büntetőeljárás;Hszi Csin-ping;Csu Jong-kang;Állandó Tanács;Újkína hírügynökség;

2014-12-09 06:38:00

Korrupcióellenes harc kérdőjelekkel

Büntetőeljárás indul Csu Jong-kang ellen – jelentette pénteken az Újkína hírügynökség. A hír mondhatni történelmi, hiszen korábban sosem volt példa arra, hogy a mindenhatónak számító szűk vezetés, az Állandó Tanács bármely tagját korrupciós vádak miatt letartóztatták volna. Az ügy mögött azonban nemcsak Hszi Csin-ping elnök korrupcióellenes harcát kell keresni.

Peking igencsak megviccelte a helyi külföldi tudósítókat, hiszen helyi idő szerint szombaton 0 óra hét perckor tették közzé, hogy korrupciós ügyletei miatt az ügyészséghez utalták a belbiztonság korábbi mindenható felelőse, Csu Jong-kang ügyét.

Az óvatosság ellenére a hír hamar elterjedt az interneten, hiszen az Állandó Tanács tagjai korábban támadhatatlanok voltak. Azt már korábban júliusban közölték, hogy vizsgálatot indítottak vele szemben. A Hszi Csin-ping elnök fémjelezte korrupció elleni harc jegyében.

Az 1942 decemberében született Csu Jong-kang nem vörös herceg, mint a tavaly börtönbüntetésre ítélt Po Hszi-laj, Csungking egykori mindenható vezetője, a politikai bizottság egykori tagja, vagy éppenséggel Hszi elnök, tehát nem befolyásos felmenői révén kapaszkodott fel a hatalmi elitbe, hanem jó tanulmányi eredményei, ügyes lavírozása és némi szerencséje révén került egyre feljebb és feljebb a politikai ranglétrán.

A hetvenes évek elején földmérnökként azzal a feladattal bízták meg, hogy olajlelőhelyek után kutasson. 1973-ban Kína egyik legnagyobb lelőhelye, a pancsini olajmező vezetőjévé tették meg.

Elismerték kiváló munkabírása miatt, valamint azért, mert munkatársaitól eltérően nem cigarettázott, s az éj leple alatt alkohol után sem kutatott. Jó rétornak is tartották, órákon át képes volt papír nélkül beszélni.

A liaoningi lelőhely egyre csak nőtt, Csu csakhamar 2300 ember sorsa fölött rendelkezett. Később a fővárosban is felfigyeltek rá, 1983-ban Pekingbe került, majd a nyolcvanas évek közepétől olajügyi miniszterhelyettes lett.

1996-tól aztán Kína legnagyobb energiaügyi vállalata, a CNPC élére került, majd 1998-ban a nemzeti erőforrás minisztere lett, majd belbiztonságért felelős tárcavezetővé választották. A rendőri erők hatékonyabbá tételéért szállt síkra. Egyben bírálta, hogy sok rendőr a pohár fenekére néz.

2007-ben, Luo Gan nyugdíjazása után a központi politikai és jogi bizottság fejeként ő irányította a kínai bíróságokat, rendőrséget, paramilitáris egységeket, belbiztonságot és a titkosszolgálatokat, illetve bekerült az akkori legfelsőbb grémiumba, az Állandó Bizottságba, amely a Központi, illetve a Politikai Bizottság felett áll. Ezzel hazája egyik legbefolyásosabb embere lett.

Csu igyekezett megfelelni a bizalmi állásnak. A pekingi amerikai nagykövetség sürgönyeiből, vagyis a Wikileaks dokumentumaiból derült ki, hogy ő irányította Peking Google elleni kibertámadásait. Más források szerint nyílt titok volt, hogy ő rendelkezett az állami olajbevételek felett.

2011-ben a világ legbefolyásosabb személyiségeinek Forbes-listáján a 29. helyre került. Csu 2010-ben kiállt Po Hszi-laj keményvonalas politikája, a Mao-féle diktatúra felélesztését célzó lépései, túlkapásai mellett.

Csu a legvaskalaposabbak közé tartozott a vezetésben, fontos szerepet játszott a nyugat-kínai Hszincsiang autonóm területen az ujgur etnikai zavargások elfojtásában.

Csu számára az internet is komoly veszélyforrás volt, sürgette a hatóságokat, "dolgozzanak ki megoldást a társadalmi integritás, az erkölcs és az internet problémáira", valamint a többi között felhívást intézett "az internet működését szabályozó törvények és rendeletek mielőbbi kidolgozása" érdekében. Csu a vezetés egyik legrettegettebb figurája volt.

