Hamisít-e a remény színháza?

Publikálás dátuma
2014.12.08 06:50
Vidnyánszky Attila rendezésében a Vitéz lélek kimondottan boldog véggel zárul (Trill Zsolt, Martinovics Dorina) FOTÓ: SZALMÁS PÉ
Fotó: /
Egy új színház reménye vagy a „remény színháza"? címmel rendezett beszélgetést közösen a Kortárs Drámafesztivál Budapest és a Heinrich-Böll- Stiftung a Jurányi Inkubátorházban. A diskurzuson magyar és német szakemberek vettek részt. Pintér Béla színész, rendező szerint, ha ő kizárólag a reményre építené a színházát, akkor meghamisítaná a valóságot.

A Kortárs Drámafesztivál Budapest elsősorban az ötletgazdának Szilágyi Máriának köszönhetően évek óta fontos és hiánypótló szerepet tölt be.

Bár a fesztivál anyagi fedezetének a megteremtése egyre nagyobb gondot jelent, a kezdeményezést egyelőre sikerült életben tartani. A programban olyan magyar és külföldi előadások szerepelnek, melyek kortárs darabokat dolgoznak fel.

A produkciók mellett beszélgetéseket, konferenciát is tartanak. A Jurányi Inkubátorházban Forgách András író, dramaturg moderálásával magyar és német színházi emberek Egy új színház reménye vagy a „remény színháza"? mottóval próbáltak párbeszédet folytatni.

Mint ismert, a remény színháza kifejezést a magyar színházi életben, az utóbbi időben a budapesti Nemzeti Színházhoz kötik, hiszen a teátrum mostani igazgatója beiktatását követően Vidnyánszky Attila kiállt amellett, hogy már pedig egy Nemzeti Színháznak elsősorban a „remény színházát”, vagyis pozitív üzeneteket kell közvetíteni a közönség számára. Erről eléggé viharos vita bontakozott ki az elmúlt hónapokban.

A mostani diskurzus vitaindítója Florian Malzacher, az Impulse Festival NRW főkurátora nem is értette, sőt egyenesen provokációnak tartotta a konferencia kérdésfelvetését.

Számára a remény színháza több értelmezést is magában rejt. Az egyik, hogy meg kell mondani az embereknek, hogy miként jutnak el a reményig.

A másik pedig, hogy mindig van remény, de magunknak kell eljutni addig, hogy az odáig vezető utat felismerjük. Ő a második lehetőség pártján van.

A neves színházi szakember arról is beszélt, hogy az elmúlt évek politikai krízise a színházi ábrázolás krízisével is járt. Arról is szólt, hogy a színház alkalmas arra, hogy társadalmi, illetve politikai folyamatokat modelláljon.

Több olyan európai színházi projektet említett, amelyek erre tettek kísérletet interaktív módon, a nézők bevonásával.

Moszkvában például egy bírósági tárgyalást modelleztek, melynek tétje az volt, hogy szabadnak kell-e lennie a művészetnek.

Végül az ítéletet meghozó szavazás igaz szűk többséggel, de a cenzúra ellen, a művészet szabadsága javára döntött.

A beszélgetésre meghívták Kozma Andrást, a Nemzeti Színház dramaturgját is, aki a kétezres évek elején Moszkvában a világhírű orosz rendező Anataolij Vasziljev színházában ismerkedett meg Vidnyánszky Attilával és időközben közvetlen munkatársa lett.

Vasziljev egyébként többször dolgozott Magyarországon is, és Kozma a rendező segítőjeként közreműködött ezekben a produkciókban.

A Nemzeti dramaturgja szerint a remény a lélek valamilyen aktuális állapotát tükrözi. Egy félig töltött pohárról is el lehet mondani, hogy félig tele és, hogy félig üres. Előbbi az optimistább, utóbbi a pesszimistább megközelítés.

Forgách Andrásnak arra a kérdésére, hogy az állam által kiemelten finanszírozott Nemzeti Színházban hangsúlyozottan a pozitív világképet szeretnék-e eljuttatni a nézőknek a negatív ellenében, Kozma András azt válaszolta, ezt nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni, nem lehet ilyen módon polarizálni egy előadást.

Hozzátette: „a remény, azaz energia, amivel a megoldást keressük”. Arról is beszélt, hogy Vidnyánszkynak vannak plakátszerűbb, illetve allegorikusabb előadásai is, a Nemzeti Színház idei bemutatói pedig mind komoly kérdéseket vetnek fel, és összességében nem egyféle világképet tükröznek, inkább már az említett megoldáskeresésről szólnak.

Gáspár Ildikó, az Örkény Színház dramaturgja, aki az utóbbi időben rendez, és nemrég Schiller Stuart Mária című drámáját vitte színre, arról mesélt, hogy miközben próbálták a darabot eszébe jutott a gyerekkora, amikor a nyolcvanas években úttörő nyakkendőben szalutáltak egymásnak a tanárai, a diktatúra és a velejáró elemi paranoia és ősi bizalmatlanság légköre, amikor nem lehetett tudni ki kit jelent fel és súg be.

Ezek a momentumok egyszerre tűnnek abszurdnak és nevetségesnek, de tükrözik a megfélemlítettséget is, amikor egy hatalom totalitárius rendszert épít maga köré.

