Nagyobb állami figyelmet kérnek

Publikálás dátuma
2015.04.27 07:47
Az Év hangoskönyve díjat idén Esterházy Péter nyerte el a Ha minden jól megy és A mi a bánat című kiadványaiért, az Év kiadója a
Fotó: /
Idén csúcsra járt a könyvfesztivál, az óvatos becslések szerint pár ezerrel meghaladta a tavalyi 60 ezret az látogatók száma. A miniszter megnyitotta, de az államtitkára már nem jelent meg azon a konferencián, ahová a könyvszakma hívta meg, hogy megvitassák az állami szerepvállalást a kiváló eredményeket felmutató ipar további fejlesztésében. Jonathan Franzen a dedikálással órákra közlekedési dugót okozott a standok között. A fesztiválon ötszáz magyar szerzővel találkozhattak az olvasók és még vasárnapra is jutottak nagyágyúk.

Csúcsot döntött az idei 22. Nemzetközi Könyvfesztivál, nem csak a minden eddigi rendezvényt felülmúló 400 programjával, hanem a látogatók (lapzártánkig még csak megbecsült) számával, amely meghaladta az évek óta biztos 60 ezres számot. Szombaton voltak időszakok, amikor már csak üggyel-bajjal lehetett közlekedni a két hatalmas csarnokban elhelyezkedő standok között.

Jonathan Franzen, a fesztivál amerikai díszvendége rendes közlekedési dugót okozott, amikor megkezdte a dedikálást az Európa Könyvkiadó standjánál. Rajongói, a legtöbben két-három könyvével felszerelkezve, elképesztő méretű sorban várakoztak türelemmel végig az emeletre vezető lépcsőn, ahol a kígyózó sor még beláthatatlan terekre húzódott. Alighanem ez az érdeklődés is csúcsot döntött, a vele és Bart István fordítójával folytatott beszélgetés színhelyét át is kellett tenni a Millenáris Teátrumba, amely így is dugig megtelt.

Az ügyes és átgondolt kiadói szervezésnek köszönhetően vasárnapra is jutottak nagyágyúk, csak néhány név, akikkel olvasóik a fesztivál zárónapján találkoztak: Spiró György, Nyáry Krisztián, Grecsó Krisztián, Konrád György, Végel László, Esterházy Péter, Parti nagy Lajos, Makk Károly, Tóth Krisztina, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Varró Dániel, Csukás István.

Megrendítően jó élmény

A fesztivál látogatója jogosnak érzi Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők igazgatója elégedettségét, amikor lapunk arra kérte, foglalja össze idei fesztiváltapasztalatait.

- Úgy gondolom, a könyvfesztivál a maga alig több mint húsz évével olyan mértékben beépült a magyar szellemi-kulturális életbe, hogy olyan megkerülhetetlen rendezvény lett, mint a nyolc évtizednél idősebb ünnepi könyvhét. Erre utal például a kultúrára általában kevéssé figyelő sajtó idei törődése, a rendezvények szereplése a Magyarországon fogható fontos csatornák híradóiban. Külföldön már jó ideje elismerik a fesztiválunkat, amelyről azt tartják, hogy a hasonló fesztiváljellegű könyves rendezvények sorában ott vagyunk az öt legjobb között, szellemi és minőségi értelemben. A könyvet szerető közönség is annyira megszerette, hogy szombaton hovatovább járni sem lehetett. Ez megrendítően jó élmény, hiszen színtiszta kulturális eseményről van szó.

A 220 éves szervezett könyvkultúra évfordulóján kivételes sikernek bizonyult az idei díszvendég bemutatkozása is. ezzel kapcsolatban Zentai Péter László fontosnak tartotta hozzátenni:

- Az is nagyszerű, hogy Jonathan Franzen, aki ma Amerika legnagyobb nemzetközi sikerű írója és talán a legjelentősebb alkotója, hozzánk úgy jöhetett vendégségbe, hogy három regénye már megjelent korábban magyarul, Bart István szenzációs fordításában, ráadásul a negyedik, a Diszkomfortzóna című önéletrajzi jellegű könyve pedig most került frissen az olvasók elé. Eddig is a világ legjobb íróit volt szerencsénk vendégül látni, ez megemeli a fesztiválunk nemzetközi hírét. Azt jó volt tapasztalni, hogy Franzen a díjátadás és a nagyközönség előtti beszélgetések során megrendült az őt övező szeretet és figyelem láttán.

