A romlottság áradata Alföldi Lear királyában

Publikálás dátuma
2015.10.06 07:47
Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Fotó: /
Gyilkos nézésekben és tettekben, heves mozdulatokban, ádáz gyűlöletben, igazán nem szűkölködik az Alföldi Róbert által rendezett Lear király előadás a Radnóti Színházban. A produkció arról is beszél, hogy ádázul értelmetlen harcok miatt mind lejjebb és lejjebb csúszunk, pedig akár élhetnénk polgári jólétben, békességben is.

Nem reszketeg, roskatag, rőt szakállú öreg apóka Lear király, hanem életerős, sőt meglehetősen izmos, tettre késznek kinéző férfi, László Zsolt elementáris alakításában, a Radnóti Színházban. Öltönyös úr, lehetne akár top menedzser, vagy politikus a felső vezetésből, akinek elege van a robotból, meg abból, amit a világról tud, kicsit ki akar szállni a mókuskerékből, hátrébb szeretne vonulni, és ezért gondolja úgy, hogy szétosztja lányai közt az országát. Alföldi Róbert rendezésében a nyitóképben a szereplők jókora asztalt ülnek körbe, mint ünnepkor egy nagy család, és kedélyesen, könnyedén beszélgetnek, lakmároznak.

Polgári a miliő, a Menczel Róbert díszlettervező jóvoltából a színpadra került asztal is szépen faragott, míves darab, az urak öltönyben, a hölgyek is megadják öltözködésük módját. Még akkor sem marad igazán abba a csevej, amikor Lear szólásra emelkedik. Annak rendje és módja szerint elmondja, hogy három részre kívánja osztani az országát, de először hallani akarja lányai hogyan szeretik. Két lány egekbe dicséri, ahogy elvárja. Mint egy házibulin, olyan ricsajjal vegyes üdvrivalgással kísérik a jelenlévők, hogy ezért meg is kapják a jussukat.

Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Cordelia, Sodró Eliza megformálásában, mint egy akaratos tini, nem is egészen érti, hogy mi a fenének kellene neki most itt fennkölt dicshimnuszt zengenie, számára evidens, hogy szereti az apját, és kész, passz. De abban a világban, ami a látszatra, a hazugságra épül, kell a színlelés, az ájtatos szó, a benyalás a sikerhez. És ezt Cordelia még nem érti. Amikor apja hirtelen fergeteges haragra gerjed, zsigerből hárít, csodálkozva és még félelem nélkül, csaknem azt mondja, hogy ne már, ezt ne csináld. De László Zsolt úgy tudja játszani Leart, hogy egy pillanat alatt azt lehet érezni, hogy itt kő kövön nem marad, mert haragja és öblös hangja akkora, hogy szinte szétrepeszti a falakat.

Az iménti kedélyesség után rémisztő ez a vulkánszerű, elementáris dühkitörés, látszik, hogy még mennyi erő van benne. Lélekben azonban már megtört, és tán ezért nem lát át a szitán, hogy kegyben részesített lányai számítóan álnok hitszegők, és akit éppen kitagadott, az szereti igazán, semmi más bűne nincs, mint a belülről fakadó őszintesége. Alföldi ezzel a látszólag erős, de lélekben már megtört királlyal, a mostani ötvenes éveiben, vagy hatvanas esztendeiben járó korosztályt helyezi a középpontba, amelyik már temérdek dologban csalódott, ezért szeretné magát hátrébb vonni a frontvonalból, holott testi kondíciója alapján még képes lenne ott maradni, de sok tekintetben megfáradt, hitehagyott, átverték nem egyszer és nem kétszer, nem nagyon akar már mást, mint valahogy viszonylagos békességben túlélni.

De éppen az ő elhamarkodott döntése olyan égszakadást, földindulást, akkora felfordulást eredményez, hogy ez már lehetetlen. Ha jól belegondolunk egy semmiség, kis hiúsági kérdés miatt válik pokollá a birodalom, de persze az izzó láva már régóta lappangott a föld alatt, a kedélyesnek induló étkezésen is már ott forrtak az indulatok, csak a gyújtó szikrára vártak, hogy pusztítóan kitörjenek. Alföldi számos Shakespeare rendezésében soha nem spórolt a felhergelt, öldöklő indulatokkal, most ugyancsak szabadjára engedi ezeket, és szinte górcső alatt vizsgálja milyen az, amikor többen is kontrolljukat vesztik, de persze ugyanúgy érdeklik azok, akik megpróbálnak józanok maradni.

Ebben az elfajzott világban már ők sem sokra jutnak. Az őrület fő ellenpólusa a király bolondja szokott lenni, aki rendszerint mindent tisztán látva, epés bölcsességeket mond. De ebben a verzióban nem is bolond, hanem ábrándos képű bohóc, ahogy Kováts Adél játssza, nem is különösebben felvágott a nyelve, gyakran inkább melankolikusan gubbaszt, mint aki előre tudja, hogy olyan nagyon itt már nincs mit tenni. A száműzött és szintén józan gondolkodású Kentet Csomós Mari alakítja, igyekszik figyelmeztetni a vészre, de ő is mind inkább sejti, hogy a hatványozott tragédia nem kerülhető el. Arcán ott a rémület. Szávai Viktória Gonerilként és Andrusko Marcella Reganként olyanok, mint a sziszegő mérges kígyók, napnál is világosabb, hogy aljas támadásra készülnek.

