Történet a „muszáj búzáról”

Cserkuti Ferenc a Népszabadság újságírója évtizedeken keresztül írta cikkeit a mezőgazdaságról és az ott dolgozó emberekről. Felesége a halála után találta a feljegyzései között az alábbi írását. A történet visszaemlékezés egy kisember nagy győzelmére.

1960-ban egy vidéki mezőgazdasági ankétról kellett írnom. Az ebédszünetben páran összeálltunk beszélgetni, ahol szóba kerültek az 50-es évek is. Ekkor megszólalt egy idősebb paraszt bácsi, hogy ezekből az időkből neki saját története van. Ha érdekli – fordult hozzám – elmesélném. Így ismerkedtem meg a „muszáj búzával”.

- 1952-ben, mikor még előírták a parasztembernek a vetésterületet, a tanács megállapítása szerint – az elvetetten kívül - nekem még 600 négyszögölt kellett volna bevetnem búzával, mikor már egy szem gabonám sem volt. Igen ám, de ha nem teszek eleget az utasításnak, nagyon megbüntetnek. Törtem hát erősen a fejem, hogy most mit csináljak? Úgy látszik a büntetéstől való félelmem jó tanácsadó volt.

Másnap reggel, alig hogy virradt, egy zsákkal és egy ásóval kiballagtam az állami gazdaság learatott búzatáblájára. Ott már szépen zöldellt a sarjú búza. Én pedig keserves sóhajtással nekiálltam, hogy bokronként kiássam, elvigyem, és beültessem vele a hiányzó 600 négyszögölemet. Hányszor tettem meg az utat oda–vissza, csak az Isten tudja.

A falubeliek meg csak lestek és mosolyogtak az én csalafintaságomon.

Lassan megérkezett a tavasz. Szépek voltak a gabonák, de mindegyiknél szebb volt az én sok izzadtsággal elültetett búzám. Néztem – nézegettem, aztán elkezdtem spekulálni, mit kéne tenni, hogy teremjen is ez a „muszáj búza”?

Fáradságos munkával minden bokor búzát külön megkapáltam, megtisztítottam a gaztól rendesen. Az összes földem közül ez lett a legkedvesebb. Minden reggel azzal keltem, hogy megnéztem, milyen lesz az idő? Hol az esőért könyörögtem, hol azért, hogy álljon már el. Közben szorongva vártam a nyarat, az aratás idejét.

Már az első kalászok megjelenése is külön ünnepet jelentett számomra. Amikor elcsépeltem, az én „muszáj búzám” rekordterméssel hálálta meg a hitemet és a szorgalmamat. Hát így történhetett meg, hogy ugyanaz az esztendő életem kínkeserves és nagyon szép éve is volt.