Köszönet Esterházynak

A MKKE igazgatója szerint mostanra a magyarországi és a határon túli kiadók egyaránt beletanultak abba, mit jelent ezen a fesztiválon jelen lenni.

- Ez nem egyszerűen egy könyváruda, ide tudatosan kell készülni, jó hangsúlyokkal, reklámokkal, saját programokkal és szerzőkkel. Ennek a tapasztalásnak is köszönhető, hogy a fesztivál felkeltse a közönség érdeklődését és annyi potenciális olvasót vonzzon, mint idén. És ami a vonzerőt illeti, szeretném kiemelni, hogy mit jelent Esterházy Péter személye a fesztiválnak. az elmúlt húsz évben a személyes hitelét, népszerűségét kölcsönözte a könyvfesztiválnak, idén is öt-hat rendezvényen vállalt részvételt, s tudjuk, személye vonzza a közönséget. A vasárnapi születésnapi szalonban ő is az ünnepeltek között volt, most 65. éves. Személyében azt szimbolizálja, mit tettek oda a magyar írók jelenlétükkel a könyvfesztivál sikeréhez.

Az államtitkár lemondta

A 220. éves könyvkultúra a fesztiválon szeretett volna alkalmat találni arra, hogy párbeszédet nyisson a kérdésről, milyen az állam szerepvállalása a könyvipar piacosításában, magyarán, hogyan támogatja a kormány a könyvkiadást. Sajnálatos módon a konferenciát az utolsó pillanatban Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára lemondta a részvételt. Maradt tehát a tények leszögezése: azaz, hogy méltatlanul kevés a magyar könyvszakma állami támogatása ahhoz képest, hogy a könyvkiadás messze a legnagyobb forgalmat produkálja a kulturális területek között.

A hazai szabadforgalmú könyvpiac tízezernél is több címet produkált az elmúlt évben, 17 milliónál nagyobb példányszámban, a könyvforgalom pedig újra túllépte a 44 milliárd forintot. Mindehhez képest az állami szerepvállalás mindössze 200 millió forint, azaz a forgalom mindössze 2 százaléka. Erről mondta a MKKE igazgatója a csonkán maradt konferencián: „Ilyen szempontból a könyvkiadás messze a legnagyobb a kulturális területek között, és ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évek arányai alapján ebben mekkora volt az állami szerepvállalás, akkor azt joggal érezhetjük méltatlannak”.

Lapunknak Zentai Péter László hozzáfűzte, A magyar könyvkiadáson keresztül került a világ médiafigyelmébe Magyarország azzal, hogy elsőként a térségből, 1999-ben a Frankfurti könyvvásár díszvendége lett.

– Azóta a magyar könyvkultúra nemzetközileg megkapta azt a figyelmet, amelyre száz év óta vártunk. A magyar írók megérdemelten hozták haza a világ számottevő irodalmi díjait, beleértve a Nobel-díjat is. A magyar állam okkal-joggal sokszor büszkélkedhetett azzal, hogy milyen sokrétű irodalmunk van, amely érdekes portrét rajzol rólunk, büszkék lehetünk, hogy egy 10 milliós országnak sokkal több kiemelkedő teljesítményt felmutató írója van, mint a nálunk többször nagyobb nyelvterületeknek. Ennek ellenére a könyvkiadást, mint sikerágazatot említve, az állam elfeledkezett arról, hogy egy 10 milliós országban nem lehet mindent színtisztán piaci viszonyok között művelni, gondolok itt például a kiemelkedő minőségű irodalomra. Támogatás szükségeltetik, de ez a támogatás bántóan és méltatlanul szerény volt elmúlt időszakban. A tudományos szakkönyvek, a felsőoktatásban használatos kiadványok megjelentetése az ország vezetése szempontjából, a munkaerőpiacunk alakulása szempontjából lenne elengedhetetlen, és lenne ezért fontos ennek az ágazatnak a támogatása. Három-négy év után az erre fordítandó összeget az egymást követő kulturális kormányzatok nullára csökkentették. Most sikerült kivívnunk, hogy 100 millió forinttal a felsőoktatást támogatták az elmúlt esztendőben, de ennek a sokszorosára lenne szükség. Lehetetlen helyzet, hogy egy közepes budapesti színház éves támogatása több, mint a teljes magyar könyvkiadás támogatása. A térségben minden más országban ezt messze felülmúlja az állami részvétel. A magyar könyvkultúra ennél többet érdemel.