Férjeik, Gazsó György és Adorjáni Bálint megformálásában, sem sokkal jobbak a Deákné vásznánál. Schneider Zoltán Gloster grófja akkor érzékeli igazán mi történik körülötte, amikor már megvakítják. A fia, Edgar, Szatory Dávid megformálásában, az életerő, a rátermettség megtestesülése, mégis kitaszítottá válik, és ő se tud megakadályozni semmit. Ez a világ ugyanis apja házasságon kívüli fiának, Edmundnak kedvez inkább, Pál András igencsak érzékletesen mutatja be a hátmögöttiség, az ármány, a minden erkölcsiséget nélkülöző gátlástalanság természetrajzát.

Gyilkos nézésekben és tettekben, heves mozdulatokban, ádáz gyűlöletben, igazán nem szűkölködik az előadás. Cordelia abszolút jót akar, de tisztaságát, gáncstalanságát elsöpri a romlottság áradata. Ami olyan mérvű, hogy még a szép, míves kristály csillár is leszakad, jelezve, hogy vége a kulturált, biztos polgári jólétnek. De ettől még a szereplők visszaszivárognak az asztalhoz, akár a halottak is, hiszen hiába kerültek a föld alá, a szellemiségük sokáig itt kísért. Ott, ahol egykor gazdagon lakomáztak, fonnyadt salátalevelet kezdenek rágcsálni. Sok, ádáz, értelmetlen harc után, mind lejjebb és lejjebb csúszunk, vési az emlékezetünkbe ezzel a záróképpel Alföldi. Építkezhetnénk is ahelyett, hogy rombolunk, esetleg még szerethetnénk is egymást. De hát éppen azért kell játszani a Lear királyt, mert sajnos még hosszú ideig nem így lesz.

2015.10.06 07:47

Elhunyt Papp Tibor

A József Attila-díjas alkotó szerdán, élete 83. évében halt meg.
Elhunyt Papp Tibor író, költő, tipográfus. A József Attila-díjas alkotó, a magyar avantgárd meghatározó személyisége, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője szerdán Budapesten, élete 83. évében halt meg – közölte a Magyar Írószövetség és a Magyar Műhely csütörtökön az MTI-vel. Papp Tibor 1936. április 2-án született Tokajban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg, majd az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt a Fazekas Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kommunista diktatúrában családját osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, később az ávósok keresni kezdték, emiatt 1957-ben menekülnie kellett az országból. 1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liége-i Műszaki Egyetemen diplomát szerzett, majd egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, közben a Szabad Európa Rádió, valamint a Francia Rádió magyar adása külső munkatársa lett. Kitanulta a nyomdászmesterséget is. 1962-ben barátaival, pályatársaival közösen megalapította a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a hetvenes évek elejére avantgárd irodalmi fórummá váló Magyar Műhelyt, amely 1989-ig Párizsban jelent meg, a rendszerváltás után pedig Budapesten jelenik meg. Papp Tibor 1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, tagja volt a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. Egyik alapítója és szerkesztője volt a vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, a d'atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, valamint az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi Alire-nek is. A kilencvenes évek elején újra megtalálta Budapesten otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául. Harmincnál is több könyvet publikált, írt prózai műveket, önéletrajzi ihletettségű regényeket, verseket, vizuális költeményeket, esszéket, tanulmányokat. Ő alkotta meg az első magyar automatikus versgenerátort: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében a generált verseken, szövegen kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott az általa írt számítógépes programmal. A Magyar Írószövetségben több cikluson át volt választmányi tag. Munkásságáról két monográfia jelent meg: Bohár András Papp Tibor című kötete 2002-ben, Kelemen Erzsébet Testet öltött szavak – Papp Tibor vizuális költészete című könyve 2012-ben. Irodalmi és közéleti munkásságát A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el. Temetéséről később intézkednek. 
Témák
irodalom
2018.07.19 10:31
Frissítve: 2018.07.19 10:31

Több tízezer magyar dolgozót és 800 milliárd forintot érinthet Trump keménykedése

Publikálás dátuma
2018.07.19 09:07

Fotó: / Németh András Péter
Amerika és Európa vámháborúját Magyarország szenvedheti meg leginkább.
25 százalékát
értékesítik az európai autóexportnak az Egyesült Államokban, így a vén kontinenst meglehetősen érzékenyen érinti, ha a vámháború miatt visszaesik az autóipar. Ráadásul globális mércével nézve a kelet-közép-európai térség az ágazat GDP-arányos súlya (és exportrészesedése) kiemelkedik a világ országai közül, írja a portfolio.hu. Szlovákiában és Csehországban a nettó autóipari export (vagyis a behozatallal korrigált kivitel) a GDP 11,8 százalékát tette ki, Magyarország esetében pedig 7,2 százalékvolt ez az arány (utóbbi  mintegy 2700 milliárd forintot jelent).
Arra az eredményre jutottak, hogy Magyarország van kitéve a leginkább az autóipari kereslet változásának, vagyis jó időkben mi profitálunk a leginkább a fellendülésből, ha rosszra fordul a helyzet, akkor viszont nekünk fáj a leginkább a kereslet gyengülése.
A közép-kelet-európai régió autóipartól való függősége nem csupán az exporton belüli részesedésben látszik: Csehország, Magyarország, Lengyelország és Románia ipari termelésének a 17 százalékát, a foglalkoztatásnak pedig a 16 százalékát adja a szektor.
A régiós országok közül Magyarországnak fájna a leginkább, ha Trump beváltaná fenyegetését. A Magyarország esetében számított GDP-arányos bruttó kitettség 2 százalékos (mintegy 780 milliárd forint) azt jelenti, hogy a hazai éves össztermék ekkora része forog veszélyben. És persze nem tudni, hogy a kapcsolódó részeivel mintegy 100 ezer embernek 
2018.07.19 09:07
Frissítve: 2018.07.19 09:09