Drámajátékok a Gubacsban

Publikálás dátuma
2014.07.25 08:22
A nyolc fővel induló csapat mára 25-re duzzadt FOTÓ: MORAVCSIK ALAPÍTVÁNY
Fotó: /
A Moravcsik Alapítvány egyik projektjeként alakult a Gubacs Társulat tagjai pszichiátriai zavarral élnek. Egyik legnagyobb problémájuk a betegség a társas viszonyokban, a szorongás, a hangulatzavar okozta gátlás az életminőség kiteljesedésében. Különleges tevékenységünkben az, hogy darabjaik forgató könyvét maguk írjuk, a táncos produkciók koreográfiáját, sőt a díszletet és a jelmezeket is közösen tervezik. Egyre több lehetőségük van a megjelenésre, bár igazából még csak most bontogatják a szárnyaikat.

A próbák, foglalkozások oldott, jó hangulata csökkenti a gátlásokat, segít a megnyilvánulásokban, érvényesül a közösség megtartó ereje. Az ilyen jellegű alkotás az ellátottaknak különös élményt, kibontakozást jelent, növeli önértékelésüket, tudjuk meg Szakács Melindától, aki 2011 óta vezeti a társulatot.

Nagyon sok mindenre tanítják a tagokat, akik között többek között megtalálható depressziós, bipoláris, skizofrén betegséggel élő ember is. A társulat több helyről is kap meghívásokat, ami azt jelenti, hogy nem csak a családtagoknak és az alapítványon belül adják elő a műsorokat. A Kispesti Színházban, a 9 és fél kultúrkörben egyaránt kíváncsiak rájuk. A társulat vezetője szerint ez a tevékenység nem pusztán kikapcsolódás ezeknek az embereknek, hanem gyógyterápia is. Vannak olyan tagjaik, akik már jobban tudnak a társadalomban boldogulni, saját érdekeik érvényesítésében is sikeresebbek, mint annak előtte. Nagy dolog például egy szociálisan fóbiásnak, ha a boltban meg mer szólalni. Ők a szociális félelmektől szenvedők, akik számára az egyik legnehezebb helyzet a mások előtt való beszéd, a figyelem középpontjába való kerülés. Sokan félnek mások előtt bármi módon szerepelni. Akik a Gubacsba járnak jó eséllyel javulnak e téren is.

- Ezek az emberek a betegségük miatt izoláltak, stigmatizálják őket. A színpadi játékokban, a szituációs és helyzetgyakorlatokban olyan lehetőségek rejlenek, amelyek a való életben segítik őket a bonyolult helyzetekben való eligazodásban. Ez számukra terápia, amiben igazán jól érzik magukat. A 8 fővel induló csapat mára 25-re duzzadt és egyre több jelentkező van. A dráma jelentősen vesz részt a gyógyító munkában. A művészetterápia segítő eszköz lehet a személyes fejlődésre vágyóknak is. Bepillantást enged az egyén belső világába, mindez pedig lehetőséget nyújt arra, hogy ezek az alkotó erők könnyebben megmutatkozzanak a mindennapi élet színterein is. A csoport lényege, hogy a mentális problémákkal küzdő, sokszor zárkózott betegek az alkotás valamely formájának segítségével képesek legyenek kifejezni önmagukat. A próbák alatt a betegek azon készségeit, képességeit igyekszünk a felszínre hozni, amiről addig nem tudtak, vagy éppen a betegségük miatt feledkeztek meg. Az önbecsülésüket fejlesztjük, hiszen bármilyen kifejezésmóddal sikereket érhetünk el-mondja Szakács Melinda.

Vannak persze olyan problémával küzdők is, akiket nem lehet akármilyen, másoknak egyszerű feladattal megbízni, de itt mindenkinek megvan a megfelelő feladata. Ha nem a színpadon, akkor a díszletek, vagy jelmezek elkészítésénél ügyeskednek. A lényeg, hogy a megtalálják a helyüket, és az előadásban részt tudjanak venni.

Ez év június 17-19. között, a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete, a Pszichiátriai Betegek Országos Módszertani Intézete és a Völgy Alapítvány közös szervezésében került megrendezésre a IX. Pszichiátriai Betegek Országos Színjátszó és Művészeti Találkozója Nagykanizsán. A rendezvényen több mint 30 színpadi produkciót láthattak az érdeklődők. Az előadásokat színházi és szociális szakemberekből álló szakmai zsűri értékelte. A Gubacs Társulat 20 fős csapatát Szakács Melinda művészeti vezető kísérte, akivel a "Nekulaj" című román népmese saját készítésű adaptációját mutatták be, amiért arany fokozatú minősítést kaptak, valamint a zsűri különdíját az ötletes jelmezek és díszletek miatt.

