A „lehető legjobb” társaságba került a magyar kormányfő

Orbán Viktornak egyre rosszabb a híre a világban. Nemcsak John McCain amerikai szenátor tartja diktátornak, hanem mind több nyugati lap is. Néhány hete a Verdens Gang című oslói lap Hugo Chávezzel, a néhai venezuelai államfővel, Recep Tayyip Erdogan török és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel helyezte egy szintre. Olyan politikusokkal, akik egyértelműen diktatórikus intézkedéseket vezettek be a független intézmények meggyengítésével, a sajtószabadság korlátozásával, az igazságszolgáltatás jogköreinek megnyirbálásával, valamint a civil társadalom megfélemlítésével. Ezekben az országokban az állami média a kormánypropaganda eszköze, a kulcsintézményeket csókosok irányítják, erősödik a szélsőjobb és a bevándorlók, a kisebbségek elleni gyűlölet, gyengülnek az emberi jogok.

Ha a képre kattint, nagyobb méretben is megtekintheti!

Vlagyimir Putyin

Azt mondják, hogy egy diktátor, önkényes intézkedésekre hajlamos vezető akkor a legveszélyesebb, ha sarokba szorítják. Most éppen ez történik Vlagyimir Putyinnal. Az orosz gazdaság ugyanis padlóra került, részben a szankciók, de legfőképpen az olaj árának zuhanása miatt. Csak az idei évben 100 milliárd dollárt vontak ki Oroszországból. Becslések szerint az ukrajnai oroszbarát szakadárok támogatása miatt bevezetett nyugati szankciók 40 milliárd, az olajár csökkenése miatt pedig 80 milliárd dollár veszteség éri Moszkvát. Putyin azonban nem hátrál meg, továbbra sem hagy fel a lázadók támogatásával, s fenyegeti a Nyugatot.

Viselkedése nem teljesen meglepő. Beleillik abba a despotikus politikába, amelyet első elnökké választása, 2000 óta folytat. Bár minden újraválasztása alkalmával választási csalásokat emleget az ellenzék, a valóság az, hogy Putyin minden demokratikus "deficitje" ellenére, netán épp annak köszönhetően olyannyira népszerű, hogy nincs szüksége csalásra hatalma megőrzéséhez.

Putyin módszeresen és következetesen jutott el odáig, hogy a lakosság elfogadja, országlása alatt jelentősen sérültek az alapvető demokratikus jogok, formálissá vált a sajtó- és szólásszabadság, nemlétezővé a hatalmi ágak szétválasztása. A volt KGB-s tiszt először gazdasági hátországát teremtette meg, félreállítva a vele szemben álló oligarchákat, akik közül legismertebb Oroszország egykori első számú, a világ 15. leggazdagabb embere, a Jukosz főrészvényes Mihail Hodorkovszkij volt. Igaz, a jelcini káosz után beköszöntött a stabilitás, gazdasági növekedés, életszínvonal-emelkedés indult el, ami feledtette a lakossággal a nem épp demokratikus módszereket. Ezután a média következett. Ma gyakorlatilag már nem létezik ténylegesen független vagy ellenzéki orgánum Oroszországban. Ehhez kellett a gazdasági és a jogi retorzió, no meg az újságíró-társadalom megfélemlítése. Az újságírók ellen elkövetett gyilkosságok ugyan nem Putyin idején kezdődtek, de kétségtelenül folytatódtak. 1992 és 2010 között 49 médiában dolgozó személyt öltek meg, közülük 14-et Putyin érájában.

Recep Tayyip Erdogan

A török elnök következetesen építette ki hatalmi bázisát. Ügyesen hangolta a közvéleményt a katonai vezetők ellen, s egy máig vitatott eljárás során le is fejezte a tiszti kart, így a hadsereget is saját befolyása alá helyezhette. Ezzel megakadályozta, hogy ő is több elődje, köztük Necmettin Erbakan sorsára jusson.

Erdogan sok fontos reformot fogadott el a 2000-es években, s úgy látszott, komolyan gondolja azt, hogy hazája értékrendjét az Európai Unióéhoz akarja igazítani. Törökországban felgyorsult a gazdasági növekedés, Ankara pedig mind kevésbé kereste Brüsszel kegyeit. Erdogant megrészegítették a jó gazdasági adatok, tévedhetetlennek hitte magát, elszigetelődött a valóságtól.

A válság után a gazdasági adatok már messze nem voltak olyan fényesek, de Erdogan ekkorra már elveszítette józan ítélőképességét. A romló életszínvonalért, a tüntetésekért, kormánya napvilágra került botrányaiért "ellenséges erőket" okolt. Korlátozta az internet használatát, s az igazságszolgáltatásra is rátette a kezét. Elnökként is ő határozza meg hazája belpolitikáját. Felépíttette elképesztő megalomániáról tanúskodó államfői palotáját, amely – mint utóbb kiderült -, nem is ezer, hanem 1150 szobát foglal magában.

Híveivel lefölözték az állam vagyonát a közbeszerzési eljárások kijátszásával. A hatalmi ágak elválasztásának ma már a látszatára sem ad. Az önkormányzati választás azonban megmutatta, retorikája még mindig népszerű, különösen a kelet-törökországi, anatóliai lakosság körében.

