A meg nem épült utak

Van egy régi mérnök-mondás: a meg nem épült út árát is ki kell fizetni: időveszteségben, magasabb üzemanyag fogyasztásban, környezetszennyezésben, a balesetek számának növekedésében, a járművek gyorsabb kopásában és egyebekben. Hasonló a helyzet többek közt az oktatással is. A rendszerből kivont milliárdokat a társadalom egyszer meg fogja téríteni: a termelékenység stagnálása, a tehetségek elkallódása, az innováció elapadása, a törekvő emberek elvándorlása, a bűnözés növekedése és más negatív hatások révén. Ilyen veszteség a közmunkákra fordított összeg is, amely a gazdaság szempontjából hatástalan. A finnek megtanulták e leckét: a száz éve még elmaradott ország ma a támogatott oktatás révén Európa élmezőnyébe került. Ezt Czeizel professzor hiába magyarázza, Orbánék sosem fogják megérteni.

A pénzkivonás hatása másutt is hasonló, bár az egészségügyből hiányzó milliárdok miatt „csak” meghalnak a betegek, a szociális rendszer hiátusai révén pedig a szegények nyomorodnak tovább, az éh- vagy fagyhalálig. Ám e tragédiák a NER-nek nem veszteségek, ők Bogár László menthetetlenjei, velük nem kell törődni. Ez „csak” a társadalom vesztesége, Orbán kormányának nem okoz gondot. A közigazgatásban is jelentős az elvonás kára: a centralizált szervezetek tán kevesebbet költenek – bár ez sem biztos – de az ügyintézést lassítják, a bürokrácia nő, a hivatalok elérhetősége és hatékonysága csökken. Az önkormányzatok feladatait és anyagi eszközeik jórészét elvették, bár az emberekhez ők állnak közelebb s jobban ismerik igényeiket, mint a pesti irodisták. Ez a megszorítások mérlege – a spórolás sokszor drága dolog.