Adózni pedig illene

A magyar közélet napi botrányainak tengerében egyre kevesebb szó esik arról az áfa-csalási ügyről, amely Horváth András volt adóellenőr szerint évente ezermilliárd forinttal károsítja meg a magyar társadalmat. Az „ezermilliárd” persze gyanúsan kerek szám. Horváth András későbbi szerepvállalásai sem voltak mindig szerencsések, de az általa felvetett alapprobléma nyilvánvalóan létezik. A nagy multinacionális cégek igyekeznek visszaélni gazdasági erejükkel annak érdekében, hogy a törvényesen előírtnál lényegesen kevesebb adót kelljen fizetniük. Ehhez felhasználnak különböző trükköket, adózási kiskapukat, alkalmaznak politikai nyomást is, s ahol lehet, egyszerűen lefizetik a kormánypártok korrupt politikusait. A magyarországi NAV-botrány, némi amerikai segítséggel, éppen a korrupció valószínűségét vetette fel.

De a politikusok lefizetése nem az adóelkerülés egyetlen módja. Adóelkerülés a demokratikusabb és nyitottabb társadalmakban is létezik, legfeljebb finomabb és trükkösebb módszerekkel csinálják. Az amerikai és európai szakszervezetek koalíciója múlt szerdán tette közzé Brüsszelben azt a jelentését, amely szerint a McDonald’s cég 2009 és 2013 között a Svájcban és Luxemburgban bejelentett vállalkozásai segítségével körülbelül egymilliárd eurónyi (több mint háromszáz milliárd forint) adó elkerülésével károsította meg az Európai Unió polgárait. A bejelentés időzítése aligha volt véletlen, ugyanis éppen másnap alakult meg, ugyancsak Brüsszelben, az Európai Parlament különbizottsága, amelyet az adóelkerülések uniós szintű kivizsgálására hoztak létre. Megalakítása nem ment könnyen, a zöld és radikális baloldali képviselők célzottan a luxemburgi adóparadicsom ügyleteit szerették volna kivizsgáltatni, amelyek tudvalevőleg Jean-Claude Juncker bizottsági elnök korábbi ottani miniszterelnöksége alatt zajlottak. Ezt nem sikerült elérniük, de az adóelkerüléseket általában kivizsgáló különbizottság végül felállt, és első körben fél éven keresztül vizsgálódhat.

A különbizottságnak azt kell feltárnia, hogy egyes cégek – különösen a hatalmas multinacionális vállalatok – hogyan játsszák ki az érvényes törvényeket és uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy a törvényesen járónál kevesebb adót fizessenek. És ezzel lényegében elszegényítsék, meglopják azokat az országokat, amelyekben tevékenykednek. Akár úgy, hogy csökkennek a közkiadásokra fordítható állami bevételek, akár úgy, hogy magasabb adóval kell sújtani a lakosságot, és a hazai kis- és középvállalkozásokat. A különbizottság tervei szerint meghallgatja az adóelkerülések vélelmezhető tanút, köztük multi cégek vezetőit, felügyelő bizottsági tagjait, aktív és volt pénzügyminisztereket. Ha szükséges, dokumentumokat is bekérnek az egyes kormányoktól, kérdéses persze, hogy milyen eredménnyel. A milliárdos tételekben folyó adóelkerülésekhez ugyanis mindig két fél kell. Egy vállalatbirodalom, amely nem akarja megfizetni az adott országban törvényes adókat, és egy kormány, amely valamilyen oknál fogva (ez olykor lehet akár névleg nemes is, mint például a munkahelyteremtés) elnézi azt. A magyarországi NAV-botrány sajnálatos elcsendesedésében vélhetően az is közrejátszik, hogy míg a Fidesz-kormány egyedül az „idegen multik” felelősségét emlegeti, addig az ellenzék és a független sajtó többnyire csak az Orbán-rezsim korrupcióját emlegeti, és nem szívesen szól a multik visszaéléseiről. Holott a kormány és a multik összjátéka nélkül nincs sem korrupció, sem finomabb trükkökkel folytatott, másfajta adóelkerülés.

A negyvenöt tagú különbizottságba a magyar EP-képviselők közül egyébként csak egy fideszest, Gálné Pelcz Ildikót választottak be, magyar ellenzékit sajnos nem. Pedig az uniós tagállamok közül Magyarországon a legmagasabb az elsősorban a szegényeket, nyugdíjasokat, jövedelem nélküli gyermekeket sújtó áfa. Ugyanakkor az EU huszonnyolc tagállama közül arányaiban Magyarországon terheli a legmagasabb adó az alacsony jövedelműeket. Vagyis kétszeresen is a szegényekkel fizettetik meg a multik Horváth András által évi ezermilliárd forintra becsült adóelkerülését. (Ha a fele igaz, az is botrányosan sok.) Az elmaradó adóbevételek pedig lepusztult kórházi ágyakat, balesetveszélyes hármas metrót, falusi nyomort, a hajléktalanok kevéske pénzének megvonását, a szegénység növekedését jelentik.

Márai Sándor igazi polgárként a náci és később a bolsevik ideológia sikerét azzal magyarázta Föld, föld! című könyvében, hogy a magyar uralkodó osztályok nem voltak hajlandók megfizetni azt a progresszív adót, amellyel a nyugat-európai gazdagok megvásárolták a társadalmi békét. A magyarországi gazdagok „nem akartak belenyugodni, hogy fizetni kell, mert nincs harmadik út, vagy reáladózás, vagy anarchia és bolsevizmus”. Ez persze kissé leegyszerűsítő történelemszemlélet, de a magva igaz. Ha a demokratikus pártok és kormányok törvényes módon nem hajtják be a megfelelő adókat a gazdagokon és a nemzetközi vállalatbirodalmakon, akkor a szegények előbb-utóbb olyan szélsőséges demagógokat követnek majd, akik a törvényesség felrúgásával ígérnek jobb világot.