Abdel Fattah el-Sziszi

Az arab tavasz ugyan elsöpörte Egyiptomban Hoszni Mubarak rendszerét, de a helyébe került iszlamisták sem voltak ízig-vérig demokraták. Amikor 2013 júliusának elején a hadsereg megdöntötte az iszlamista elnök, Mohamed Morszi hatalmát, a lakosság egy része ünnepelt. Kairó azért adott a demokrácia látszatára, s 2014 májusában elnökválasztást rendeztek, amelyet Sziszi óriási fölénnyel nyert meg, igaz, a részvétel nem érte el a 40 százalékot. 2014. június 8-án iktatták be. A hatalmi ágak elválasztása azonban nem történt meg, éppen ellenkezőleg. Az igazságszolgáltatás legfőbb feladatává a Muzulmán Testvériség tagjaival való leszámolás lett. Korlátozták a sajtószabadságot, letartóztatták a hazájában ismert bloggert, Alaa Abdel Fattahot. A gazdaság is az elnök érdekeit szolgálja, ugyanúgy, mint Hoszni Mubarak idején. Ugyanakkor az is igaz, hogy el-Sziszi megválasztása óta csökkent a feszültség a térségben, miután javult Egyiptom és Izrael viszonya.

Hugo Chávez

Fidel Castro és Kuba volt a példaképe az egykori ejtőernyősnek, aki 1992-ben katonai puccsal próbálta magához ragadni a hatalmat, majd a demokratikus szabályokat a maga képére formálva lett elnök Venezuelában. Hugo Chávez baloldali populista pártot alapított, s 1998-tól minden választáson győzedelmeskedett, amelyen elindult. A népvezér az alkotmány átírásával, államosításokkal, az intézmények bevételével, a sajtó feletti uralom megszerzésével szilárdította meg hatalmát. Saját tévéműsora is erősítette személyi kultuszát. A „bolívari forradalom” javított a legszegényebbek helyzetén, ám közben hagyta leromlani az egykor virágzó dél-amerikai ország infrastruktúráját. Hazai és nemzetközi ambíciói megvalósításához Chávez sokáig támaszkodhatott országa mesés olajvagyonára, a magas olajárakból futotta mindenre. Rákbetegen is újra indult az elnökségért. Az ellenzék hiába fogott össze megbuktatásáért, közös jelöltjük még a Chávez halála utáni voksoláson sem tudott felülkerekedni.

Nicolás Maduro

Venezuela jelenlegi elnöke semmit sem akar változtatni a rendszeren, amelyet a néhai Hugo Cháveztől örökölt. Míg azonban Chávez országlásához bőséges alapot biztosított a kedvező nemzetközi gazdasági környezet, utódának más feltételek között kell kormányoznia. Maduro a buszvezetők szakszervezetében kezdett politizálni, maga is dolgozott buszvezetőként, de 1983-ban egy elnökjelölt testőreként alkalmazták. Az 1990-es években részt vett a Chávezt hatalomra juttató Ötödik Köztársaság Mozgalom alapításában, képviselő, külügyminiszter, majd alelnök lett. Chávez egészségének gyengülésével felkent utódjelöltként egyre több feladatot vett át. A populista államfő halálát követően simán győzött az elnökválasztáson, de kérdés, a kevéssé karizmatikus politikus képes lesz-e megtartani a hatalmat. Az ellenzék radikálisabb része utcai megmozdulásokkal próbálkozik, a mérsékelt ellenzék szerint az urnáknál kell legyőzni a chávezi rendszert.

Clinton és Obama is figyelmeztetett

A civil társadalmat korlátozó országok közé sorolta Magyarországot Barack Obama amerikai elnök a Clinton Globális Kezdeményezés elnevezésű szervezet szeptemberi New York-i rendezvényén. Az amerikai elnök szerint a civil társadalomra növekvő nyomás egy olyan kampány, amely a demokrácia eszméjének az aláaknázását célozza. Mint mondta, azok az országok az Egyesült Államok legközelebbi partnerei, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat. Ezeknek a jogoknak az elnyomása ugyanakkor sérelmeket, igazságtalanságot szül és instabilitáshoz, szélsőségességhez vezethet. "Úgy gondolom, hogy a civil társadalomnak nyújtott amerikai támogatás nemzetbiztonsági kérdés. A polgárok és a civil társadalom ereje - a képesség a technológia használatára és a kapcsolattartásra –- akkora, hogy egyre több kormány mindent megtesz az elhallgattatásukért" - mondta Obama. Negatív példákat említve úgy fogalmazott: „Oroszországtól Kínáig és Venezueláig könyörtelen megleckéztetéseknek vagyunk a tanúi, valamint annak, hogy a jogos elégedetlenséget felforgatásként becsmérlik. Olyan helyeken, mint Azerbajdzsán, a törvények hihetetlenül megnehezítik a civil szervezeteknek még a működését is. Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.

"Néhány nappal Obama előtt Bill Clinton volt amerikai elnök a Comedy Central amerikai tévécsatorna Daily Show című műsorában szerepelt. Cinton kitért az általa tekintélyelvű kapitalizmusnak nevezett modellre; ide sorolta Oroszországot és Kínát, hozzátéve: "Ott van a magyar miniszterelnök. A magyarok rengeteggel tartoznak Amerikának. (Orbán) szereti a tekintélyelvű kapitalizmust, de ezzel valójában csak azt mondja, hogy soha nem akar kiszállni a hatalomból. Maradni akar örökre, és pénzt."