Mészáros Márton;

dokumentumfilm;magyarhangya közösségi filmforgalmazó;HangyaPass;A föld sója;Magyar Mozgókép Közalapítvány;

2015-08-31 07:47:00

Kicsi a hangya, de erős

A hazai filmforgalmazási szokásokon szeretne változtatni a magyarhangya. A független, kis létszámú csapattal dolgozó forgalmazó igényes és érdekes filmeket hoz a mozikba. Elsősorban olyan filmeket vásárolnak, amelyek személyes érdeklődésüket is felkeltik, vagy amelyek esetében társadalmilag fontosnak tartják a magyar változatot. Anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé a hivatalos reklámfelületek használatát, így filmjeiknek különböző közösségi eseményeken, más intézményekkel közösen toboroznak nézőket.

Számtalan áldozata volt a néhány éve lecsengett filmügyi válságnak: a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKK) megszűnése után odalett a megbízhatónak tartott filmtámogatási rendszer, évekig komoly gond volt a filmforgalmazás is, de a pályázatok ki nem írása mellett korábban megítélt összegek is bennragadtak a szervezetnél. Művészfilmeket vagy a kevésbé szélesebb rétegeket célba vevő alkotásokat még ma is körülményes bemutatni Magyarországon.

Sajnálatos módon még ezidáig sem biztosítottak tényleges anyagi forrást a művészfilmek népszerűsítésére: nincs pénz a forgalmazott art-filmek marketingjére, reklámozására. Köztudott, hogy a tévécsatornák elenyésző érdeklődése mellett az ilyen jellegű filmeket nem érdemes DVD-n sem megjelentetni, hiszen a művészfilmes lemezek csupán néhány száz példányban fogynak. Ilyen elkeserítő tendenciák ellenére igyekszik szembe széllel dacolni a magyarhangya közösségi filmforgalmazó, amely elsősorban szerzői filmeket, dokumentumfilmeket mutat be.

A magyarhangyát 2010 szeptemberében alapították azzal a szándékkal, hogy közösségi alapú, fenntartható, filmforgalmazási kísérleteket hajtsanak végre. A filmbarát kompánia tagsága először egy közösségi filmforgalmazási verseny önkénteseiből toborozódott, első projektjük a Napozz Holddal című Kispál-koncertfilm szokatlan premierje volt. A produkciót egyetlen este alatt országszerte huszonöt különböző ponton mutatták be, és csupán egy nap alatt 4359 néző tekintette meg, ezzel lepipálva számtalan magyar film össznézettségét.

A budapesti férőhelyek többségére már hetekkel a meghirdetett vetítés előtt elkapkodták a jegyeket. A vállalkozás sikeressége biztosította a tizennégy fős csapatnak következő próbálkozásuk tőkéjét: egy évvel később HangyaPass néven hat filmből álló bérletet hirdettek azzal a jeligével, hogy közösen tegyük valamit a veszélybe sodródott filmfogyasztói kultúráért.

"Ekkoriban már világossá vált, hogy az internet a feje tetejére állítja a hagyományos filmforgalmazást, pedig akkor még előtte voltunk a mozipark teljes digitalizációjának. A magyarhangya kezdettől fogva arra törekedett, hogy recepteket találjon arra, hogyan lehet minőségi filmeket nagy hatásfokkal a célközönségükhöz eljuttatni a lehető legkevesebb pénzügyi kockázattal a frissen támadt ellenszélben is" - fogalmazott Bognár Péter, a magyarhangya egyik alapítója, aki korábban a Budapest Film ügyvezető igazgatója volt. A forgalmazó által bemutatott filmeken érezni Bognár makulátlan ízlését, de legutóbbi premierjük, a Magam ura című norvég film például közösségi döntés eredménye volt.

Az érdekes szerzői filmet ötven önkéntes választotta ki egy virtuális filmfesztivál keretében, a produkció pedig két hónap alatt behozta a ráfordított költséget - mindezt önerőből, bármiféle támogatás nélkül. Természetesen a siker nem jár önmagától: a magyarhangya emlékezetes rendkívül ötletes rendezvényeiről, kulturális programjairól, plakát- és videókampányairól, valamint arról, hogy előszeretettel társulnak más intézményekhez egy-egy film bemutatása idején. A Vivian Maier nyomában című filmjük egy olyan kiváló fotóművésznek állít emléket, akit csak halála után fedeztek fel, A Föld sója című Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado rendezte dokumentumfilm pedig a brazil Sebastiao Salgadóról, a világ egyik legelismertebb fotóriporteréről szól.

