"Sültrealista" javaslat a magyar társadalomnak

A LÉT-munkacsoport vezetője bízik benne, hogy gyerekei már egy olyan Európában fognak élni, ahol lesz feltétel nélküli alapjövedelem. Az erről szóló javaslatot másfél éve kidolgozták, azóta - gyakran éles - viták folynak róla. Bánfalvi István szociálpolitikus meggyőződése, hogy az ilyen ellátás javítja és nem rontja a munkához való viszonyt. Szerinte a szociálisan elkötelezett, a szegénységet és a kiszolgáltatottságot tűrhetetlennek tartó sokaság egyre inkább arra hajlik, ha megoldható és finanszírozható, akkor legyen.

- Finnországban lenne jó élni?

- Ott hagyományosan remek a szociálpolitika, nem meglepő tehát, hogy az új kormány programjának része lett az alapjövedelem kísérleti bevezetése. Én azonban Magyarországon szeretnék biztonságosabb életet, annak ellenére is, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem nyilván sokkal kisebb, mint a finneknél. A mi javaslatunk ezért - Veres Péter író szavaival - "sültrealista" ajánlat a magyar társadalomnak, hiszen a hazai gazdasági és társadalmi viszonyok között működőképes lenne.

- Akkor lássuk is, mi a létpénz lényege.

- Havi 25 ezer forintot kapna minden 18 éven aluli gyerek, 50 ezret a felnőttek (ha legalább 8 éve Magyarországon laknak, és nem külföldön adóznak), a várandós édesanyáknak pedig 75 ezer forint jutna. Ez a „LÉT-pénz”, ami mindenkit feltétel nélkül megillet, mert az életéhez, a létéhez és egyben a személyéhez fűződő, elidegeníthetetlen, alkotmányos alapjoga. Az 50 ezer forint a mai létminimum mintegy kétharmada, ami nem elegendő, hogy egy ember megéljen belőle, de sokat segíthet, mert rendszeres és kiszámítható készpénz. Ha bevezetik, megszűnik a nincstelenség Magyarországon! Ugyanakkor praktikusan megfelezi a mélyszegénységet. Számításaink szerint e javaslat megvalósításával 16,4-ről 8,6 százalékra csökkenne a szegénységi küszöb alatt élők aránya, és 40,7 százalékról 29,1-re a létminimum alattiaké. A hihetetlenül nyíló egyenlőtlenségi ollót alulról felfelé zárná úgy, hogy a legszegényebb, a sokgyerekes, az inaktív háztartásfős családok járnának a legjobban, és a leggazdagabb 4-5 százaléknak csökkenne valamennyit a jövedelme. Nem mellékes, hogy a létpénzért cserébe az állam nem követelhet viselkedést, hálát, azt mindenki szabadon költheti el. Egy kivétellel: napjainkban hozzávetőleg hat-hétszázezer ember kívül van az egészségbiztosítás rendszerén, mert nincs járulékköteles jövedelme és nem tudja fizetni a járulékot. Az ő létpénzükből a Kincstár közvetlenül utalná át a pénzt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Így mindenki újra az egészségbiztosítás alanyává válna. Példátlanul pozitív hatása lenne a népegészségügyre.

- Csupa jó dolog. Mivel magyarázza mégis a rengeteg ellenvéleményt?

- Először is: kezdettől nagyságrendekkel több a támogató, mint az ellenző. Az utóbbiak fenntartásainak fő oka a sematikus gondolkodás, a megszokás; nehezen képzeljük el, hogy valami lehetséges, ami eddig nem volt. Gyerekkoromban, amikor bevezették az önkiszolgáló boltokat, azt mondták, ez hülyeség, el fogják lopni az egész üzletet. Vagy lehetetlennek tartották a kalauz nélküli villamost. 1968-ban, amikor jött az úgynevezett új gazdasági mechanizmus, nagyon sokan azt kérdezték: ha nincs tervutasítás, akkor miért fognak dolgozni az emberek?

- Rendben, ma már el tudjuk képzelni a kalauz nélküli villamost, de azért nagyon sokan bliccelnek.

