Mehetnek a PeCsába...

Publikálás dátuma
2015.08.15 07:47
Botrányos körülmények között búcsúzik a PeCsa FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
Ősszel végleg bezár az egykor népszerű ifjúsági szabadidőközpont, a városligeti Petőfi Csarnok. A korszerűtlen épülettel már évek óta baj van, a szeptemberi kapuzáráson huszonöt koncerttel búcsúztatják azok a zenekarok, akik az elmúlt évtizedekben felléptek ott. A PeCsa vezetősége viszont felháborodott a búcsúbulin.

Először négy éve merült fel, hogy megszűnik az 1980-as évek második felének kultikus szórakozóhelye, a Petőfi Csarnok, azonban akkoriban még megoldást nyújtott az épület további sorsára nézve az ott működő éttermet üzemeltető cég, amely bejelentette, hogy további tíz évig bérli a fővárostól a PeCsát. Az intézmény nevét ekkor hivatalosan megváltoztatták Pecsa Music Hall-ra, majd körülbelül két éve átkeresztelték Petőfi Rendezvényközpontra. 2013-ban az állami tulajdonban lévő Széchenyi Tőkealap-Kezelő Zrt. 59 millió forintos kihelyezett tőkével támogatta a csarnokot, ezáltal biztosítva a felújítási munkálatok jelentős részét. Azonban a hónapokig tartó korszerűsítés ellenére Baán László, a Múzeumi Negyed miniszteri biztosa bejelentette, hogy lebontják a Petőfi Csarnokot. "Építészetileg nem méltó arra, hogy megmaradjon" - indokolta a döntést. Holott az évtizedekig állami segítséggel működő PeCsa szabadtéri színpadát nem sokkal korábban újították fel, mások mellett a fűtést is korszerűsítették.

Az első kormányzati közlések szerint zöld területté alakították volna át a helyszínt, mostanra azonban már biztos: a Petőfi Csarnok helyén fog állni az Új Nemzeti Galéria, amely a Ludwig Múzeum épületével egészül ki. A döntés pedig olyannyira véglegesnek számít, hogy a PeCsától alig néhány méterre lévő Közlekedési Múzeum repüléstörténeti tárlatát, amely az épületben volt kiállítva, már el is költöztették.

A Petőfi Csarnok már hosszú ideje nem tartozik Budapest kulturális életének kiemelkedő helyszínei közé. Egykor viszont népszerű könnyűzenei koncerteknek biztosított otthont, zenészek és a közönség életében is meghatározó zenei, kulturális események zajlottak ódon falai között. "Amikor húszéves működés után 1984-ben bezárt a budai Ifjúsági Park, ahol mi is tízezres tömeg előtt léptünk fel, a városvezetésnek új ifjúsági szabadidőközpont után kellett néznie. A Karthagót érte a megtiszteltetés, hogy 1985-ben megnyithattuk az ifipark pesti párjaként beharangozott Petőfi Csarnokot" - árulta el lapunknak Szigeti Ferenc, a Karthago zenekarvezetője, gitárosa. Hozzátette:"A nyolcvanas években voltunk a csúcson, gyakran évi háromszázhúsz koncertet nyomtunk le.

A PeCsa nyitókoncertje nekünk mégis kvázi búcsúkoncert volt, mert eldöntöttük, hogy ezt követően kicsit szüneteltetjük a zenekart, mivel hat évig megállás nélkül játszottunk." Időközben a Petőfi Csarnok, amelynek nevét Bernáthy Sándor képzőművész-zenész nyomán szinte csak összevont alakban használták, népszerű szórakozóhellyé vált, ahol a könnyűzenei események mellett divatbemutatókat (többek között a meggyilkolt Király Tamás első jelentős kollekciója is itt mutatkozott be), fotókiállításokat, filmvetítéseket, görkorcsolyaklubokat tartottak, a futás szerelmesei pedig ingyen tusolhattak az épületben kialakított zuhanyzókabinokban.

A PeCsa 2500 férőhelyes nagytermében a korabeli viszonyokhoz képest többé-kevésbé korszerű hang- és fénytechnikát használtak, a levegőcserét pedig nagy ventilátorok segítségével biztosították. Az épület belseje, a lepukkant stílus, a csupasz betonfal azonban már akkoriban sem számított szépnek. "A PeCsát mutatósnak valóban nem lehet nevezni, inkább a kultikus a helyénvaló meghatározás" - jelentette ki Szigeti Ferenc, aki elmondta azt is, hogy a hely akusztikája sem volt megfelelő, amelyet azzal magyarázott, hogy nem koncerthelyszínnek, hanem ifjúsági központnak épült. "83'-ban Ausztriában megnyertünk egy nemzetközi dalfesztivált a Requiem című dalunkkal, ezt követően két nagylemezünk is megjelent az osztráknál (az angol nyelvű aranylemez lett), így többek között Németországban, Svájcban, sőt még a Szovjetunióban is felléptünk. Ezeken a külföldi turnékon találkoztunk először a PeCsához hasonló koncerthelyszínekkel: az egyik nyugati országban hatalmas kultusza volt annak az egykori gyárnak, amelyet eredeti, naturális állapotában adtak át a rockzenészeknek" - tette hozzá.