Díjak

2014. Pszichiátriai Betegek IX. Országos Színjátszó és Művészeti Találkozója - Arany minősítés és a zsűri különdíja az ötletes jelmezek és díszletek miatt
2012. Pszichiátriai Betegek VIII. Országos Színjátszó és Művészeti Találkozója - Arany minősítés

2014.07.25 08:22

Trump embere elismerte: az oroszoknak dolgozott – az elnök nekiment az FBI-nak

Publikálás dátuma
2018.07.22 20:16
Page egy korábbi, 2016-os előadáson, Moszkvában
Fotó: Sputnik/ GRIGORIY SISOEV
Ismét nekirontott az amerikai elnök saját hazája Szövetségi Nyomozó Irodájának és az igazságügyi tárcának, ezúttal korábbi kampányemberének megfigyelése miatt. Csakhogy a tanácsadó nyilvánosan elismerte, hogy informálisan az orosz kormánynak dolgozott.
Carter Page, Donald Trump amerikai elnök egyik korábbi külpolitikai tanácsadója a CNN-nek elismerte, hogy korábban informális tanácsadója volt az orosz kormánynak. Page egy nappal azután nyilatkozott, hogy a The New York Times, majd az FBI is dokumentumokat hozott nyilvánosságra a lehallgatásáról és megfigyeléséről. Az FBI azért kért engedélyt Page lehallgatására, mert felmerült a gyanú, hogy a férfi együttműködik az orosz kormánnyal, Moszkva őt szemelte ki az együttműködésre.   Page korábban cáfolta, hogy orosz ügynök lett volna, ezt a vasárnapi interjújában is megismételte, de azt elismerte: „talán lehettek laza beszélgetések” orosz tisztségviselőkkel az Oroszország elleni szankciókról, és „ezt valakik mellékesen felhozhatták”. Viccnek nevezte az ügynökvádakat, és szerinte „nevetséges lejárató kampány” folyik ellene. Állítólag soha nem hallott az oroszoktól Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelöltre nézve kompromittáló információkat. Donald Trump szerint a Page megfigyelésével kapcsolatos dokumentumok „kevés kétséget hagynak aziránt”, hogy a titkosszolgálatok félrevezették a megfigyelést engedélyező bíróságokat. Page-et annak a vizsgálatnak a keretében vonták megfigyelés alá, amely annak kiderítésére irányult, összejátszott-e Trump munkatársa az oroszokkal a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt annak érdekében, hogy elősegítsék a republikánus elnökjelölt győzelmét Hillary Clinton ellen. A megfigyelés engedélyezését kérő FBI annak a feltételezésének adott hangot, hogy Page az orosz kormánnyal konspirál, és hogy beszervezési célszemély volt Moszkva szemében. Trump Twitter-üzenete szerint ezzel a „boszorkányüldözéssel” félrevezették a bíróságot. Adam Schiff kaliforniai demokrata képviselő azonban, aki az ellenzéki párt rangidős tagja a Képviselőház hírszerzési bizottságában, úgy nyilatkozott: az FBI részletesen alátámasztotta azon aggodalmát, hogy Carter Page külföldi hatalom ügynökeként tevékenykedhet. A megfigyelési kérelmet, illetve a meghosszabbításra irányuló kérelmeket – jegyezte meg Schiff – négy olyan bíró hagyta jóvá, akiket három különböző republikánus elnök nevezett ki. Marco Rubio floridai republikánus szenátor is az elnöktől eltérően foglalt állást: szerinte a Szövetségi Nyomozó Iroda nem a Trump-kampánystáb ellen kémkedett, hanem azzal kellett foglalkoznia, hogy volt valaki, aki állandóan az orosz kapcsolataival hencegett.    A New Jersey állambeli Berkeley Heights golfüdülőhelyről világgá röpített Twitter-bejegyzésében az elnök a Carter Page-dzsel kapcsolatos állásfoglalás mellett azt is hangoztatta, hogy „nagyszerű” megbeszélést folytatott a múlt hétfőn Helsinkiben Vlagyimir Putyin orosz államfővel, és ezt most az álhírgyártó média teljes erővel igyekszik ócsárolni.     
Szerző
2018.07.22 20:16
Frissítve: 2018.07.22 20:18

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58