A múlt bekopog, lincselés a Katonában

Publikálás dátuma
2015.10.11 19:54
Mindenki lehet áldozat FOTÓ: MTI/MARJAI JÁNOS
Fotó: /
A Katona József Színházban bemutatták Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámáját. Az előadás görög sorstragédiaként ábrázolja, miként válhat bármelyikünk áldozattá, mert „a gyűlölet néha, mint a tűz a szalmakazalba, hirtelen kap lángra."

Bátor és felelősségteljes tett a Katona József Színház részéről, hogy sorra bemutatnak olyan darabokat, amelyek mindennapjaink közéleti és magánéleti tragédiát, botrányait, jajkiáltásait tárják elénk. Gondoljunk csak a Cigányokra, az Illaberekre, vagy A mi osztályunkra. És most itt Az Olaszliszkai. Borbély Szilárd drámáját még színpadon nem játszották, 2011-ben megjelent a Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetben, bemutatták felolvasó színházi formában, készült belőle rádiójáték, de a Katona József Színház előadása az ősbemutató. Az esemény pillanatok alatt be is került a hírfolyamba, köszönhetően egy bulvárlapban megjelent írásnak. Borbély Szilárd eléggé mozaikos, több szálon futó drámájának egyik szála a 2006-os olaszliszkai lincselés története.

Szögi Lajos tiszavasvári tanár Olaszliszkán elsodort az autójával egy roma kislányt, akinek semmi baja nem esett, de a feldühödött rokonság a tanárt, két lánya szeme láttára agyonverte. A premier előtt a tanár özvegye nehezményezett néhány darabban szereplő mondatot, ezért le szerette volna tiltatni az előadást. Máté Gábor rendező, mint azt a a cikkekre reagáló nyílt levelében elmesélte, valóban nem kért engedélyt a darab bemutatására Szögi Lajos családjától, de ezzel nem sértett jogot, mert a szerző örököseitől kell hozzájárulást kérni és ezt természetesen meg is tette. Az más kérdés, és ezt a rendező el is ismeri, hogy emberiességi szempontból tájékoztathatta volna a családot a bemutatóról.

Az egész ügy rímel a dráma egyik üzenetére, hiszen a darabban az újságírók kara is megjelenik, Máté Gábor rendezésében ünneplőbe öltözött asszonyok és a kórus tagjai arról beszélnek, hogy ma mindent ural a felületes bulvár. Egyébként Borbély Szilárd drámája és az előadás is jóval tovább mutat Szögi Lajos esetén. Arról is szól, hogy bármelyikünkből, bármikor áldozat lehet. És azok, akik nem lopnak, csalnak és hazudnak, próbálnak becsületesen élni, valóban óriási veszélyben vannak.

„A megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel. Óriási szakadékokat és frontokat hozott létre a politika. Emellett nem lehet némán elmenni.”

A szerző a főhőst nemes egyszerűséggel Áldozatnak nevezni, nem véletlenül. A családot sem nevezi nevén, a tanár két lányát kicsi lányként és középső lányként szerepelteti. Az említett ügyre még egy mondatra visszatérve: ez egy dráma irodalmi mű, fikciós elemekkel, ezért a történeti hűséget nem lehet rajta számon kérni. A Katona József Színház előadása egy kvázi keretjátékba megjeleníti magát a szerzőt is, Borbély Szilárdot, akinek szüleit 2000 karácsonyán rablótámadás érte, édesanyját brutális módon meggyilkolták, édesapját is súlyosan bántalmazták. Erről Borbély Az egy bűntény mellékszálai című írásában ír egészen fájdalmasan és megrendítően, ebből a szövegből is beemeltek részleteket az előadásba, emellett még bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, Borbély néhány versét és nyilatkozatának részletét.

A szerzőt az őt ért tragédia után elkezdte foglalkoztatni, hogyan lehet túlélni egy ilyen borzalmat. Mi a magyarázat, kik a felelősök, lehet-e felmentés? A szülők elleni támadás és az olaszliszkai gyilkosság több ponton találkozik. Mindkét esetben vétlen emberek estek áldozatul. Mindkét esetben romákat vádoltak. Az Olaszliszkai, akárcsak a Cigányok, mindenkinek a saját igazságát próbálja felfejteni. Az áldozatét, a hozzátartozókét, az elkövetőkét egyaránt. Ezek az igazságok egymással is vitába szállnak, perlekednek, de végül egyetlen megoldásként érkezik a könyörtelen halál, amely ellen nincs apelláta. A történetnek van egy másik szála is: Olaszliszkára egy idegen érkezik kamerával, akiről kiderül, hogy a falu egykori csodarabbijának leszármazottja. A zsidó temetőt, őseinek emlékét keresi. Hiába.

