyt. A négy napos esemény március 20-tól 23-ig tart, több mint ezer futó váltókkal. Iváncsics Zsolt egyéniben vesz részt a Siófoktól Siófokig tartó 200 kilométeres versenyben.