Nagy Feró, a Beatrice énekese szintén több alkalommal adott teltházas koncertet a Petőfi Csarnokban. "Régóta rebesgették a bezárást, mert nem szép, nincs jó helyen, lepusztult. Szerintem úgy jó, ahogyan van. Soha nem volt exkluzív hely, soha nem is akart az lenni, de a rockereknek és a popereknek ideális koncerthelyszín volt. Közel volt a közönség, lehetett zsibongani, lehetett földhöz verni a fenekünket! A legfontosabb pedig: emberközeli volt" - nyilatkozta a Népszava megkeresésére. A 69 éves zenész szerint felesleges azzal foglalkozni, hogy a PeCsa hangzása nem volt kielégítő, ugyanis véleménye szerint megálmodói gondolni sem mertek arra, hogy tízezer wattal fog dübörögni a zene, másrészt azt vallja: egy jó zenekar rossz körülmények között is képes jó zenekar maradni.

Költözik a bolhapiac is
A Petőfi Csarnok szabadtéri részén működő bolhapiac főszervezője, Papp Péter arról tájékoztatta lapunkat, hogy a bolhapiac változatlanul nyitva tart minden szeptemberi hétvégén, azonban konkrét tájékoztatást még ők sem kaptak a bezárás időpontjáról. "Az állandó és az alkalmi árusaink is nehezményezik azt, hogy nem lehet tudni, hogy meddig számíthatunk a PeCsára, mint helyszínre. Azonban már elárulhatom: a bolhapiac kinézett magának egy új helyszínt, de részletekről még nem számolhatok be" - közölte az albérlő.

Szeptember 17. és 20. között mintegy huszonöt koncerttel vesznek búcsút a Petőfi Csarnoktól azok a művészek, akik egykor felléptek nagytermében, vagy szabadtéri színpadán. A zárófesztivál, amelynek csúcspontja a Karthago nagykoncertje lesz, éles ellentéteket szült a koncertszervezők és a PeCsa jelenlegi tulajdonosai között. Utóbbiak indulatos közleményben reagáltak a 'Mindenki menjen a PeCsába Zárófesztivál' létrejöttére. Leszögezték, hogy a rendezvény nem az ő szervezésükben valósul meg, s azt "egy megtévesztő, rosszhiszemű gerilla eseménynek" nevezték, amelytől teljes mértékben elhatárolódnak. Közleményükből kiderül az is, hogy a nagyszabású koncert ellenére önálló búcsúkoncerttel készülnek. Kérdés azonban, hogy ha már egyszer Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Török Ádám, Vikidál Gyula, a Beatrice, a Fáraó, a Lord, a Napoleon Boulevard , a Skorpió, a Z’Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus is végső búcsút vesz az egykori szocreál központtól, akkor a hivatalos búcsúgálán milyen előadók lépnek a fővárosi folklórból kiszorult színpadra? "Nagyon nem tetszik, hogy a PeCsát a PeCsa nélkül, a vezetőség rosszallásával búcsúztatjuk el. Arról van szó, hogy a bérlők még utoljára zsebre raknának egy kis pénzt. De ha nem akarnak búcsúkoncertet, nekünk zenészeknek, miért is kell erőszakoskodni?! Ez tipikus magyar paradoxon" - summázta véleményét Nagy Feró.

"Többhetes egyeztetés után sem tudtuk a helyszín bérléséről megállapodni, mivel a cég olyan döbbenetesen magas összeget kért, amely eleve veszteségesre ítélte volna a rendezvényünket" - az alábbi adekvát közleménnyel tett pontot az í-re a koncertet szervező társaság. A beharangozott megemlékezést az épület előtti réten tartják, a jegyirodák pedig már megkezdték a belépők árusítását. Mindenesetre érdemes figyelembe venni, hogy a szervezők fenntartják az erősen gyanított műsorváltozás jogát.

