Kinek paródia, kinek tragédia

Július elején fogadta el az ukrán parlament a helyhatósági választásokról szóló törvényt. A bejutási küszöb emelése révén a kárpátaljai magyar közösséget az a veszély fenyegeti, hogy már nemcsak országos, hanem regionális szinten is képviselet nélkül maradhat. A szakadár területek különleges státusának kérdése még rendezetlen. Moszkva szerint paródia az új jogszabály, a magyar közösség számára viszont tragédia.

Második olvasatban is elfogadta a kijevi parlament, a verhovna rada az új ukrán helyhatósági választási törvényt, lényeges módosítás már nem várható. A tervezet értelmében 2015. október 25-én rendezik meg a voksolást Ukrajnában, a Krím, Donyeck és Luhanszk megyék nélkül. A Krímben nyilván az orosz „ideiglenes megszállás” miatt, a két szakadár megyében az „orosz fegyveres agresszió miatt”, vagyis azért nem rendezik meg a választást, mert betarthatatlanok az EBESZ választásokra vonatkozó normái, az ukrán hatóságok nem tudják garantálni a voksolás és a választók biztonságát, a folyamat tisztaságát.

A törvény alapvető szépséghibája az, amire a Velencei Bizottság is figyelmeztetett, hogy nem hagy elegendő időt a felkészülésre. A választási törvényeket legalább egy évvel az alkalmazás előtt kell elfogadni demokratikus jogállamokban. Az ukrán pártoknak viszont alig néhány hét áll rendelkezésükre, a kampány 50 nappal a voksolás előtt kezdődik, vagyis szeptember elején. Újdonságnak számít, hogy visszahívhatók lesznek a helyi tanácsok képviselői, valamint az is, hogy a pártlistákon minimum 30 százalékos arányban kötelező lesz nőket jelölni. Ezen utóbbi előírás azonban vélhetően nem rendezi át a nemek viszonyát a testületekben, ugyanis az nincs rögzítve, hogy a bejutó helyeken is kell szerepelniük nőknek.

Új rendelkezés, amely viszont komoly átrendeződést hozhat, hogy a helyhatósági választásokon pártszövetségek nem vehetnek részt, de indulhat minden olyan párt, amelyet a törvény elfogadásának pillanatáig jegyeztek be vagy neveztek át. Ez az ukrán politikai viszonyok és szokások közepette rendkívül lényeges előírás, hiszen amint az utóbbi idők választásai is bizonyították, bevett és sikereket hozó eljárás volt, hogy több párt beáll egy-egy ismert politikus mögé, s az így létrejövő blokk (mint például a most kormányzó Petro Porosenko Blokkja) méretkezik meg. A pártoknak külön-külön kell indulniuk, a bejutási küszöb megyei és járási szinten is 5 százalék lett a korábbi 3 helyett.

A kárpátaljai magyarságnak két egymással versengő pártja van, a lakosság számaránya pedig nem elegendő ahhoz, hogy a KMKSZ és az UMDSZ külön-külön is átléphesse a bejutási küszöböt, s bekerüljön a Kárpátaljai Megyei Tanácsba. Egymás ellenében esélyük sincs. A jogszabály első változatában még szerepelt egy 7 százalékos küszöb a pártszövetségek számára. A két rivális szervezet meg is kezdte a tárgyalásokat, vagy inkább csak a tapogatózást, a közös fellépés érdekében. Valamiféle laza választási szövetséget talán még kikényszeríthetett volna közöttük a szükség és a ráció, de összeolvadásuk szinte elképzelhetetlen.

Azzal, hogy csökken a képviselők száma, (Kárpátalján például a jelenlegi 108 helyett 90-es létszámmal áll majd fel a képviselő testület), az egy mandátum megszerzéséhez szükséges relatív szavazatmennyiség is megnő. Tekintettel arra, hogy a háború, főképp a katonai besorozások miatt a kárpátaljai magyar férfilakosság nagyszámban a külföldi munkavállalást választotta a front helyett, a közösség számaránya egyelőre felmérhetetlen mértékben csökkent. (Korábban 150 ezer körüli volt a magyarok száma.) Ilyen körülmények közepette gyakorlatilag kizárt a mandátumszerzés.

A Kárpáti Igaz Szó ungvári magyar hetilapnak adott interjúban, Zubánics László, az UMDSZ elnöke úgy vélekedett, „Az, hogy a pártszövetségek indulása kikerült a törvény passzusai közül, egészen új helyzetet teremt sokak – köztük a kárpátaljai magyarság – számára”. Hangsúlyozta: a 2014-es parlamenti választások adatai azt mutatják, hogy a magyarság körében igen alacsony volt a részvételi arány, s egy 3 százalékos eredmény eléréséhez is hatalmas mobilizációs munkát kell elvégezni.

