Történelemhamisítás orosz módra

Orosz dokumentumfilm keltett felháborodást Csehországban. Méghozzá akkorát, hogy Csehország bekérette a Kreml Prágába akkreditált nagykövetét. A műsorban azt állították, hogy Moszkva a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásával, a Prágai Tavasz leverésével csak megmentette Csehszlovákiát arról, hogy lerohanja a NATO, amely már alig várta, hogy a saját érdekszférájába vonja a demokratizálódó országot. Történészek tiltakoznak a történelemhamisítás ellen.

Bár már több mint egy hete mutatták be az orosz televízióban a csehszlovákiai bevonulást bemutató dokumentumfilmet, Prágában továbbra sem tudnak napirendre térni az eset felett. Lubomír Zaorálek külügyminiszter bekérette Szergej Kiszeljov nagykövetet, s közölte vele, hogy Prágát egyrészt nyugtalanítja: négy cseh politikus neve is szerepel azon a tiltólistán, amely azon politikusok nevét tartalmazza, akik nem léphetnek be Oroszország területére.

Másrészt szót ejtett a filmről is, amelyet a történelem meghamisításának nevezett. A film egyebek mellett azt bizonygatta, hogy az 1968-os csehszlovákiai demokratikus folyamat, a prágai tavasz valójában nem a cseh és a szlovák nép mozgalma volt, hanem az amerikai és német imperialisták agyszüleménye. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés öt országának hadserege - köztük a Magyar Néphadsereg - 1968 augusztusában azért szállta meg Csehszlovákiát, hogy véget vessen a prágai tavaszként emlegetett reformfolyamatnak.

A filmben egészen sajátságos dolgokat állítottak. Egyebek mellett azt, hogy a Varsói Szerződés Vencel térre érkező csapatait gépfegyverekkel lőtték. Az ellenállás ugyanis csak a fővárosra koncentrálódott, másutt szinte tárt karokkal várták a „baráti” csapatokat. A cseheket ez a kitétel különösen felháborította. „Azt állítani, hogy Prága központjában harcoltak, de az ország többi részén elfogadták a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását, szemtelenség, amire reagálni kell” – jelentette ki múlt héten határozottan a cseh diplomácia vezetője.

Oroszország azzal védekezett, hogy a film nem a hivatalos orosz álláspontot képviseli, s a múltban már két vezető is bocsánatot kért az akkori eseményekért: első ízben már Mihail Gorbacsov szovjet elnök, pártfőtitkár, később pedig Borisz Jelcin is. 2006-ban Vlagyimir Putyin Moszkva morális felelősségéről is beszélt a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásával kapcsolatban.

Igen ám, de a csatorna, amely az inkriminált műsort sugározta, a Rosszija 1, amely a VGTRK állami médiaholding tulajdonában van, vagyis a Kreml finanszírozza. A Rosszija 1 az egyik legnagyobb lefedettségű csatorna, Oroszország területének 96 százalékán követhető nyomon műsora, nézettségi aránya 20 százalékos, ami a második legmagasabb Oroszországban a szintén állami tulajdonban lévő ORT-é után.

(Az ORT és a Rosszija 1 a szovjet szocialista hírközlés két zászlóshajójának utódcsatornája.) A teljesen nyilvánvaló történelemhamisításról szóló műsort tehát az orosz lakosság nagy része láthatta, a későbbi cseh tiltakozásokról azonban már nem értesülhettek.

Zaorálek utalt arra, azzal még a történelem megítélése nem változhat, hogy a Krím-félsziget annexiója, majd a kelet-ukrajnai válság miatt rosszabbodott az Európai Unió és Oroszország viszonya. „Ettől még ugyanúgy el kell ismerni a szovjet hadseregnek a második világháború lezárásában játszott szerepét, s ugyanúgy kell viszonyulni az 1968-as eseményekhez is. Ha nem ehhez tartjuk magunkat, megint a pokol felé indulunk el” – fejtette ki.

Nemcsak a politikai élet képviselőit háborította fel a – fogalmazzunk így – újfajta történelemszemlélet. A cseh történészek valósággal őrjöngtek, amikor levetítették nekik az „alkotást”. Oldrich Tuma, a Cseh Tudományos Akadémia Kortárs Történeti Intézetének igazgatója teljesen értetlenül fogadta a művet. „A filmben tényleg a lehető legbutább érveket elevenítették fel, azokat, amelyeket 1968-ban a szovjetpropaganda is harsogott. Akkor ennek volt még valami értelme, hiszen meg kellett magyarázni a világnak a bevonulás okát. Csakhogy már a nyolcvanas években is teljesen más hangnemben kezdtek írni a moszkvai történészek a bevonulásról” – jegyezte meg a prágai rádióban.

