Ősbemutató száz év után

Filmtörténeti különlegességgel nyílik a Magyar Filmhét, a mai gálaesten Kertész Mihály 1914-ben Kolozsváron és Torockón forgatott A tolonc című némafilmjének felújított, digitalizált változatát ősbemutatón láthatja a Művészetek Palotája közönsége.

Nemzetközi érdeklődésre tarthat számot az idén 100 éves, új életre kelt archív filmkincs, a Kolozsváron készült A tolonc. Ez a legrégibb film, amelyet a Casablanca világszerte ismert Oscar-díjas rendezője, Michael Curtiz, azaz akkor még Kertész Mihály munkáiból a mai néző megismerhet.

Számunkra még tovább növeli a kulturális értékét az a tény, hogy Jászai Mari egyetlen fennmaradt filmszerepét örökíti ránk a Tóth Ede népszínművéből készült némafilm. Jászai és Kertész másodszor dologozott együtt Kolozsvárott, Kertész előző filmjében, a Bánk bánban Jászai Gertrudisként ragadtatta el a kritikusokat.

A tolonc egy 19. századi kolozsvári díjnyertes színműből készült, forgatókönyvét Janovics Jenő írta, aki a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójaként a múlt század tízes éveitől kezdve a nyarakat filmkészítésre fordította, miután megalapította a Proja filmcéget. (Ennek során összesen 72 film forgott a kolozsvári cég égisze alatt.)

A tolonc megrendezésére a dániai tanulmányútjáról épp visszatért Kertész Mihályt kérte fel, aki a híres Nordisk stúdióban mélyítette el rendezői ismereteit. A történet egy ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt s emiatt öngyilkossá lett cselédlányról szól. Jászai Mari az anyát játssza, aki megölte férjét, s épp 15 éves börtönbüntetéséből szabadul, s keresi elveszett leányát. A történetben Berky Lili és Várkonyi István kapott még főszerepet.

A forgatáson súlyos baleset történt. Jászai Mari szerepe szerint egy hitót kellett megállítson, de a kocsi hamarabb indult, s a sárhányó a színésznő mellébe ütődött, bordatöréssel szállították a kórházba. Balogh Gyöngyi filmtörténész, a MaNDA (a filmarchívum utódja) munkatársa megírta, Jászai a balesetért Kertészt hibáztatta.

A nagy tragika hazautazott, nem is vett részt a záró banketten. A fogadtatás azonban elismerő volt, a filmet bécsi és német forgalmazó is megvette. A korabeli sajtóvisszhang rendkívül lelkes volt, külön kiemelték a kritikák, jót tett a filmnek, hogy Kertész Torockóba helyezte a történetet, sok külső helyszínt használt a szépséges tájról, s befejezésül látványosan bemutatta a torockói menyegzőt is.

Az elveszettnek hitt A tolonc egy hibás kópiája 2008-ban New Yorkból, a Magyar Ház pincéjéből került haza az akkori Filmarchívumba, ahol Gyürey Vera igazgató indította el az évekig tartó felújítási folyamatot.

A selejtes kópia felújítása és digitálizálása rendkívüli technikai nehézségekbe ütközött, foglalkoztak vele Hollandiában, New Yorkban, majd - miután a Magyar Nemzeti Filmalap 14 millióval megtámogatta a kópia rendbehozatalát, végül a Magyar Filmlabor szakemberei speciális módszerrel elvégezték a teljes digitális felújítást.

A munka nagysága lemérhető azon, hogy képkockáról-képkockára kellett megoldani, s az öt filmtekercsből álló A tolonc esetében ez összesen 70 426 képkockát jelentett. A majdnem reménytelenül roncsolt állapotból így született újjá a száz éves kulturális kincs.