2015.08.15 07:47

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58

A csúnya is esztétikai gyönyörrel kecsegtet

Publikálás dátuma
2018.07.22 08:19

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum/ Deim Balázs
A művészet bevett formáiról és kifejezőeszközeiről, a széphez fűződő viszony átalakulásáról is szól a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás Szentendrén
A mindennapjaink során magunk körül tapasztalható bizonytalanságot, változékonyságot, az értékvesztést, és mindezek a művészet által újraértelmezett nagyon új, és sajátos hangvételű alkotásait mutatja be a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Az elmúlt évtizedekben új műfajok jelentek meg a művészetben, s a korábban abszolútnak tartott perfekció helyébe a nyerseség, valamint az esztétikai fogalmának megváltozására rávilágító művek megalkotása került. A határok elmosódnak, és a keleti diktatúrákban vagy a szabad kapitalizmusban élő alkotók elképzelései a politika és a technológia változásainak megfelelően alakulnak. A tárlat egyaránt állít a néző elé a korábbi művészeti konvenciókat kétségbe vonó, a múlt, az emlékezés, a megörökítés létjogosultságát feszegető, valamint a kiútkereséshez kapcsolódó, nagyon is aktuális kérdéseket.
A korábban bevett hagyományok megkérdőjelezésére tesz kísérletet Daniel Pitín cseh festőművész is, aki a képzőművészet egyik kiemelkedő műfaját, a csendéletet idézi fel Határvidék című munkájában, ami használaton kívüli, felismerhetetlen, fiktív formákból áll. „Az egész világunk erről szól: a folyamatos alkalmazkodásról az újhoz, a még nem látotthoz, vagy a teljesen érthetetlenhez, amit nem tudunk logikával felfogni. Ez a világ már túlnőtt azon, hogy az emberek változtatni tudnának rajta” – hangsúlyozta Muladi Brigitta, a kiállítás egyik kurátora, az ArtCapital programsorozatának keretében zajló tárlatvezetésen. A művészettörténész kiemelte, nem csupán a megjelenítésben, a technikai megvalósításban is felmerülnek új megoldások. Ennek példái a galéria terében is helyet kapott gipsz szobrok, amelyek magukon viseli a kéz nyomát is. - Az, ami sokáig a művészek hátsó udvarában volt kidobva, egy új gondolkodás mentén helyet kap az alkotások között is. Egy olyan fázist örökít meg, amikor a művész még keresi önmagát, és kifejezőképességét. Ez annak lenyomata, ahogy az alkotó egy pusztulási folyamat után, egy új formát, az apokalipszisből új életet hoz létre – részletezte Muladi Brigitta. A kiállított művek nagy része e gondolat mentén épül fel, valami elfeledett, de emlékeinkben elevenen élőt idéz, egy a megszokottól eltérő, olykor szürreális formában. Szűcs Attila grafikai alkotásai is múlt és jelen, az elmosódott emlékek, de egyúttal a nagyon is pontos antropológiai megfogalmazásmódok meglétére mutatnak rá. Az EXIST (élni, létezni) felirat soraiból lecsúszott S betű, az EXIT (kijárat, kiút) is egy nagyon sajátos megjelenítése annak, ahogy a mindennapi életünk felépülni látszik: a létezés – ha csak ökológiai mértékben gondolunk is rá – határán egyensúlyozunk.
Az átalakulás, a világról való gondolkodás megváltozása, a szépségeszményhez fűződő sztereotípiáink lebontása leginkább Makai Mira Dalma művein keresztül jelenik meg. - Számos művész próbálta megfogni a virág szépségét, annak múlékonyságát. Nagyon hosszú ideig e tematika szerint dolgozván készítettek virágcsendéleteket, itt viszont a pusztulás szélén álló növényt láthatjuk. A művész a szép, finom kerámiát és mázat a hagyományos esztétika megváltozásának megfelelően alakítja masszaszerű, amorf anyaggá – hangsúlyozta Muladi Brigitta. A kiállítás műveire egyaránt jellemző az eddig megszokott értelmezési keretektől és sémáktól különböző megközelítés. A természet és ember, ember és állat viszonya, az ember önmagával, saját testének legapróbb építőelemivel való kapcsolata, a múlthoz, a történelmi korokhoz, a politikai gondolkodás megváltozásához adaptálódott felfogások egyaránt megjelennek az egyes műveken. A színek és a formák elegyéből kibontakozó alkotások gyakran elidegenítő, megakasztó hatással bírnak, s felteszik azokat a kérdéseket, amelyeket igyekszünk magunktól távol tartani, és szemet hunyni felettük. A távolságtartás igénye a kíváncsisággal ellentétesen változik a kiállítás során a nézőben, rávilágítva a kortárs művészetek talán egyik legfontosabb jellemvonására: minden, ami elsőre idegen, válhat néhány perc elteltével nagyon közelivé és otthonossá.

Infó:

Csiszolatlan gyémántok Kurátor: Alexander Tinei, Muladi Brigitta Helyszín: Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom (Bogdányi u. 32., Szentendre, 2000) Nyitva: szeptember 2-ig  

2018.07.22 08:19
Frissítve: 2018.07.22 13:29