„Az emlékezet akár a fű, egy nyár után lehervad”. De hiába menekülünk előle, „mert a múlt bekopog”… Az idegent azonban idegenként kezelik, ez az ország, már a miénk, hangzik a kegyetlen, kirekesztő válasz. A darab és az előadás is lehangoló, sötét képet fest napjaink morális állapotáról. A vége felé, a két lány elmondja a gödölye meséjét, amely a falánkság az egymás kegyetlen elpusztításának szörnyű módon szembesítő időtlen története.

Az előadásnak több kiemelkedően megrendítő pillanata van, olyan, amely szinte belénk ég. Az egyik ilyen, amikor az egyik elkövető, akit Tasnádi Bence személyesít meg, egy levelet olvas fel, amit a börtönből írt kiskorú öccsének, aki szintén résztvevője volt a rettenetes tettnek. A kézzel írt mondatok vetítve jelennek meg a hatalmas vásznon. Előtte pedig ez is elhangzik: „A megalázottak becsülete hol van? Akiktől elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel. Gyerekek nőnek fel a koszban, és senki sem bánja. Eggyel kevesebb.”

Fekete Ernő formálja meg óriási színpadi súllyal az Áldozatot és Borbély Szilárdot is. A szerző ötven évesen tavaly öngyilkos lett. Az előadást búcsúztató szavai a következők: „Figyelem, ahogy az élet elvonul előttem. Nem érzek fájdalmat. Talán valami tompa szomorúságot, ürességet, ahogy érzékelem az érzések helyét. Amikor emberek jönnek szembe velem, akkor nem az a kérdés számomra, hogy kicsodák, mit csinálnak, hanem hogy elhozzák-e nekem a halálomat? Ki lesz az, aki leüt. Soha nem tudhattam, hogy az, akivel találkozom, az végül is a halált hozza számomra el, vagy csak egy hétköznapi járókelő.” A Katona előadása a darabból is következő mozaikossága ellenére olyan fontos figyelmeztetés, amit jó lenne minél többünknek meghallani. Még mielőtt kezelhetetlenné válik a hétköznapi brutalitás.

2015.10.11 19:54

„Ide is ölni jöttek!” – Tíz éve dördült el az első lövés a romák ellen

Publikálás dátuma
2018.07.21 08:30

Fotó: Népszava/ Vajda József
Először Galgagyörkön húzták meg a ravaszt a más településeken később hat ember életét kioltó gyilkosok. A faluban ma már vannak, akik felejtenének, de a golyó ütötte lyukak még látszanak.
– Mintha ma lett volna, olyan tisztán emlékszem arra az éjszakára. Mindenki lefeküdt már aznap este, a fiam, a négy és fél éves kisunokám, a férjem, meg én is. Éjfél után durranásokra, meg felvillanó fényekre riadtunk. Nem tudtam, mi történik, a férjem mondta, hogy lőnek ránk – idézi fel a galgagyörki faluszélen álló házuk előtt a 2008. július 21-re virradó éjszakát Bangó Lászlóné. –  Megúsztuk, nem találtak el senkit, de ez csak a szerencsén múlt. Később kiderült, ide is ölni jöttek!
Az asszony férje, Bangó László a házuk erdő felőli oldala felé int: a mindmáig vakolatlan épület egyik ablaka mellett ma is ott vannak a téglákban a lövedékek ütötte lyukak. – Nem voltam otthon, telefonon hívtak másnap kora reggel, hogy a faluban rálőttek házakra. Nagyon nem értettem, hogy ki és miért lövöldözött – eleveníti fel Matejcsok Zsolt, a falu akkori egyik képviselője, jelenlegi polgármestere azt, hogy miként értesült az esetről.
Ahogy őt, az egész falut megdöbbentette a lövöldözés, de az csak sokkal később vált világossá számukra, hogy kik és miért sorozták meg három roma család házát. Először mindenki arra gyanakodott, hogy az ügy hátterében egy másik, nagy indulatokat kiváltó eset áll. Nem sokkal korábban helyi roma és nem roma családok kerültek összetűzésbe, ami miatt megjelent és fenyegetően lépett fel a faluban a Magyar Gárda, ezért mindenki a szélsőséges szervezet tagjait sejtette az támadás mögött. Később derült ki, hogy a gárdisták csak közvetve játszottak szerepet az ügyben. Az ő megmozdulásuk miatt figyeltek fel a községre, és választották első „akciójuk” helyszínéül Galgagyörköt a romák elleni támadássorozat elkövetői.

