Kereszténység

Ezúton szeretném megkérni pártunk és kormányunk tisztelt képviselőit, hogy jogilag - és különösen erkölcsileg - meglehetősen kétséges ügyleteiknél a jövőben ne hivatkozzanak a keresztény értékek képviseletére és védelmére.

Ugyanis igen visszatetsző ezt azok szájából hallani, akik ugyan melldöngetően hivatkoznak keresztény mivoltukra és ájtatoskodva hordozzák magukkal a Bibliát, Jézus tanításaiból azonban jóformán semmit sem értettek és jegyeztek meg, a kereszténységet pedig csak propagandaszólamnak használják. Mert vajon a gyűlöletkeltés, a kirekesztés, az emberek megosztása, a szegények lenézése, a harácsolás, a kicsinyes bosszúállás, a nepotizmus, a nemek közötti megkülönböztetés, és sorolhatnám tovább, összeegyeztethető-e az igazi keresztény gondolkodással? Hiszen, ha csak a nemek egyenjogúságára gondolunk, legutóbb éppen Ferenc pápa – aki a keresztény értékrend képviseletében azért meglehetősen autentikusnak számít –, nevezte hímsovinizmusnak azt a gondolkodásmódot, amely jobboldali – magukat igaz kereszténynek tartó - polgártársaink jelentős részének körében oly népszerű.

Ezek az emberek talán kívülről idézik a Biblia összes sorát (bár ebben azért erősen kételkedem), a tanítás szelleméből és lényegéből azonban a világon semmit sem értettek meg. Természetesen képviselnek ők is valamit: az úgynevezett keresztény-nemzeti értékrendet, amelyben a kereszténység mások kirekesztését, a nemzet pedig a nacionalizmust jelenti, és amely közelmúlt történelmünk során oly sokszor tette tönkre az országot. Arra kérem a politikus hölgyeinket és urainkat: legyen bátorságuk felvállalni azt, hogy elsősorban saját érdekükben cselekednek (hiszen úgyis mindenki tudja ezt), a kereszténységet pedig hagyják meg azoknak, akik, mint a pápa, a pannonhalmi főapát vagy a menekülteket segítő sok száz önkéntes, megpróbálnak valóban annak szellemében élni és munkálkodni.