Jaroslav Laník hadtörténész a cseh televízióban egy másik aspektusra hívta fel a figyelmet. „Meg kell jegyezni azt is, hogy a dokumentumfilmben elhallgatják az akkori szovjet katonák visszaemlékezéseit, amelyek teljesen másként hangzottak volna. Amikor a Varsói Szerződés csapatai elfoglalták Csehszlovákiát, a katonák hozzátartozói attól féltek, hogy véres utcai harcok kezdődnek, sőt, a NATO csapatok is bevonulnak az országba. A katonákat azonban meglepte, hogy teljesen más körülmények fogadták őket” – jegyezte meg a hadtörténész.

Az orosz dokumentumfilmben 1969-es propagandaanyagokat használtak fel, s megszólaltatták Vlagyimir Lobovot, a Varsói Szerződés utolsó vezérkari főnökét. Ő azt állította, hogy a NATO már a csehszlovákiai, illetve prágai bevonulásra készült. A filmben ezzel azt az akkori propagandaállítást, mítoszt támasztották fel, amely szerint a Kreml „testvéri segítséget” nyújtott Csehszlovákiának.

Oldrich Tuma szerint azonban semmi sem igaz abból, hogy a NATO bármiféle lépésre készült volna a prágai események kapcsán. „A prágai tavasz idején a nyugati országok igyekeztek semlegesek maradni. Nem akartak okot szolgáltatni az orosz katonai beavatkozásra. Kelet-európai politikájuk a csehszlovákiai bevonulást követően sem változott. Emiatt is csak szóban tiltakoztak. Ugyanakkor egyetlen dokumentum sem szól egy prágai NATO-bevonulás terveiről” – mondta a történész.

Valójában Leonyid Brezsnev pártfőtitkár aggódott annyira a csehszlovákiai demokratizálódás miatt – jegyezte meg a prágai rádió. Előzőleg többször is tárgyalt Alexander Dubcek pártfőtitkárral. Amikor azonban látta, hogy nem tudja visszafordítani az idő kerekét, nem képes megállt parancsolni a demokratikus folyamatnak, elhatározta: katonai erővel veri le a prágai tavaszt. Erről számos történelmi munka született, olyanok is, amelyek Kádár János, az MSZMP első titkárának akkori magatartását vizsgálták.

1968. augusztus 21-én elérkezett a Varsói Szerződés bevonulásának napja. A prágai rádióban folyamatosan szólították fel az embereket arra, ne szálljanak szembe erővel a megszállókkal. Kerüljék a konfrontációt. Meg akarták győzni a bevonuló csapatokat arról, mennyire értelmetlen a bevonulás, s hogy parancsnokaik félrevezették őket. A lányok és nők a legszebb ruhájukat öltötték magukra. Nem bombákat dobáltak a beérkező páncélosokra, hanem kézitáskáikat. A taktika része volt az is, hogy átfestették az utcai táblákat, így akarták megzavarni a megszállókat.

Az orosz filmben ezzel szemben fegyveres ellenállókról, „ellenforradalmi erőkről” tettek említést. „Bár a megszállók néhány helyen valóban találtak fegyverraktárakat, ezek azonban a népi milíciáié (a munkásőrség csehszlovák változata) voltak. A fegyvereket egyebek mellett ipari üzemek területén tárolták, s bízvást állíthatjuk, ezeket nem az úgynevezett ellenforradalmi erők raktározták el. Egy vagy két esetben a már a bevonulás előtt is találtak fegyverraktárakat, ezekről azonban később bebizonyosodott, hogy a szovjet titkosszolgálat provokációjáról volt szó” – mondja Oldrich Tuma.

A prágai tavasz idején az egykori politikai bebörtönzötteket tömörítő K 231-es szervezet, amely egyébként csak 159 napig létezhetett, különösen elkötelezetten szállt síkra a csehszlovákiai demokráciáért. A filmben ezzel a csoportosulással is foglalkoztak. Az egyesület tagjait „egykori elítélt náciknak, az SS embereinek, kollaboránsoknak” minősítették. Szó ami szó, ez a hangnem elég különös manapság, a 21. században…