Az Örkény Színház évadának összeállításánál elsősorban az számít, hogy mihez van kedvük a bemutatók rendezőinek. Mindig akad kísérletezőnek számító produkció és fontos számukra a nemrég indított ifjúsági program is, mellyel bevonják a remény majdani gyakorlatozóit – tette hozzá a moderátor.

Pintér Béla, a Pintér Béla és Társulata vezetője azt mondta, ha ő kizárólag a reményre építené a színházát, akkor meghamisítaná a valóságot, hiszen az életben a remény és a reménytelenség is jelen van, ezért minden előadásában a valós fájdalom megmutatását, a katarzis lehetőségét keresi.

De örül, ha megtalálja azt a megoldást, melynek köszönhetően a főhőse túléli a darabot. Többször elhatározta, hogy a főhősének meg kell halnia a darab végén, de aztán többször ezen mégis változtatott. Egyébként szerencsére a társulatnak nincsenek nézőgondja,i tizenhat év alatt, tizenhét ma is repertoáron lévő előadással büszkélkedhetnek.

Szóba került az is, hogy Európában megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre inkább csökken a kultúrára és a színházra szánt támogatás.

Stephanie Junge, a Theater Regensburg prózai tagozatának vezetője szerint ezt nem szabad hagyni, harcolni kell, meg kell győzni a hatalom képviselőit, hogy az államnak, az önkormányzatoknak érdemes áldozniuk a kultúrára. Ők Bajorországban értek el már ebben a tekintetben sikereket és ez mások számára is példa lehet.

2014.12.08 06:50

Trump embere elismerte: az oroszoknak dolgozott – az elnök nekiment az FBI-nak

Publikálás dátuma
2018.07.22 20:16
Page egy korábbi, 2016-os előadáson, Moszkvában
Fotó: Sputnik/ GRIGORIY SISOEV
Ismét nekirontott az amerikai elnök saját hazája Szövetségi Nyomozó Irodájának és az igazságügyi tárcának, ezúttal korábbi kampányemberének megfigyelése miatt. Csakhogy a tanácsadó nyilvánosan elismerte, hogy informálisan az orosz kormánynak dolgozott.
Carter Page, Donald Trump amerikai elnök egyik korábbi külpolitikai tanácsadója a CNN-nek elismerte, hogy korábban informális tanácsadója volt az orosz kormánynak. Page egy nappal azután nyilatkozott, hogy a The New York Times, majd az FBI is dokumentumokat hozott nyilvánosságra a lehallgatásáról és megfigyeléséről. Az FBI azért kért engedélyt Page lehallgatására, mert felmerült a gyanú, hogy a férfi együttműködik az orosz kormánnyal, Moszkva őt szemelte ki az együttműködésre.   Page korábban cáfolta, hogy orosz ügynök lett volna, ezt a vasárnapi interjújában is megismételte, de azt elismerte: „talán lehettek laza beszélgetések” orosz tisztségviselőkkel az Oroszország elleni szankciókról, és „ezt valakik mellékesen felhozhatták”. Viccnek nevezte az ügynökvádakat, és szerinte „nevetséges lejárató kampány” folyik ellene. Állítólag soha nem hallott az oroszoktól Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelöltre nézve kompromittáló információkat. Donald Trump szerint a Page megfigyelésével kapcsolatos dokumentumok „kevés kétséget hagynak aziránt”, hogy a titkosszolgálatok félrevezették a megfigyelést engedélyező bíróságokat. Page-et annak a vizsgálatnak a keretében vonták megfigyelés alá, amely annak kiderítésére irányult, összejátszott-e Trump munkatársa az oroszokkal a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt annak érdekében, hogy elősegítsék a republikánus elnökjelölt győzelmét Hillary Clinton ellen. A megfigyelés engedélyezését kérő FBI annak a feltételezésének adott hangot, hogy Page az orosz kormánnyal konspirál, és hogy beszervezési célszemély volt Moszkva szemében. Trump Twitter-üzenete szerint ezzel a „boszorkányüldözéssel” félrevezették a bíróságot. Adam Schiff kaliforniai demokrata képviselő azonban, aki az ellenzéki párt rangidős tagja a Képviselőház hírszerzési bizottságában, úgy nyilatkozott: az FBI részletesen alátámasztotta azon aggodalmát, hogy Carter Page külföldi hatalom ügynökeként tevékenykedhet. A megfigyelési kérelmet, illetve a meghosszabbításra irányuló kérelmeket – jegyezte meg Schiff – négy olyan bíró hagyta jóvá, akiket három különböző republikánus elnök nevezett ki. Marco Rubio floridai republikánus szenátor is az elnöktől eltérően foglalt állást: szerinte a Szövetségi Nyomozó Iroda nem a Trump-kampánystáb ellen kémkedett, hanem azzal kellett foglalkoznia, hogy volt valaki, aki állandóan az orosz kapcsolataival hencegett.    A New Jersey állambeli Berkeley Heights golfüdülőhelyről világgá röpített Twitter-bejegyzésében az elnök a Carter Page-dzsel kapcsolatos állásfoglalás mellett azt is hangoztatta, hogy „nagyszerű” megbeszélést folytatott a múlt hétfőn Helsinkiben Vlagyimir Putyin orosz államfővel, és ezt most az álhírgyártó média teljes erővel igyekszik ócsárolni.     
Szerző
2018.07.22 20:16
Frissítve: 2018.07.22 20:18

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58