A múlt bekopog, lincselés a Katonában

A Katona József Színházban bemutatták Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámáját. Az előadás görög sorstragédiaként ábrázolja, miként válhat bármelyikünk áldozattá, mert „a gyűlölet néha, mint a tűz a szalmakazalba, hirtelen kap lángra."

Bátor és felelősségteljes tett a Katona József Színház részéről, hogy sorra bemutatnak olyan darabokat, amelyek mindennapjaink közéleti és magánéleti tragédiát, botrányait, jajkiáltásait tárják elénk. Gondoljunk csak a Cigányokra, az Illaberekre, vagy A mi osztályunkra. És most itt Az Olaszliszkai. Borbély Szilárd drámáját még színpadon nem játszották, 2011-ben megjelent a Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetben, bemutatták felolvasó színházi formában, készült belőle rádiójáték, de a Katona József Színház előadása az ősbemutató. Az esemény pillanatok alatt be is került a hírfolyamba, köszönhetően egy bulvárlapban megjelent írásnak. Borbély Szilárd eléggé mozaikos, több szálon futó drámájának egyik szála a 2006-os olaszliszkai lincselés története.

Szögi Lajos tiszavasvári tanár Olaszliszkán elsodort az autójával egy roma kislányt, akinek semmi baja nem esett, de a feldühödött rokonság a tanárt, két lánya szeme láttára agyonverte. A premier előtt a tanár özvegye nehezményezett néhány darabban szereplő mondatot, ezért le szerette volna tiltatni az előadást. Máté Gábor rendező, mint azt a a cikkekre reagáló nyílt levelében elmesélte, valóban nem kért engedélyt a darab bemutatására Szögi Lajos családjától, de ezzel nem sértett jogot, mert a szerző örököseitől kell hozzájárulást kérni és ezt természetesen meg is tette. Az más kérdés, és ezt a rendező el is ismeri, hogy emberiességi szempontból tájékoztathatta volna a családot a bemutatóról.

Az egész ügy rímel a dráma egyik üzenetére, hiszen a darabban az újságírók kara is megjelenik, Máté Gábor rendezésében ünneplőbe öltözött asszonyok és a kórus tagjai arról beszélnek, hogy ma mindent ural a felületes bulvár. Egyébként Borbély Szilárd drámája és az előadás is jóval tovább mutat Szögi Lajos esetén. Arról is szól, hogy bármelyikünkből, bármikor áldozat lehet. És azok, akik nem lopnak, csalnak és hazudnak, próbálnak becsületesen élni, valóban óriási veszélyben vannak.

„A megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel. Óriási szakadékokat és frontokat hozott létre a politika. Emellett nem lehet némán elmenni.”

A szerző a főhőst nemes egyszerűséggel Áldozatnak nevezni, nem véletlenül. A családot sem nevezi nevén, a tanár két lányát kicsi lányként és középső lányként szerepelteti. Az említett ügyre még egy mondatra visszatérve: ez egy dráma irodalmi mű, fikciós elemekkel, ezért a történeti hűséget nem lehet rajta számon kérni. A Katona József Színház előadása egy kvázi keretjátékba megjeleníti magát a szerzőt is, Borbély Szilárdot, akinek szüleit 2000 karácsonyán rablótámadás érte, édesanyját brutális módon meggyilkolták, édesapját is súlyosan bántalmazták. Erről Borbély Az egy bűntény mellékszálai című írásában ír egészen fájdalmasan és megrendítően, ebből a szövegből is beemeltek részleteket az előadásba, emellett még bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, Borbély néhány versét és nyilatkozatának részletét.

A szerzőt az őt ért tragédia után elkezdte foglalkoztatni, hogyan lehet túlélni egy ilyen borzalmat. Mi a magyarázat, kik a felelősök, lehet-e felmentés? A szülők elleni támadás és az olaszliszkai gyilkosság több ponton találkozik. Mindkét esetben vétlen emberek estek áldozatul. Mindkét esetben romákat vádoltak. Az Olaszliszkai, akárcsak a Cigányok, mindenkinek a saját igazságát próbálja felfejteni. Az áldozatét, a hozzátartozókét, az elkövetőkét egyaránt. Ezek az igazságok egymással is vitába szállnak, perlekednek, de végül egyetlen megoldásként érkezik a könyörtelen halál, amely ellen nincs apelláta. A történetnek van egy másik szála is: Olaszliszkára egy idegen érkezik kamerával, akiről kiderül, hogy a falu egykori csodarabbijának leszármazottja. A zsidó temetőt, őseinek emlékét keresi. Hiába.

„Az emlékezet akár a fű, egy nyár után lehervad”. De hiába menekülünk előle, „mert a múlt bekopog”… Az idegent azonban idegenként kezelik, ez az ország, már a miénk, hangzik a kegyetlen, kirekesztő válasz. A darab és az előadás is lehangoló, sötét képet fest napjaink morális állapotáról. A vége felé, a két lány elmondja a gödölye meséjét, amely a falánkság az egymás kegyetlen elpusztításának szörnyű módon szembesítő időtlen története.

Az előadásnak több kiemelkedően megrendítő pillanata van, olyan, amely szinte belénk ég. Az egyik ilyen, amikor az egyik elkövető, akit Tasnádi Bence személyesít meg, egy levelet olvas fel, amit a börtönből írt kiskorú öccsének, aki szintén résztvevője volt a rettenetes tettnek. A kézzel írt mondatok vetítve jelennek meg a hatalmas vásznon. Előtte pedig ez is elhangzik: „A megalázottak becsülete hol van? Akiktől elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel. Gyerekek nőnek fel a koszban, és senki sem bánja. Eggyel kevesebb.”

Fekete Ernő formálja meg óriási színpadi súllyal az Áldozatot és Borbély Szilárdot is. A szerző ötven évesen tavaly öngyilkos lett. Az előadást búcsúztató szavai a következők: „Figyelem, ahogy az élet elvonul előttem. Nem érzek fájdalmat. Talán valami tompa szomorúságot, ürességet, ahogy érzékelem az érzések helyét. Amikor emberek jönnek szembe velem, akkor nem az a kérdés számomra, hogy kicsodák, mit csinálnak, hanem hogy elhozzák-e nekem a halálomat? Ki lesz az, aki leüt. Soha nem tudhattam, hogy az, akivel találkozom, az végül is a halált hozza számomra el, vagy csak egy hétköznapi járókelő.” A Katona előadása a darabból is következő mozaikossága ellenére olyan fontos figyelmeztetés, amit jó lenne minél többünknek meghallani. Még mielőtt kezelhetetlenné válik a hétköznapi brutalitás.