Az író, a színésznő, az egyetemi tanár – a romantikusan zengő cím egy hangoskönyv-bemutatót kínált. A terem tömve, a későn jövőnek már nem jut ülőhely, annyian kíváncsiak Esterházy Péter, Für Anikó és Mérő László beszélgetésére Kőrösi P. Józseffel. Többen szívesen végigállják a kimondottan szórakoztató órát. A téma Esterházy a Ha minden összejön és Mi a bánat, Für Anikó az Anyám álmai (Alice Munro) és Mérő László a Maga itt a tánctanár? című hangoskönyve, ami a Mojzer kiadónál jelent meg. Ez a közönségtalálkozó a legjobbak közül való volt: okos és könnyed.

Für Anikó elmondta, úgy olvassa fel a szöveget, hogy közben „megy a mozi előttem, én meg azt mondom, amit látok, az irodalomi mű így szüli meg az előadói reakciót.” Esterházy azt mondja, a színész és a szöveg közti idegenség nagyon is inspiráló lehet, mert akkor meg kell küzdenie a színésznek azért, amit ki kell kihoznia a szövegből. Őt olykor meglepi egy-egy felvétel, mert az előadó olyan arcát is ki tudja hozni az írott szövegnek, amikről ő nem is tudott. „Egyszer láttam a színész arcán, dunsztja sincs, hogy mit olvas. De a hangja tudta. Zseniálisan.”

Az idei könyvfesztivál egyik kétségtelen szenzációja, nehézsúlyú sztárja a francia közgazdász, Thomas Piketty világszerte nagy feltűnést keltő és óriási vitákat kavaró közgazdasági témájú könyve, A tőke a 21. században. A Kossuth Kiadó újdonságainak zászlóhajójaként szerepelt a fesztiválon rendezett bemutatón, érthetően. Különös egybeesés, hogy éppen a kiadói premierrel egy időben a Klubrádióban ment a könyvről a Magyar Tudományos Akadémián folytatott tudományos vitának a felvételéből készült műsor.

Ez a kettő így együtt azt az illúziót keltette, hogy a könyvkiadás révén együtt halad az idővel, hogy lám csak, ott vagyunk mi is a 21. században. A korát érteni akaró olvasónak biztató lehet, hogy a Financial Times A tőke a 21. században című művet 2014-ben az év, de talán az évtized legfontosabb közgazdasági témájú könyvének nevezte.

Franzen másik bőre

Jonathan Franzent tulajdonképpen Bart Istvánnak köszönhetjük. Az angol szerzők könyveinek sok tucatját tette eddig át magyarra, köztük Franzen Erős rengés, Javítások, Szabadság és a most frissen kiadott Diszkomforzóna című könyvét. A könyvfesztiválon egy beszélgetésben ő ezt úgy fogalmazta meg: a fordító a könyv bőrét lehúzza és belehúzza egy másik bőrbe. Ezekből a betűkből egyetlen sincs, ami az övé, ezek a betűk az enyémek.

A Népszavának Franzenről azt mondta: -Azt hiszem, a század első igazán nagy írója. aki megjelent Amerikában. Megírja mindazt, amit az ember valaha is sejtett és gondolt erről a rettenetes és csodálatos országról. Franzen nem hazudik. Magának sem és a közönségének sem. Szembenéz a világgal, amely olyan rémes, amilyennek leírja. És olyan nagyszerű is. Készül a következő Franzen-regény fordítása, eredeti címén Purity, s erről mondja Bart István:

- Már rágom. Elkészültem az első 50 oldallal, már kezdem érezni, hogyan beszélnek a szereplők. Még nem ismerem őket, de már ismerkedem velük.