2012-ben a Po Hszi-Laj elleni eljárás megkezdése után, illetve Hszi Csin-ping pártfőtitkárrá, majd elnökké választásával Csu helyzete megrendült a párton belül.

Egyre több hír látott napvilágot arról, hogy a korrupcióellenes harc következő magas rangú áldozata maga Csu lesz. Ugyanakkor 2012 közepén a New York Times még azt jelentette, hogy Csu jong-kang megőrizhette pozícióját. Nem sokáig.

A 2012 novemberében rendezett 18. pártkongresszuson, amelyen főtitkárrá választották meg Hszi Csin-pinget, Csu lemondott Állandó Tanács-beli tagságáról.

Ezt megelőzően már egyre több támadást intéztek személye ellen. A jünani kommunista veteránok nyílt levélben bírálták amiatt, mert köztudomásúan jó viszony fűzte Po Hszi-lajhoz, illetve „maoista stílusú” politikát folytatott.

2013-ban Csu jong-kang mindössze három alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt. Ekkor már jól tudta: szorul körülötte a hurok.

Amikor ellátogatott szülőfalujába, azt közölte, valószínűleg utoljára láthatja szűkebb pátriáját. Hírek szerint Hszi és az őt támogatók már 2012 elejétől tervezték a Csu elleni fellépést.

Amikor az új pártfőtitkár elfoglalta hivatalát, meghirdette korrupció elleni harcát, amelyben nyilvánvalóvá tette: státustól, pozíciótól függetlenül fellépnek a korrupt vezetőkkel szemben. 2013 nyarán az állandó bizottság hét tagja konszenzusra jutott arról: eljárást kell indítani Csu jong-kanggal szemben.

Korrupciós ügyek miatt még sosem léptek fel az állandó bizottság egyetlen tagja ellen sem. Csao Ce-jang a nyolcvanas évek végén ugyan kirekesztetté vált, ám teljesen más ügy kapcsán: 1989-ben támogatta a diákokat a Tienanmen téri tüntetéseken.

2013 márciusában a kínai hatóságok elkobozták a Csu család 14,5 milliárd dollárosra becsült vagyonát. A múlt pénteki vádak szerint Csu súlyosan megsértette a párt alapelveit, jelentős összegű kenőpénzt fogadott el, párttitkokat árult el, többször is házasságtörést követett el.

A Csu-ügy is igazolja azt, amit Kína-szakértők régóta hangoztatnak: Hszi Csin-pingnek szinte rekord gyorsasággal sikerült megszilárdítania hatalmát.

„Kang mester”, ahogy hívei nevezték, sok hozzá közel álló személyiséget felelős pozíciókba helyezett, fia is az olajszektor egyik fontos szereplőjévé vált, apja bukása után azonban ő is kegyvesztetté vált. A legnagyobb kérdés az, mekkora nyilvánosságot biztosítsanak perének.

Ha a közvélemény számára mélyebb betekintést biztosítanak az ügybe: sokakban felmerülhet, aligha az egykori szecsuani pártvezető volt az egyedüli a legfelsőbb vezetésben, aki jelentős összegeket sikkasztott el, s hozzájárult ahhoz, hogy Kínában elképesztővé váljon a gazdagok és szegények közötti különbség.

Csu távozása nem rendítette meg a kínaiakat, sőt. Ezzel nagyon is népszerű döntést hozott Hszi Csin-ping, hiszen az egyik legnépszerűtlenebb vezetőt tartóztatta le. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a korrupció elleni harcnak akadnak árnyoldalai is.

Hszi elsősorban azokkal szemben lép fel, akik ideológiai szempontból mindig is távol álltak tőle. Politikai aspektusai is vannak ezeknek a leszámolásoknak.

A Transparency International megállapította, hiába a sokat emlegetett korrupció elleni harc, ebben a tekintetben még rosszabb lett a helyzet, mint a korábbi években, hiszen a korrupt ügyek feltárásából teljesen kizárják a nyilvánosságot.

Nincsenek ellenőrző szervek, s ha egy lap arra vetemedne, korrupciós ügyet tár fel, azonnal közbelép a titkosrendőrség, a rendőrség, a párt, hiszen csak olyan esetek kerülhetnek napvilágra, amelyek a vezetés érdekeinek is megfelelnek.

Arról nem is beszélve, hogy egy hatékony küzdelemhez demokratikus intézkedések meghozatalára is szükség lenne, erről azonban a pártvezetés hallani sem akar.

Hszi Csin-ping elindult egy úton, de egyelőre mintha egy helyben topogna. Célját azonban elérte, erős hatalmi bázist alakított ki, potenciális ellenfelei már nincsenek.