Életfogytiglan a gyilkosoknak

2016. januárjában ítélte jogerősen tényleges életfogytiglanra a támadások miatt Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot a Kúria. (Csontos István a két utolsó támadásban vett részt sofőrként, az ő 13 éves fegyházbüntetése már korábban jogerőre emelkedett.) A három vádlott 2008-ban és 2009-ben kilenc helyszínen - Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön, Kislétán - hajtott végre Molotov-koktélos, fegyveres támadást romák otthona ellen. Hat embert, köztük egy gyereket megöltek, öt áldozatuk megsérült, összesen ötvenöt ember testi épségét veszélyeztették.

Tíz évvel az első lövések után a lassan elöregedő, most még épp ezer lakosú Pest megyei faluban már kevés szó esik a támadásról. A presszó húsz év körüli felszolgálója zavartan csóválja a fejét, amikor erről kérdezzük. De hát miért is ne lenne zavarban? Gyerek volt még akkoriban, alig hallott valamit az esetről. – Rég volt már, nem kellene mindig bolygatni a múltat – mondja a helyi kisbolt előtt autójába ülő középkorú asszony. Véleményével nincs egyedül: akárkit kérdezünk is a községben, mindenki úgy véli: bár borzalmas volt a támadássorozat, ideje továbblépni. Matejcsok Zsolt független polgármester szerint fontos az emlékezés és az emlékeztetés, hogy soha többé ne történhessen hasonló eset, de nagyon is megérti azokat a helybelieket, akik már inkább lezárnák a múltat. – Galgagyörk neve az elmúlt években egyet jelentett a romagyilkosságok ügyével – mutat rá arra, hogy nem csak az érintett családokat, a romákat, hanem magát a falut is megtámadták tíz évvel ezelőtt. – Emiatt pedig nekünk kettőzött erővel kellett dolgoznunk azon, hogy a ránk sütött bélyeget eltörölhessük. Ezt pedig többek között azzal értük el, hogy a romaintegráció terén is amolyan bezzegfalu lett miénk. Ezért a romák és nem romák is sokat tettek itt.
A községet 2010 óta irányító – főállásban egy nagy cég informatikai vezetőjeként dolgozó – polgármester megemlíti: iskolájukban, ahol nyolcvan, többségében roma gyerek tanul, már jóval azelőtt bevezették az egész napos foglalkoztatást, hogy azt központilag előírták volna. Ennek fedezetét akkor az önkormányzat biztosította. Létrehoztak egy kifejezetten a fiatalokra építő kistérségi sportegyesületet, amelyet a Galga völgye egyik legjobb utánpótlásbázisaként emlegetnek. Az új térfigyelőkamera-hálózatuk pedig a reméltnél is hasznosabbnak bizonyult a helyi romák és nem romák közötti békés együttélésben. Amikor például időseket fosztottak ki, többen is a helyi romákat gyanúsították, ám a felvételek utóbb bizonyították: átutazó bűnözők portyáztak a községben. 2013 óta polgárőrség működik a faluban, amelynek roma tagja is van. – Volt, hogy a roma polgárőrünk fülelte le a roma krumplitolvajt – idéz fel egy olyan esetet Matejcsok Zsolt, amely szerinte megint csak segített megértetni mindenkivel, hogy az előítéletek tévútra vihetnek. És büszkén említi azt is, hogy ma már jól működő roma önkormányzatuk van, amely nagyobb ünnepeken nem csak a roma diákoknak, hanem az iskola minden gyerekének ajándékot vesz. Kérdésünkre a polgármester megemlíti: a történtek után a falu a kormányzattól nem kapott plusztámogatást, a kamerarendszerre például csak a sokadik próbálkozásra jutottak pénzhez, a főleg romák lakta Rákóczi utcába vezető út teljes leaszfaltozásához pedig évek óta nincs forrás. Az viszont sokat segített – teszi hozzá Matejcsok Zsolt –, hogy ma már térségükben is nagy a munkaerőhiány. Ennek köszönhetően ugyanis Galgagyörkön, ahol tíz éve még jóval tíz százalék feletti volt a munkanélküliségi ráta, és a romák zöme legfeljebb idénymunkát kapott, ma már lényegében nincs állástalan. Közmunkára mindössze egy férfi szorul. Ahogy ezt mondja, feltűnővé válik: napközben csak a gyerekek, meg az idősek vannak otthon a Rákóczi utcában. A felnőttek a környékbeli üzemekben vagy a földeken, napszámosként dolgoznak. Csöndes, békés az utca – és még a Bangóék háza falán lévő, golyó ütötte lyukak sem látszanak onnan.

