Háborútól békéig és vissza

Publikálás dátuma
2014.10.25 07:45
Szanyi Gyöngyi rendező és Jeanne Marie Wenckheim a Hon-vágy című filmben FORRÁS: MF
Fotó: /
Mivel foglalkoznak a magyar dokumentumfilmek? Százöt mutatkozott be a filmheti seregszemlén, valamennyi az elmúlt három évben készült. Az erős hatású művek közül idézünk fel néhányat.

A dokumentumfilmek jó része, amely nemrégiben a Magyar Filmhét műsorán szerepelt, már látható volt különböző műsorokban.

Egyik-másik híre megelőzte mostani vetítését, így pontosan le lehetett mérni, hogy a filmmaraton során az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt opusz Halász Glória alkotása volt.

A Dr. Lala a széles körben ismert és szeretett címszereplő, a Lala nevű bohócdoktor munkásságát követi figyelemmel, hogy milyen személyhez szóló hatással, arra utal a tény, hogy mire itt a magyar közönség elé került, a film a horvátországi Opuzen Film Festivalon, illetve a Miskolci Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon is a legjobb dokumentumfilm díját érdemelte ki.

Már tizenkettedik éve, hogy a beteg gyermekek arcára mosolyt csal Balogh László, s történetét végignézve szem nem marad szárazon. Még akkor is könnyekig megható az, amit csinál, ha a kipingált bohóc látványa és egészséges szarkazmusa humorral fűszerezi a róla szóló filmet.

Az első világháború kitörésének centenáriumi évét figyelembe véve Papp Ferenc rendező jól időzítette az És a levelek lehullottak című filmjét. A 2013-2014 között forgatott dokumentumfilm a nagy háború olasz frontvonalán zajlott ütközeteket próbálja rekonstruálni eredeti helyszíneken, katonai szakértők, történészek és az ott élők segítségével.

Az alkotás Diendorfer Miksa ezredes, a K. u. K. hadsereg szegedi parancsnoka élettörténetén keresztül mutatja be mind az isonzói csaták történetét, mind azt a páratlan együttműködését, amelynek során a száz éve még egymással harcoló országok mai fiai tanúsítanak a történelmi múlt ápolásában.

Különösen érdekes a film befejező része, amelyben exhumálják az elfeledett, élete végén meghurcolt katona holttestét, majd komputeres technika segítségével minden kétséget kizáróan megállapítják, hogy Diendorfer maradványait ásták ki a jászapáti temetőben.

Végül, szemtanúi lehetünk annak is, amint szülővárosában, Szegeden hősöket megillető pompával örök nyugalomra helyezik. A háborús témakörhöz kapcsolódik Vándor Attila Hősök Aranygárdája című munkája is, amely a második világháború példamutató katonáiról szól.

A Balázs Béla-díjas Sipos András filmrendező Egy év - párhuzamos történetek című munkája hagyományos riportfilm arról, hogyan élte meg annó tizenkét gyermek a német megszállást.

Az éveken keresztül készült fekete-fehér dokumentumfilm páratlan képet rajzol a második világháborúról, különösen az 1944-es német megszállásról, miután a mai nagypapakorú interjúalanyok tíz év körüli gyermekek voltak az események idején.

A kisfiúként átélt tapasztalatok felidézésében leginkább Ungváry Rudolf közíró bölcs elbeszélése ragadja leginkább magával a nézőt.

Kollmann András filmje, a néhai Erőss Zsolt hegymászó küzdelméről szóló A Hópárduc talpra áll a most bemutatott dokumentumfilmek közül a hosszabb alkotások közé sorolható, azonban pörgő cselekménnyel és erős hatáseszközökkel dolgozik, a nézőt csodálatra sarkallja.

A film Erőss Zsolt 2010-ben a Magas-Tátrában történt balesetével indul, bemutatja a hegymászó felépülésének fázisait, melynek során mindvégig megőrzi optimizmusát. A néző tanuja tehát, miként veszti el az egyik lábát , amikor a korai rehabilitáció érdekében térdtől lefelé el kell távolítani.

Ahogy felesége mondja a filmben, Erőss Zsolt kemény székely ember volt, aki minden álmát meg tudta valósítani, és aki belső vívódásait semmilyen körülmények között nem terhelte rá a családjára és a külvilágra.

Hasonló érzelmi feltöltődést idéz elő Szanyi Gyöngyi rendező Hon-vágy című filmje, amely kellő érzékenységgel mutatja be a magyarországi arisztokrácia tagjaként született Jeanne Marie Wenckheim grófnő jelenlegi tevékenységét, valamint pillanatképet ad a Békés megyei vidék és a mezőgazdaság pillanatnyi helyzetéről.

A riportalany fiatalkorától külföldön él, Charles Dickens ükunokájához ment feleségül, s a filmben kedves akcentussal mesél arról, milyen volt a nemesi lét a világháború idején. A stáb elkíséri a Békés megyébe visszaköltözött idős asszonyt hajdanvolt magyarországi életének főbb állomásaira.

Látjuk, hogy az egyik kastély ma már csak omladozó, gazzal benőtt területen meredező, tető nélküli fal, míg a másik Wenckheim-épület szegényes iskolaként működik.

"Először a földről akartam filmet készíteni, arról, ahogyan most boldogulnak az emberek. Békés megyében él egy ismerősöm, tőle szereztem első kézből származó információkat, a grófnőt csak később ismertem meg. Ez a nő annyit ad másoknak, hogy az elmondhatatlan, például számomra életem egyik ajándéka a jelenléte" - mondta Szanyi Gyöngyi, a film alkotója.

A rendkívüli embereket megszólaltató dokumentumok közé tartozik a Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész életéről szóló portréfilm is. Készítője, Sándor György egy nagyívű, csodálatos pályát rajzol fel, a kezdetektől kíséri végig életútján, s mutatja meg, hogyan vált élő legendává a most nyolcvan esztendős művész.

Az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházról forgatott egész estés dokumentumfilmet Salamon András. A tavalyi évben, az Alföldi-éra utolsó évadjának ideje alatt készült film két párhuzamos szálon fut: egyrészt a társulat utolsó bemutatójának, a Mephisto című darabnak a próbafolyamatát követi figyelemmel, illetve mindazokat a békés, civilek által szervezett megmozdulásokat, amelyeket Alföldi eltávolítása miatt szerveztek.

A kulisszatitkokról és Alföldi Róbert munkamódszeréről színészei, többek között Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Kulka János és Radnay Csilla, valamint alkotótársai, Nádasdy Ádám író, műfordító és Závada Pál író vallanak.

Izgalmas, fontos kordokumentum született Salamon András hozzáértő és elkötelezett munkája nyomán, Alföldi Róbert korszakot jelentő Nemzeti Színház-beli jelenlétéről.

A három év terméséből kiemelt néhány példa a műfaj életerejét bizonyítja és azt, hogy az alkotók felkészültsége akár nagy horderejű, fontos társadalmi kérdések dokumentumfilmes feldolgozását is lehetővé tennék. Amihez természetesen mindenek előtt megrendelőre van szükség, mert a műfaj igényes művelése nehezen elképzelhető megrendelő nélkül.

2014.10.25 07:45

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08