Boldoggá avatják VI. Pált, Ferenc pápa elődjét

Vasárnap, a családszinódus után emeli a boldogok sorába Ferenc pápa elődjét, VI. Pált, aki mára kissé a feledés homályába merült. Ezúttal messze nem várható akkora felfordulás Rómában, mint április végén, amikor két egykori legendás egyházfőt, XXIII. Jánost és II. János Pált avatta szentté a pápa. Pedig VI. Pál történelmi jelentőségéhez kétség sem férhet. XXIII. János halála után ő végezte be a II. vatikáni zsinatot, az ökumenizmus jegyében ellátogatott Szentföldre, s ami a magyar szempontból is oly jelentős volt, a kezdeti kétkedés után folytatta az "Ostpolitik"-ot, az elődje által megkezdett közeledést a kommunista országokhoz, melynek "építőmestere" Agostino Casaroli bíboros volt.

Giovanni Battista Montini 1897-ben született Bresciában. 1920-ban szentelték pappá. Rövid papi szolgálat után három évtizeden át az államtitkárságon dolgozott. 1937-ben XI. Piusz Eugenio Pacelli államtitkár, a későbbi XII. Piusz helyettesévé tette meg. II. világháborús diplomáciai tevékenységéről sok részlet nem ismert. Állítólag a német megszállás idején ő gondoskodott arról, hogy a római és vatikáni egyházi intézményeknél a nácik elől bujdokló zsidóknak nyújtsanak menedéket.

Montini XII. Piusz legfontosabb bizalmasai közé tartozott. 1954-ben a pápa rá bízta a legbefolyásosabb olasz egyházmegye, a milánói érsekség irányítását. XXIII. János is kedvelte, a bíborosok számára szinte magától értetődő volt, hogy a "jó pápa" halála után őt ültessék Szent Péter trónjára: 1963. június 21-én, az ötödik szavazási forduló után szállt fel a fehér füst.

1964-es szentföldi látogatásán, az Athenagorasz pátriárkával való találkozójával az ökumenizmus fontos előfutára lett. Egy évvel később legendássá vált beszédet mondott az ENSZ Közgyűlésén: "Soha többé háborút!" - hangoztatta. Hivatalokat hozott létre, hogy az egyház nyitottabbá váljon, s elindította az egyházjog reformját, amely 1983-ban zárult le.

Forrás: Hulton Archive Getty Images

Nem vezette könnyű időszakban az egyházat. Bebizonyosodott, a II. vatikáni zsinat reformjait nem könnyű átültetni a gyakorlatba, sok főpap ragaszkodott a régi hagyományokhoz. Politikailag sem volt egyszerű helyzetben. A Kelet felé való nyitással nemcsak a lengyel főpapok, a Magyarországot 1971-ben elhagyó Mindszenty József sem értett egyet. Ellenezték, hogy a hetvenes években egy sor kommunista vezetőt fogadott a Vatikánban, Titót, Edvard Giereket, Nicolae Ceausescut és Todor Zsivkovot.

Kedvező visszhangra találtak szociális és békeenciklikái. Rengeteg vitát és bírálatot váltott ki azonban az 1968-as, születésszabályozásról szóló Humanae vitae enciklikája, amelyben megtiltotta a fogamzásgátlást. 1978. augusztus 6-án halt meg. Boldoggá avatási eljárását 1993-ban kezdték meg.