Nem szabad feledni

Szinte semmit nem tanult Magyarország a rasszista támadássorozatból – mondja Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, a tatárszentgyörgyi kettősgyilkosság éves megemlékezéseit szervező Idetartozunk Egyesület vezetője.

– Vannak, akik szerint tíz év után már inkább lezárni kellene a múltat. Számon kell tartani a támadások évfordulóit?
– Magam is azt tapasztalom, hogy az ország egyik fele mintha ki akarná söpörni emlékezetéből ezt az aljas, rasszista sorozatgyilkosságot. De nem szabad feledni, emléket kell állítani azoknak az ártatlan embereknek, akiket megöltek, megsebesítettek. Ez a támadássorozat volt az 1945 utáni Magyarország egyik legdrámaibb esete, mert szervezetten támadtak emberekre a származásuk miatt.

– Mint tanult Magyarország a történtekből?
– Szinte semmit. Árulkodó, hogy hosszú éveken át még a kormány is csak úgy emlékezett meg a rasszista gyilkosságsorozatról, hogy azt párba állította Olaszliszkával, annak a tanárnak a tragédiájával, akit romák vertek halálra. Nagyon sokára értették meg azt: attól, hogy mindkét eset brutálisan fájdalmas, szörnyű és elfogadhatatlan, még egyáltalán nem összekapcsolható. A többségi társadalom sem dolgozta fel jól a traumákat, nem beszéltünk eleget a történtekről, mára sem csökkentek az előítéletek. Igaz, születtek a társadalmi feldolgozást segíteni igyekvő művészeti alkotások, de ezek többsége kudarcot vallott, olykor maguk is rendkívül dühítő, előítéletes paneleket használtak. És, hogy önkritikát is gyakoroljak: a roma közösség sem tanult semmit, mert a támadás után nem lett nagyobb a szolidaritás.

– Hogyan lehetett volna jobban tanulni a történtekből?
– Azzal például, hogy nem csak a négy elkövetőt vonják felelősségre. Legalább beszélni kellett volna azokról, akik a kétezres évek közepén a romák ellen fordították a közhangulatot, folyamatosan hiszterizálták a közbeszédet, következmények nélkül uszíthattak a cigányság ellen. Segített volna, ha utánajárunk például annak, miért is az volt a rendőrség első reakciója, hogy romákat gyanúsított meg. Azzal pedig most sem vagyunk elkésve, hogy valamiképp beépítsük a közoktatásba az esetet: az emberi jogok fontosságára, a rasszizmus veszélyeire kellene tanítanunk gyerekeinket. Tudatosítani kellene azt is, hogy a rasszizmusnak, a gyűlöletkeltésnek nem csak a megcélzott kisebbség látja kárát, hanem a többség is, hiszen az végeredményben a fennálló rendszer szétzilálásához vezet. Hová lenne a világunk, ha magukat igazságosztónak képzelő kommandók oroznák el az igazságszolgáltatás feladatait? És ne tévedjünk, itt már nem csak romákról van szó, hanem melegekről, muszlimokról, menekültekről vagy teszem azt piros pulóveresekről, bárkiről, aki célkeresztbe kerül.

