Közelkép - Chagall, a zeneimádó festőművész

„Chagall, a muzsika diadala” címmel 2016. január végéig látható kiállítás nyílt meg a Párizsi Filharmónia termeiben. A megemlékezés kezdeményezője Mihail Rudy zongorista, a festőnek hosszú esztendőkön át jó barátja volt. Elmondta, hogy a párizsi Garnier operaház freskójának alkotója nem volt igazán vallásos zsidó, viszont a Talmudból származó haszid filozófiai eredetű zsinagógai dallamok kísérték végig egész életét, mondhatni a hittől függetlenül. Amíg csak élt, ha tehette, egyetlen valamirevaló hangversenyt sem szalasztott el.

Rendíthetetlenül hűséges nézője volt a Gyagilev balettegyüttes előadásainak, titokban arról ábrándozott, hogy a társulat rendel majd tőle valamit, de ez álom maradt csupán. Chagall belső világához tartozónak vallotta a táncművészetet, és miközben festett, a környezetében állandóan szólt a muzsika, amelyet a „legmagasztosabb művészetnek” tartott. A legtöbbször Mozartnak, „az istenségnek” a művei kísérték alkotó óráit. A kiállítás bemutatja Chagallnak 1919-től 1967-ig készített színpad terveit: opera, balett, jelmez vázlatokat, amelyeket a Zsidó Színház részére készített.

Amikor 1964-ben a párizsi dalszínház mennyezetét díszítette, Chagall elmondta, Carmenről, a cigánylányról mindössze annyit tudott, hogy dohánygyári munkásnő, a freskó e részletéhez nem volt szüksége többre. Rudy szerint Chagallhoz nem csupán a nagy klasszikus mesterek álltak közel, egyebek között Karlheinz Stockhausen, Erich Satie, Olivier Messiaen is, de alkotói ihletét a legtöbbször mégiscsak Mozarttól kapta. Most az esemény alkalmából a Google megrendelésére 24 perces filmet forgattak az operaházi freskóról, öt méter átmérőjű körképszerű vászonra vetíthetőt.