Emlékeztünk

Volt valami diszkrét bája a június 16-i ünnepségeknek. Különösen a Nagy Imre szobornál tartott megemlékezésnek. Maga Orbán Viktor sem vette észre, hogy ellentmond önmagának, amikor dicséri a volt mártír miniszterelnököt. Ugyanis Orbán, Kövér és a Fidesz-vezérkar - ha bajba kerül - mindig jócskán elkezd kommunistázni. Mintha minden egyes komcsi gazember lett volna, holott ez közelről sem volt így. Nagy Imre a kiváló példa erre. Egész életében nem tagadta meg elveit, nem változtatta nézeteit aszerint, hogy politikailag mi lenne számára a kedvezőbb. A kisemberek számíthattak rá, sosem csalódtak benne. 1956 októberében még elvtársaival is szembeszállt a nép érdekeiért, az emberek egyértelműen őt követelték a kormány élére.

Az alábbiakban idéznék a Népszava nyomán Orbán 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetése alkalmából elmondott beszédéből némileg aktualizálva a jelen politikai helyzetre. (ez utóbbi megjegyzéseket ( ) jellel emelem ki az eredeti szövegből:) "...ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista (Fidesz) diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot (a Fideszt), hogy alávesse magát a (valódi) szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük el '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről (egyenlő felekként, az ország közvéleményét nem megkerülve, valódi vitát követő országgyűlési határozattal gazdasági szerződéskötés az oroszokkal). Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam (a Fidesz uralma) magától fog megváltozni." Orbán annyira öntelt, hiú, beképzelt, hogy észre sem veszi: szavai ugyanúgy érvényesek most is, mint 25 évvel azelőtt, azzal a "csekély" különbséggel, hogy a pártállam most ő maga. És rosszabb az előzőnél, mivel éhesebb, mohóbb, falánkabb.