Tatárszentgyörgy felejtene

A támadássorozat legbrutálisabb gyilkossága a Pest megyei Tatárszentgyörgyön történt 2009. február 23-án: miután molotov koktélt dobtak az egyik faluszéli házra, agyonlőtték az épületből öt éves fiával együtt menekülő Csorba Róbertet. Csorbáék házát rég ledózerolták, ma gaztenger lepi el a területet. A megölt férfi felesége elköltözött a faluból, édesanyja, Csorba Erzsébet viszont ma is ott él a gyilkosság helyszíne melletti házban. Azt mondja, jól esik neki, hogy sokan gondolnak a fiára, unokájára, ő maga pedig, ha hívják, elmegy a megemlékezésekre.
A faluban – akárcsak Galgagyörkön – a kérdezettek zöme nem szívesen beszél a támadásról. Árulkodó: még a település polgármestere sem akart nyilatkozni. De nem csak hallgatással találkoztunk a faluban. Volt olyan helybeli, például a dohányboltból kilépő, megtermett, középkorú, gazdálkodó férfi, aki arról beszélt: a gyerek ugyan vétlen áldozat, de azt nem hiszi, hogy csupa ártatlan emberekre támadtak volna, „valami más, roma-ügy lehet a háttérben.”

2018.07.21 08:30
Frissítve: 2018.07.21 08:30

Csúnya vége lehet, ha rövid pórázra fogják a kórházakat

Publikálás dátuma
2018.07.21 07:00

Fotó: / Németh András Péter
Már szeptemberben több kórházra kitehetik a „betegellátás szünetel” táblát, ha a kincstár valóban érvényesíti a költségvetési intézményekre szabott regulát. Közben ismét gyűlik a kórházak adóssága, június végén már 35 milliárd forint volt.
A HVG hívta fel a figyelmet arra, hogy megszűnt a kórházak mentessége a szigorú gazdálkodási szabályok alól. Korábban ez a lazítás tette lehetővé az intézményeknek azt, hogy akkor is fizessenek bért és el tudják látni a betegeket, ha az egészségpénztártól kapott ellátmány arra már nem nyújtana fedezetet. Az „alulfinaszírozás” következtében keletkezett adósságokat az állam eddig hagyományosan év végi konszolidációs csomagokkal rendezte.
A kórházak elvben már legalább négy éve nem költhetnének többet, mint amennyire az éves keretükből telik. Ezt a szabályt azonban eddig éppen a betegellátás érdekében nem érvényesítették az egészségügyben, azaz befogadták számláikat akkor is, ha azok a havi költhető keretük fölötti összeg volt. Most az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nyomatékosan jelezte a kincstárnak: a türelmi időnek vége. Lapunk úgy tudja, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár is „küzd” azért, hogy vegyék ki a kórházakat az érintett szabály hatálya alól, biztosítsák továbbra is kivételezett helyzetüket, ám információink szerint eddig nem járt eredménnyel.
A Népszavának nyilatkozó szakemberek szerint, ha az ÁSZ nem enged, akkor mintegy 40 intézményre kerülhet ki a zárva tart tábla legkésőbb szeptemberre. Először az eladósodott intézmények kerülhetnek bajba, mert azoknál a tartozás eleve ráterhelődik az elkölthető szabad forrásokra. Azaz az év további hónapjaiban ennyivel kevesebbet költhetnek. A Népszavának gazdasági szakemberek azt mondták: az új számviteli szabályok mellett legfeljebb négyszázaléknyi eladósodás menedzselhető, ám ahol ennél több van, előbb-utóbb képtelen lesz ellátni a napi feladatait. A négy 4 vagy annál kevesebbel tartozók „klubjához” azonban a 107 állami intézménynek csak töredéke sorolható.
Lapunk az egészségügyi kormányzatnál érdeklődött arról, mit kívánnak tenni, hogy ne csukjon be a fiskális szabály miatt több tucat kórház, de lapzártáig nem érkezett válasz.  Az államkincstár most nyilvánosságra hozott adatai szerint június végén 35 milliárd forint volt a kórházak tartozása. Június végén Varga Mihály pénzügyminiszter az ATV-ben is jelezte: aggódik a kórházak adóssága miatt, és az egyetemekhez hasonlóan költségvetési felügyelők kinevezését javasolja az intézményekhez. Úgy tudjuk, még nem dőlt el, hogy valamennyi fekvőbeteg ellátó kap „kasszaőrt” vagy csak azok az intézmények, amelyek lejárt adóssága több mint az éves bevételük tíz százaléka. Információink szerint, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár az utóbbiért lobbizik a pénzügyi kormányzatnál. Mint arról július elején írtunk, a költségvetési felügyelők meglehetősen széles jogosítványokkal rendelkeznek majd, a főigazgató csak azt a kötelezettségvállalást teljesítheti, amit előzőleg a felügyelője jóváhagyott – miközben a betegellátás felelőssége továbbra is őt terheli.
Szerző
2018.07.21 07:00
Frissítve: 2018.07.21 07:00