A nézőcsúcs nem elég

Büszke lehet magára a közszolgálati média. Nézőcsúcsokat döntött a labdarúgó világbajnokság közvetítésével. Joggal. Minden meccs látható volt, kiváló képminőségben. Műsort is adtak hozzá, a törekvés kétségkívül dicséretes. Valóban a közt szolgálták, ahogyan mindig is azt kellene, csak más - aktuális - adásokban ez gyakran félresiklik, amikor a köznek csak egy kisebb részét igyekeznek - de azt mindenképpen tűzön-vízen át - szolgálni. És a gondok itt nem érnek véget.

A közszolgálati tévében - MTVA: M1, M2, Duna TV - ugyanis az idén nyáron minden más háttérbe szorult a sport mellett. Szinte minden lényeges esemény náluk látható. A futball vb-n kívül a budapesti vízilabda EB, a nemsokára kezdődő U 19-es EB, a hétvégén lezajlott kajak-kenu EB, a magyar labdarúgó csapatok európai kupa-selejtezői, hogy csak néhányat említsünk. Ami nem lenne - nagy - probléma, hiszen a kereskedelmi tévék nem mindenütt láthatók, kapja meg a nép a sportból mindazt, ami fontos. Addig sem foglalkozik mással, nem gondolkozik, nem politizál, nem csinál bajt.

Rendben, legyen mindenből a legjobb egy helyen. De ehhez nem elég az akarat, más is kell. Például megfelelően beszélő emberek. Csakhogy a közszolgálat az utóbbi években szép lassan elveszítette legjobbjait. A szakembereket. Azokat a riportereket, akik eleve tehetségesek és ezen kívül azt is megtanulták, miképpen kell egy-egy eseményt kommentálni. Vitray Tamás ugyan kiöregedett, de azért még műsora(i) van(nak) egy kereskedelmi tévében. Ugyanott van már Egri Viktor, a kézilabda egyik legjobb kommentátora (nem véletlen, hogy a BL-döntőket ő közvetítette a közszolgálatiban is), valamint az úszás szakértője, Szántó Dávid (helyette mások igyekeznek közelebb vinni ezt a sportágat a nézőkhöz - kevés sikerrel). Másutt közvetít már futballt Faragó Richárd (bár négy éve ő még jó volt az M1-nek a futball vébére), Matúz Krisztián és Hajdú B. István. Akik maradtak, meg sem közelítik az említetteket.

Gundel Takács Gábor még a legjobb a mostani brazíliai "négyek" közül, de az ő igazi terepe már régóta a vetélkedők világa. Igaz, ő legalább érti és látja, mi van a pályán és el is tudja mondani. Nem úgy, mint szerencsétlen Menczer Tamás és szegény Mezei Dániel. Kétségkívül jót, s jól akarnak, de ez sajnos egy futballmeccs - vagy más esemény - kommentálásához nem elég. Tán utóbb elolvashatnák, amit Vitray a legutóbbi Heti Válaszban mondott a szakmáról, hátha ragad rájuk valami. Mert egyelőre érdektelenül túlbeszélnek mindent. Szegény Mezei megkapta a kajak-kenu EB-t is, ahol szinte egyetlen számnál sem sikerült eltalálnia a pillanatnyi állást, hogy melyik hajó vezet és hogyan állnak a magyarok. Ez épp olyan kínos volt, mint a brazíliai közvetítései. A rádióból kölcsönkapott P. Fülöp Gábornak pedig még sokat kell tanulnia, hogy a nagy elődök nyomába léphessen, mert az nem elég, ha a gólnál fülsiketítően ordít.

A nézőcsúcsok megszülettek. Így aztán rengetegen hallották a rosszul közvetítő riportereket, valamint a szakértőnek kinevezett egykori magyar futballisták nyögvenyelős magyarázatait. Ha a köztévé valóban sportnagyhatalommá kíván válni és nem csupán képeket sugározni, mielőbb meg kell találnia a megfelelő kommentátorokat is. Nem lesz egyszerű, a legjobbak már elkeltek.