Az érfelvágás humora

Hogy a felvágott ereknek, a szétlőtt fejnek lehet humora, azt a Tel Avivból érkezett Etgar Keret abszurd kisregénye, a Boldog boldogultak bizonyítja. A hazájában rendkívül népszerű, nemzetközileg legismertebb izraeli író a Libri Kiadó vendégeként most harmadszor érkezett Budapestre. Korábban a Gólem Színház mutatta be A trükk című darabját. Írásából Csuklónyiszálók címmel film is készült, amit a Sundance Fesztiválon mutattak be.

FOTÓ: Németh Dániel

FOTÓ: Németh Dániel

A lengyel szülőktől származó Keret lapunk érdeklődésére elmondta, szerinte a humora közel állhat a magyarokhoz. hazájában a magyar írók a humorukról ismertek. Hogy hogyan illik össze a nevetés a hallal, arra megvan a magyarázata: - A humor számomra védekezési mechanizmus. Olyan, mint autóban a légzsák. Amikor veszély van, akkor bukkan elő a humor, hogy tompítsa az ütközés fájdalmát. Izraelben a könyv megjelenésekor már nagyon jól ismertek, az olvasók tudták, mit várhatnak tőlem.

A Boldog boldogultak hőse öngyilkos lesz és egy olyan különös városba kerül, ahol azok „élik halálukat”, azaz hétköznapjaikat, akik saját kezükkel vetettek véget az életüknek. Ami az öngyilkosságot illeti, Keret elmondta, az öngyilkosság az izraeli emberek szemében tabu.

-Ha megölöd magad, nincs helyed a többi halott között, nem temethetnek el melléjük a temetőben. Ugyanakkor a fiatalok olyan erős hatásoknak vannak kitéve, például a sorkatonai szolgálat idején, hogy az öngyilkosság létező jelenség az izraeli fiatalok körében. A könyvem megjelenését otthon az idősebb nemzedék némileg rosszallóan fogadta, de a fiatalok, a diákok, egyetemisták, a harmincasok nemzedéke nagyon szerette, azonnal azonosult vele.

Az írásain keresztül hazájában sokféle emberhez elér Keret. Azt mondja, a húszas-harmincas városi olvasók mellett rengeteg levelet kap vidékről is, vallásosoktól, sőt ultra-ortodox hitűektől kezdve egészen az Izraelben élő arabokig sokan reagálnak az írására. -Azt hiszem, a történeteimben sok olyan karakter található, akiknek nehézséget okoz a beilleszkedés a társadalomba. Úgy érzem, azoknak, akik a világ különböző részeiből érkeznek Izraelbe, különösen érdekes, amit írok. És a dzsessz-rajongók között vagyok legnépszerűbb egyértelműen. És bármily furcsán hangzik, az én könyvem az, amiből a legtöbbet lopják el a boltokban.

Magvető az Év kiadója
A negyedik alkalommal átadott Év hangoskönyve díjat idén Esterházy Péter nyerte el a Ha minden jól megy és A mi a bánat című kiadványaiért. A Magvetőt választották idén az Év kiadójának a könyvszakmai képviselői, az Év vidéki könyvesboltja a vecsési Market Central Líra Könyváruház lett, míg az Év fővárosi könyvesboltjának járó díjat a Rákóczi úti Fókusz Könyváruház vehette át a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál zárónapján vasárnap.

A könyvfesztiválról készült fotógalériát itt tekintheti meg!