A magyar forgalmazó annak reményében, hogy a fotózás tematikájú filmek híre nagyobb tömegekhez jut el, a sajtókampány idejére csatlakozott a Mai Manó Házhoz, valamint a Robert Capa Központhoz, s együttműködésük igencsak sikeresnek bizonyult. A Bérelj cicát! című japán filmszatíra esetében pedig a Noé Állatotthonnal társultak, az alkotást igencsak komolyan népszerűsítette az állatmenhely, de tartottak közös macskasimogatást is, amelyre sok érdeklődő volt kíváncsi. "A Pinochet-diktatúra végnapjait feldolgozó No című film kampányát az Egymillióan a magyar sajtószabadságért szervezettel közösen találtuk ki, a Snowden-ügyről szóló Citizenfour című Oscar-díjas film értelmezésében az OSA Archívum segített, míg a Magam ura közönségét többek között egy pszichológiai filmklub segítségével sikerült becserkészni" - tudatta Bognár Péter, aki kihívásnak tekinti a fiatalok célzott megszólítását is.

A filmes szakember szerint a legtöbben azért néznek interneten filmet, mert a technológia megengedi ezt, s nem érzik feszélyezve magukat, ha illegális hozzáférést keresnek. Tisztában van vele, hogy a magyarhangya önmagában nem elég erős ahhoz, hogy megállítsa ezt a trendet, mégis megpróbál rajta változtatni. "A hetvenes években, analóg piacra kitalált forgalmazási szabályok ma már képtelenek megfelelni egy túlszegmentált, ám globalizált piac elvárásainak. Sokkal több film készül, mint akár öt éve, és a piac már jóval több rétegigénynek az összessége annál, hogy kiszolgálását egy tucat hazai forgalmazó képes legyen elvégezni. A filmszakma tehát csak lohol a rohamléptekkel változó technológia kihívásai után, a fizetős online videószolgáltatás, a Netflix pedig egy éven belül már Lengyelországba is beteszi a lábát" - nyilatkozta a Népszavának Bognár.

Valószínűleg az irgalmatlanul terjedő szolgáltatás nem kimondottan veszélyeztetné a magyarhangya működését, egyébként is az ő területüket nem jellemzi nagy tolongás a filmek forgalmazási jogának megkaparintásáért. A forgalmazók nem tiporják egymást dokumentumfilmekért, de a magyarhangya által bemutatott nagy nevek nélküli szerzői filmek beszerzése sem túlságosan nagy kihívás.

Működésük azért is példaértékű, mert tisztában vannak vele, hogy nem térül meg az összes általuk szállított film, bár a huszonhárom bemutatott filmalkotásuk közül elenyésző azok száma, amelyek valóban kudarcnak minősültek a művészmozikban. A korábban már említett A Föld sója című filmjük az eddigi legsikeresebb általuk bemutatott filmalkotás, a nagyhatású filmes önvallomást csupán néhány tucat néző választotta el a hétezres látogatói számtól.

Legújabb produkciójuk, A kígyó ölelése című kolumbiai film szeptember 24-én kerül a hazai mozikba. A pazar látványvilágú alkotás a kolumbiai Amazónia elveszett kultúráinak misztériummal teli történetét dolgozza fel, a produkció tavasszal a cannes-i filmfesztiválon kapott elismerést. Őszre időzítik a szcientológia "valós" történetét bemutató tengerentúli dokumentumfilm premierjét, éppúgy, mint az ígéretes amerikai független filmes, Sean Baker legújabb játékfilmjének műsorra tűzését. Addig is és remélhetőleg azután is tovább keresik azokat a filmeket, amelyekbe spontán beleszeretnek, vagy amelyekről úgy vélik, társadalmilag fontos üzenetet közvetítenek a hazai közönség számára is.