Nyugat vagy Kelet

Öt választóvonal húzódik a jobboldalon belül: nyugatiak vagy keletiek vagyunk, kormányzunk vagy foglalunk, az oligarcha király vagy az oligarcha nagyurak emberei vagyunk, központosítunk vagy önkormányzunk, s végül Orbán-vallású vagy Jézus-hitű keresztények vagyunk-e - írja Lengyel László a Népszabadságban.

Egy korlátlanra szabott személyi rendszerben szükségképpen rendszerhiba van. A személy, aki saját rendszere korlátját se tűri: új időszámítást, új teret akar. De másnapra régi idő, régi tér és korlátok állnak elő. A „már nem" és a „még nem" között ott tátong a hatalom szakadéka.

A jobboldal választóit, pártjait és kormányát belülről széthasítja egy döntő választás. Hogyan képzelik a jelent és a jövőt? A Nyugat felé akarnak menni? A liberális demokráciák, az emberi jogok, a tolerancia, a nyitott társadalom, a kapitalista piacgazdaság felé, Európa és Amerika felé, ahogy 1989 idején az egész társadalom gondolta? Abban a nyugati civilizációban képzelik el magukat, ahol szabad a vallás, a gondolat, a szó? Ahol nő és férfi, homoszexuális és leszbikus azonos jogokkal rendelkezik? Ahol az üldözöttet befogadják? Vagy egy „bársonyos diktatúrában", egy tekintélyi, illiberális többségi demokráciában? Ahol államhatalom és tulajdon, poligarchák és oligarchák egymással ölelkeznek. Ahol piac helyett adminisztratív piac van. Ahol egyetlen vallásnak van joga: a nemzeti kereszténységnek. Ahol nem különböztetjük meg a fajokat, csak a mi bátor fajtánkat. Ahol a nő helye a konyhában, a gyerekszobában, a templomban, az ágyban, de leginkább kussban van.

Kormányzás vagy szükségállapot

Normális országban a szükségállapot néhány hetet, maximum hónapot jelent. Magyarország nem normális ország.

Öt éve szükségállapot van. Kampány. Hadjárat. 2010 óta egy kivételezett, minden felhatalmazás nélküli kör dönt Orbán Viktor vezetésével és hajtatja végre döntéseit parlamenti képviselők törvénytervezetein keresztül. E döntési rendszer megkerüli a Fidesz pártvezetését, az állami közigazgatást és a parlamenti, valamint alkotmányos ellenőrzést. Hatalmi, oligarchikus anyagi és kommunikációs szempontból kidolgozott projekteken keresztül irányít, oszt el jövedelmeket és vagyonokat. A rendszer Orbán karizmatikus tekintélyén, vezérelvű irányításán és az állandó mozgósításon alapszik. A jogi és intézményi garanciák helyét átveszi a személyi függés.

A teljes cikket itt olvashatja.