2015.04.27 07:47

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58

A csúnya is esztétikai gyönyörrel kecsegtet

Publikálás dátuma
2018.07.22 08:19

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum/ Deim Balázs
A művészet bevett formáiról és kifejezőeszközeiről, a széphez fűződő viszony átalakulásáról is szól a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás Szentendrén
A mindennapjaink során magunk körül tapasztalható bizonytalanságot, változékonyságot, az értékvesztést, és mindezek a művészet által újraértelmezett nagyon új, és sajátos hangvételű alkotásait mutatja be a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Az elmúlt évtizedekben új műfajok jelentek meg a művészetben, s a korábban abszolútnak tartott perfekció helyébe a nyerseség, valamint az esztétikai fogalmának megváltozására rávilágító művek megalkotása került. A határok elmosódnak, és a keleti diktatúrákban vagy a szabad kapitalizmusban élő alkotók elképzelései a politika és a technológia változásainak megfelelően alakulnak. A tárlat egyaránt állít a néző elé a korábbi művészeti konvenciókat kétségbe vonó, a múlt, az emlékezés, a megörökítés létjogosultságát feszegető, valamint a kiútkereséshez kapcsolódó, nagyon is aktuális kérdéseket.
A korábban bevett hagyományok megkérdőjelezésére tesz kísérletet Daniel Pitín cseh festőművész is, aki a képzőművészet egyik kiemelkedő műfaját, a csendéletet idézi fel Határvidék című munkájában, ami használaton kívüli, felismerhetetlen, fiktív formákból áll. „Az egész világunk erről szól: a folyamatos alkalmazkodásról az újhoz, a még nem látotthoz, vagy a teljesen érthetetlenhez, amit nem tudunk logikával felfogni. Ez a világ már túlnőtt azon, hogy az emberek változtatni tudnának rajta” – hangsúlyozta Muladi Brigitta, a kiállítás egyik kurátora, az ArtCapital programsorozatának keretében zajló tárlatvezetésen. A művészettörténész kiemelte, nem csupán a megjelenítésben, a technikai megvalósításban is felmerülnek új megoldások. Ennek példái a galéria terében is helyet kapott gipsz szobrok, amelyek magukon viseli a kéz nyomát is. - Az, ami sokáig a művészek hátsó udvarában volt kidobva, egy új gondolkodás mentén helyet kap az alkotások között is. Egy olyan fázist örökít meg, amikor a művész még keresi önmagát, és kifejezőképességét. Ez annak lenyomata, ahogy az alkotó egy pusztulási folyamat után, egy új formát, az apokalipszisből új életet hoz létre – részletezte Muladi Brigitta. A kiállított művek nagy része e gondolat mentén épül fel, valami elfeledett, de emlékeinkben elevenen élőt idéz, egy a megszokottól eltérő, olykor szürreális formában. Szűcs Attila grafikai alkotásai is múlt és jelen, az elmosódott emlékek, de egyúttal a nagyon is pontos antropológiai megfogalmazásmódok meglétére mutatnak rá. Az EXIST (élni, létezni) felirat soraiból lecsúszott S betű, az EXIT (kijárat, kiút) is egy nagyon sajátos megjelenítése annak, ahogy a mindennapi életünk felépülni látszik: a létezés – ha csak ökológiai mértékben gondolunk is rá – határán egyensúlyozunk.
Az átalakulás, a világról való gondolkodás megváltozása, a szépségeszményhez fűződő sztereotípiáink lebontása leginkább Makai Mira Dalma művein keresztül jelenik meg. - Számos művész próbálta megfogni a virág szépségét, annak múlékonyságát. Nagyon hosszú ideig e tematika szerint dolgozván készítettek virágcsendéleteket, itt viszont a pusztulás szélén álló növényt láthatjuk. A művész a szép, finom kerámiát és mázat a hagyományos esztétika megváltozásának megfelelően alakítja masszaszerű, amorf anyaggá – hangsúlyozta Muladi Brigitta. A kiállítás műveire egyaránt jellemző az eddig megszokott értelmezési keretektől és sémáktól különböző megközelítés. A természet és ember, ember és állat viszonya, az ember önmagával, saját testének legapróbb építőelemivel való kapcsolata, a múlthoz, a történelmi korokhoz, a politikai gondolkodás megváltozásához adaptálódott felfogások egyaránt megjelennek az egyes műveken. A színek és a formák elegyéből kibontakozó alkotások gyakran elidegenítő, megakasztó hatással bírnak, s felteszik azokat a kérdéseket, amelyeket igyekszünk magunktól távol tartani, és szemet hunyni felettük. A távolságtartás igénye a kíváncsisággal ellentétesen változik a kiállítás során a nézőben, rávilágítva a kortárs művészetek talán egyik legfontosabb jellemvonására: minden, ami elsőre idegen, válhat néhány perc elteltével nagyon közelivé és otthonossá.

Infó:

Csiszolatlan gyémántok Kurátor: Alexander Tinei, Muladi Brigitta Helyszín: Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom (Bogdányi u. 32., Szentendre, 2000) Nyitva: szeptember 2-ig  

2018.07.22 08:19
Frissítve: 2018.07.22 13:29