Mustra, tét nélkül

A tegnap zárult Magyar Filmhéten több mint 12 ezer perc magyar film futott le a MOM Park mozijaiban. A legtöbb már közönség előtt is szerepelt korábban, miután a mustra az elmúlt három évben született mozgóképeket szedte össze. A játékfilmeket is főként utánjátszó program képviselte. Alig volt valamire való új bemutató.

A korábbi filmszemléktől eltérően októberre beiktatott filmes seregszemle, a Magyar Filmhét olyanra sikeredett, hogy technikai okokból díjakat nem lehetett kiadni. A szavazásra meghatalmazott filmakadémiát ugyanis még nem jegyezték be a bíróságon, tehát tétje sem volt az egésznek.

Kirobbanó siker nem született a mustrán, a sikerek már mind lefutottak korábban, a 26 játékfilmből 17 már megjárta a mozivásznakat, volt, amelyik győztesen tért vissza nemzetközi fesztiválokról.

De nem szerepelt a filmhéten például Hajdu Szabolcs Délibáb című filmje, s még egy-két kész mű. Két film váltott ki igazi érdeklődést, a kíváncsian várt Török Ferenc-film, a Senki szigete és Reisz Gábor diplomamunkája, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. (Az előbbi már megy a mozikban, az utóbbi a hónap végétől látható, a részletes véleményünk akkor jelenik meg.)

Függetlenek: Login, Drága Elza!

Feltűnő volt az úgynevezett független filmek viszonylag nagyszámú jelenléte. Egyikük, a nagyfilmmel másodszor próbálkozó Barnóczky Ákos maga írta és rendezte a Login című filmet. Jó érzékkel elkapott egy levegőben lógó témát, szereplői videó beszélgetések során kerülnek egymással kapcsolatba, s bonyolódnak egy olyan krimibe, aminek véres vége lesz.

Jó ideig ügyesen tartja a feszültséget, miközben két hőse beszélgetéséből összeszedjük a szükséges információkat, de mikor a másik pár is bekapcsolódik a történésekbe, pontosabban a mindvégig videón folytatott beszélgetésekbe, a bonyolultabb helyzeten egyre kevésbé képes úrrá lenni.

Nem annyira a kierőszakolt vélres krimi üti ki a sztorit a jó ritmusból, hanem a négy ember közötti túlbonyolított ellentétháló kibogozhatatlansága. Gáspár Kata, Parti Nóra, Pál András és Tálos József viszont jól hozzák a többnyire beszélő fejek érzelmeit.

Függetlenként kapott bemutatkozási lehetőséget a Drága Elza című második világháborús film is, amelyet egy kis csatornán műsorvezetőként funkcionáló Füle Zoltán jegyez. Egy magyar katona haza- és családszeretetének próbáját helyezi az ukrán front gyilkos körülményei, majd az orosz fogság viszonyai és aknarobbanásai közé.

Fokozatosan belekeveri a misztikát, az egész történet végül olyan zavarossá válik, hogy a purgatórium és az örök világosság is bekavar. Erősen kérdéses, vajon a filmhéten helye van-e egy filmnek, amelyben egy szökött munkaszolgálatos zsidóból fokozatosan sátáni megkísértő figura válik, aki a kétely mételyét csepegteti gonoszul a hazaszerető magyar katona lelkébe.

A rendező a zsidó-sátán vonalra úgy koncentrál, hogy még a címbeli drága Elzát is kihagyja a film felétől. Hogy végül is mi ez a film, arról még okos kollégám, Pápai Gábor karikatúrista sem tudott felvilágosítani, pedig egy fontos mellékszerepben ott volt a forgatáson.

Elsőfilmes premier: Szülőföld, szex

A filmhét hét darab első filmje között volt egy, amely friss premiernek számít. A korábban dokumentumfilmjével feltűnt Kincses Réka most Szülőföld, szex és már kellemetlenségek című nagyjátékfilmjével debütált. Egy rossz házasság a téma.

Hősei magyarok, akik Németországban élnek, biztos egzisztenciát teremtettek, nevelik két gyereküket és nem bírnak kijönni egymással. A nő nehezen viseli a férj németes precizitását és rendmániáját, a férfi nehezen viseli a feleség állandó testi-lelki elutasítását.

Jó is lehetne a sztori, de laposan és klisékkel megtűzdelten sorjáznak a jelenetek, s az is baj, hogy ezzel a párral nagyon nehéz lenne bánatukban együtt érezni. Viszont egy rövid mellékszerepben Csákányi Eszter csodát művel: enyhén nyűgös anyaként szempillantás alatt életet visz a punnyadt sztoriba, a néző végre átéli a játék és játékosa hatalmát.

Senki színes szigete

A legnagyobb várakozás Török Ferenc Senki szigete című filmjét előzte meg Magyar Filmhét programjában mint a majdnem egyetlen, legfőbb friss bemutatót.Török Ferenc Senki szigete című filmje olyan mutatósan üres, hogy az már igazi művészi teljesítmény. Pazar színekben pompázó, dizájnos lufi, meghámozva.

Tökéletes és mutatós a semmi. Török Ferenc nem csak nagyon tehetséges, hanem felkészült rendező, tényleg művészi tökéllyel, gondosan megkerül mindent, ami tartalmat adhat egy könnyed sztorinak.

A film ügyesen kikerüli az legutolsó porszemet, leghalványabb árnyékot is, amely beszólhatna az eleven színekben ragyogó világ súlytalanságába. Hát ha ez kell, itt van a szemrevaló csili-vili világ, szakmai tökéllyel odatéve.

Nem sok történik, de az könnyedén, zökkenőmentesen pereg, egyetlen rendezői félrelépés sincs a filmben, egyetlen elszólás sem, ami véletlenül is utalna arra, hogy milyen valódi világban élnek ma, itt Budapesten a történet hősei, milyen emberek szaladgálnak mellettük, milyen ország, milyen hangulat veszi őket körül.

Ez egy hibátlanul fényezett, színes, mondhatni már-már ironikus tökéllyel kisuvickolt filmvilág, amelyben filmekből ismerős hősök lépnek elénk. Három fiatalról és néhány mellék figuráról szól a történet. Egyikük a szőke ártatlanság, a forgatókönyvíró szakon tanuló Jakab Juli alakításában.

Gondol egyet és megszökik az esküvőjéről (láttunk ilyet Hollywoodból), de mielőtt Budapestre menne, kábítóan bugyuta szöveget nyom le a gyóntatószékben ámuldozó atyának. Budapesten, amely igen szemrevaló színekben pompázik a filmen, összeakad a fekete hajú rossz kislánnyal, akit drámaian sötét pillantású, remek mozgású, vagány csajnak mutat Bánfalví Eszter.