- Igaz, de emiatt senki se akar megint kalauzokat alkalmazni. Nem csak a fantázia hiányából erednek a viták. Vannak előítéletes kritikusok is, akik azt gondolják, ha valaki létpénzt kap, nem is akar majd dolgozni. Csakhogy az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy mindenütt, ahol különböző konstrukcióban elindítottak alapjövedelemszerű, vagy garantált minimumjövedelemszerű ellátásokat, javította és nem rontotta a munkához való viszonyt.

- Ennek mi az oka?

- Ahhoz is kell egy kis pénz, hogy az ember egy kis pénzt keressen. A helyszínen kutattunk egy kis borsodi faluban, ahonnan mindössze két felnőtt férfi járt Miskolcra nyolcórás munkára minimálbérért. Akkor a minimálbér nettója olyan 51-52 ezer forint volt, a buszbérletük meg 26 ezer forint havonta. Aztán ha az ember szeretne egy állást, de az elülső fogai közül egy-kettő hiányzik, emiatt nem veszik föl, megcsináltatni viszont nem tudja. Egy olyan társadalomban, ahol több mint 20 regisztrált munkanélküli vár minden egyes nyilvánosan meghirdetett munkahelyre, a munkátlanság fő oka nem az, hogy az emberek nem akarnak dolgozni, hanem az, hogy nincs megfelelő munka.

- Ha ezek az emberek alapjövedelmet kapnak, akkor több lesz a munkahely?

- Először is tudomásul kell venni, hogy belátható távlatban soha többet nem lesz teljes foglalkoztatás se Magyarországon, se a világ fejlett részein. A miniszterelnök áltatja a magyar népet, amikor folyton elmondja, hogy célja a teljes foglalkoztatás és azt el is fogjuk érni. A világ fejlett országait tömörítő szervezet, az OECD 2060-ig terjedő előrejelzése szerint a legmagasabb foglalkoztatottsági szint egy országban éri el a 70 százalékot, és az óriási többség 60-65 százalék körül lesz. Magyarország e 34 ország közül hátulról a 3. helyen van, hiszen 2060-ig a foglalkoztatottság nem éri el a 50 százalékot se. Tudomásul kell vennünk, hogy a technológiai fejlődés, a robotizáció, a határokon átnyúló munkavállalás miatt az emberek sokaságának a mai értelemben nem lesz fizetett munkája a munkaerőpiacon. Erre kell felkészülni. Az emberek már ma is rengeteg munkát végeznek, fizetés nélkül. A létpénz ahhoz is kell, hogy képessé váljanak a hozzáférhető munkákra.

- Feltehetően a nemzetközi példák is ezt támasztják alá.

- Guy Standing, egy nemzetközi hírű brit szociálpolitikus vizsgálta a nálunk is szegényebb országokban - Indiában, Namíbiában - folyó alapjövedelem kísérleteket. Az ilyen társadalmakban, ahol évszázados az éhezés és a nyomor, az azonos súllyal született gyerekek közül a lánycsecsemők súlya fokozatosan lemarad a fiúké mögött. Nem kapnak ugyanannyit enni. Az alapjövedelem kísérleti bevezetése után viszont - orvosilag ellenőrzött mérések szerint - a tendencia megváltozott. Standing a változást ahhoz a katarzishoz hasonlította, amit Mozart zenéje vált ki. Aztán Indiában csak köpenyben lehet bemenni az elemi iskolába. Földszegény indiai asszonyok vásároltak az alapjövedelmükből iskolaköpenyt és felváltva elkezdték küldözgetni a mezítlábas gyerekeiket az iskolába. Egy faluban az alapjövedelem hatására az asszonyok összeálltak és vásároltak egy lábbal hajtható régi Singer varrógépet, mert így vállalkozni kezdhettek. Sokan - olykor még kollégák is - arról beszélnek, hogy meg kéne tanítani a szegényeket, mire költsék azt a "hatalmas" pénzt, amit alapjövedelemként kaphatnak. Nem kell őket tanítani, nem igaz, hogy nem tudnak racionálisan fogyasztani. Az sem igaz, hogy a szegények elisszák a pénzt. Egy európai felmérésből kiderült, a szegények fajlagosan sokkal kevesebbet isznak, mint a középosztálybeliek, vagy a gazdagok.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!