Kell a Népszava!

Bejáró diák voltam szülőfalumból, a Szabolcs megyei Buj községből a Horthy rendszer idején Nyíregyházára. Az egyik alkalommal anyám sírva fogadott otthon: apát elvitte a rendőrség. Bűnre az volt, hogy olvasta és terjesztette, főleg kisiparos társai, barátai körében, mint szociáldemokrata, a Népszavát. A lapot egy Szegedi nevű nyíregyházi taxis hozta ki mindig a faluba, alkalmanként. Őt is letartóztatták. Három nap múlva apámat, egy hét múlva a taxist is kiengedték. Az újság nem járhatott tovább, a taxis elvesztette munkahelyét, Ausztráliába távozott, de a baráti kapcsolatot továbbra is tartotta apámmal, barátaival is. Hogy mindez miért jutott eszembe, és miért osztom meg kedves lapommal? Mert most is a történelem megismétlődik. Igaz, hogy más eszközökkel, más módszerekkel, de a cél ugyanaz: el kell hallgattatni a potenciális ellenfelet, és szócsövét, a Népszavát. Örömmel tölt el, hogy akkor is, és ma is éppen az ellenkezőjét érik el vele. Tapasztalom, hogy egyre többen keresnek, mint szociáldemokratát, apám örökségének folytatóját, és közlik, hogy elő akarnak fizetni a lapra, mert a Népszavának élnie kell! Mire gondolhatok most? Nem másra, mint amit a bevezetőben írtam. Apáméktól tanultam amit Fejtő Ferenc így fogalmazott meg: „Csak azért is szociáldemokrácia!” Ehhez pedig kell az újságunk, a Népszava is.