„Mindezek tudatában bátran kijelenthetem, hogy az 5 százalékos megyei küszöb elérése a magyar pártok mindegyike számára külön-külön irreális cél. Valamilyen együttműködés kidolgozása és annak betartása esetén azonban elérhető, még egy alacsonyabb részvételi arány esetén is”, szögezte le Zubánics.

Arra a kérdésre, hogy „Az új törvény milyen hatással lehet az elkezdődött magyar–magyar párbeszédre?”, a pártelnök úgy vélekedett, adottak a kompromisszum lehetőségei. „Amennyiben eredményeket akarunk felmutatni megyei szinten, a megyei jogú városokban, illetve képviselői többséget szeretnénk a tömbmagyar területeken, akkor a két magyar szervezetnek sürgősen kompromisszumos megállapodást kell kötnie. 2010-ben már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, megvannak azok a keretek, amelyek lehetővé tennék egy sikeres választási szereplést. Ehhez megvan a jószándék a szervezetek vezetői, a magyar kormányzat részéről, most a vezető testületeken a sor, hogy bizonyítsák – a köz érdekében hajlandók megállapodást kötni”.

Az UMDSZ elnök szavaiban is legalább annyi az újdonság, mint a jogszabályban. Már eleve az, hogy a két szervezet megpróbált az utóbbi időben tárgyalóasztalhoz ülni premiernek számít. Az pedig egyenesen szenzáció számba megy, hogy „a magyar kormányzat részéről is megvan a jószándék”. Az UMDSZ – KMKSZ szembeállás ugyanis annak a tipikus kárpát-medencei magyar-magyar rivalizálásnak a példája, amikor a Fidesz megpróbálta átrendezni a határon túli magyar viszonyokat.

A KMKSZ volt a kizárólagos partnere Orbánéknak, az UMDSZ-t a 2010-es kormányváltás után például teljesen kizárták a "nemzeti együttműködés rendszeréből", az UMDSZ-közeli vagy Budapestről annak tekintett szervezeteket pedig a támogatási rendszerből. Az UMDSZ korábbi elnökét, Gajdos Istvánt egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették. Ennek ellenére, az UMDSZ fölényt nem tudták megtörni. A háború és az utóbbi időben érzékelhető budapesti nemzetpolitikai irányváltás azonban engedékenyebbé tették az Orbán-kormányt.

Amint egy erdélyi elemző fogalmazott, az orbáni nemzetpolitika már a 2010-2014-es ciklusban szemmel láthatóan abban merült ki, hogy „lehetőleg legyen csönd, ne legyen bírálat, legalább ezen a fronton ne kelljen harcolni”, és közben szépen szaporodjon az új magyar állampolgárok száma. Ennek tudható be, hogy Orbán elpálinkázgat Robert Ficoval anélkül, hogy a szlovák kormányzat visszavonta volna a magyarokat sújtó nyelvtörvényt vagy állampolgársági törvényt, de az is, hogy fegyverszünetet kötött az RMDSZ-el, miután zsebpártjaival legyőzni, megtörni nem tudta.

Kárpátalján - nyilván budapesti nyomásra - visszavonult tavaly tavasszal a pártelnökségtől a KMKSZ addigi harcias elnöke, Kovács Miklós (akit azért nem küldtek süllyesztőbe, miniszterelnöki tanácsadó lett, havi 1,12 millióért. Feladata: "szaktanácsadás nyújtása az ukrán helyzettel összefüggő magyar külpolitikai stratégiát érintő kérdéskörben"), decemberben pedig az UMDSZ élén történt váltás. Annyira azért nem lett engedékeny Orbán, hogy Gajdost elfogadja, személye eleve kizárta, hogy a nemzet miniszterelnöke az UMDSZ-t is visszafogadja a „nemzet kötelékébe”.

Gajdos helyzete belpolitikailag is tarthatatlanná vált az ukrajnai rendszerváltás után, mivel Janukovics pártjának listáján jutott be a kijevi parlamentbe. Még júniusban lemondott, a jelenlegi elnök a kongresszusig ügyvezetőként irányított. (Most a KMKSZ elnök, Brenzovics László a Porosenko Blokk listáján nyert mandátumot.) Budapest „stratégiai partner” továbbra is a KMKSZ, de alacsonyabb kormányzati szinten már az UMDSZ-el is felvették a kapcsolatot. A két magyar szervezet között megindult párbeszéd eddig nem hozott kézzelfogható eredményt.