A kutya és a farka

A hoffmanni oktatási reform forog a sírjában. A korábbi államtitkár által a közoktatásra erőltetett „reformokat” most szép lassan kezdik visszacsinálni. Pedig már annak idején is berzenkedett az oktalan átalakítás miatt a szakma, próbált vitatkozni vele a korábbi fideszes szakminiszter is, de a minipártokra mindig jellemző KDNP-s „csakazértis” mentalitás ráerőltette az országra ezt a senkinek sem jó új iskolarendszert, meg a vele járó központosítást, az avítt világszemléletet tükröző tankönyveket.

Végre az is kezd derengeni a kormány illetékeseinek fejében, hogy talán nem a „mindenhez értő”, Orbán-fan iparkamarai elnöknek kellene megmondani, mit és mennyi ideig tanítsanak az iskolákban, mert a kiszivárgott hírek szerint kezdik visszakérni a babaruhát. Felemelik a nemrégen leszállított tankötelezettséget, feltalálják, amit már egyszer feltaláltak, a szakközépiskolát, azt a szakmunkásképzőt, ahol a képzés idejét 3+2 évvel megtoldják és érettségizni is lehet majd. És visszaadják – kissé – az iskolák önrendelkezési jogát.

Mindebből a KDNP semmit sem tanult. Ahogy az áterőltetett iskolai reformból is ki kellett táncolnia a kormánynak, alighanem az értelmetlen vasárnapi zárva tartásnak is valami ilyesmi sorsa lesz. A Fidesz – KDNP frigyre is igaz: a farok csóválja a kutyát. De ez a politikában nem szokott bejönni.