Hatalmi játszmák a Közel-Keleten

Rosszul kezdődött az év a Közel-Kelet szempontjából. A Szaúd-Arábia és Irán közötti viszony elmérgesedése már évek óta a levegőben lógott, bár a diplomáciai háború közvetlen kiváltó oka Nimr al-Nimr síita ajatollah múlt szombati kivégzése volt. Az ezt követő diplomáciai lépések, illetve üzengetések is azt mutatják, mennyire törékenyek a viszonyok a térségben. Az arab országok és Izrael kapcsolata szinte kiegyensúlyozottnak tűnik ahhoz képest, milyen helyzet alakult ki Teherán és Rijád között.

A Szaúd-Arábia és Irán közötti rivalizálás régi múltra tekint vissza, s rendkívül súlyos következményei vannak a világ biztonságára nézve, hiszen amint azt már az eltelt évek során is láthattuk, ez nem áll meg egyik vagy másik állam határainál. Közvetve a szaúdi érdekszféra ütközött az iránival Jemenben, vagy éppen az arab tavaszt követően a bahreini konfliktus során is. Irakban valóságos vallásháború alakult ki a síiták és a szunniták között az Egyesült Államok beavatkozása során, s tudvalévő, hogy előbbi vallási csoport legfőbb támogatója épp Teherán volt. Libanon helyzete szintén igen kényes a vallási sokszínűség miatt.

Ez a szembenállás különösen aggasztó most, amikor – január 25-én – Bécsben folytatódniuk kellene a szíriai helyzet megoldásáról szóló béketárgyalásoknak, amelyeken a szaúdiak és az irániak is részt vesznek. A két ország a szíriai polgárháborúban is az ellentétes oldalon áll. A Teherán által finanszírozott síita milicisták Bassár el-Aszad szíriai elnök fontos szövetségesei. A szunnita felkelők ezzel szemben Rijádtól kapnak hathatós támogatást. Maga Aszad elnök ahhoz az alavita kisebbséghez tartozik, amely a síitákkal áll rokonságban.

Az elmúlt napok eseményei is híven igazolták, veszedelmes viszonyokat teremthet a Közel-Keleten, ha a két regionális hatalom nyíltan egymás ellen fordul. Irakban mecseteket robbantottak fel, Bagdadban tiltakozó akciókat szerveztek Rijád ellen, s a szaúdi termékek betiltását követelték. Bahreinben a rendőrség könnygázt vetett a tüntetők ellen, akik Nimr al-Nimr szaúdi síita prédikátor kivégzése ellen tiltakoztak. A kis állam helyzete különösen kényes, hiszen itt többségben élnek ugyan a síiták, de a szunniták vannak hatalmon, s a helyi vezetés csak nehézségek árán – Szaúd-Arábia segítségével – verte le a többségben lévő vallási közösség lázadását az arab tavasz után. Azzal vádolták Teheránt, hogy a perzsa állam szítja a feszültséget. Bahreinben most is csak látszólag van nyugalom. A hét elején tartott tüntetéseken a szaúdi uralkodócsalád hatalmának megdöntését követelték a síiták által szervezett megmozdulások résztvevői.

A közel-keleti régiót rendkívül megosztotta a konfliktus. Szudán, Szomália, Kuvait és Bahrein Szaúd-Arábiához hasonlóan megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, az Arab Emírségek pedig alacsonyabb szintre helyezte azt, több iráni diplomatát kiutasított az országból azt követően, hogy hétvégén Teheránban megtámadták a szaúdi nagykövetséget. Rijád később a kereskedelmi kapcsolatokat is felmondta a perzsa állammal, illetve a repülőgép-közlekedést is felfüggesztette a két ország között. Az iráni zarándokok számára azonban továbbra is lehetővé teszik, hogy felkeressék Mekkát és Medinát. A Bassár el-Aszad rezsimjével szembenálló ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanács felszólított minden arab államot arra, hogy szakítsák meg diplomáciai kapcsolatukat Iránnal. Szintén a szaúdiak mellé állt az iszlám világban tekintélyes kairói Al Azhar egyetem. A sors fintora, éppen e bejelentés napján döntött Szaúd-Arábia amellett, hogy 3 milliárd dolláros kölcsönnel segíti a továbbra is rendkívül súlyos helyzetben lévő egyiptomi gazdaságot.

A viszony ugyan egy síita prédikátor, Nimr al-Nimr ajatollah kivégzése miatt mérgesedett el Szaúd-Arábia és Irán kapcsolata, de az utóbbi évek történései alapján már a levegőben lógott, hogy drámaian megromlik a két állam viszonya. Amikor tavaly tömegpánik tört ki a mekkai zarándoklaton, s több százan, köztük 464 iráni halt meg a tragédiában, nyílt szócsatára került sor a két állam között. Teherán hanyagsággal vádolta a szaúdiakat, amit Rijád persze visszautasított.

Mindenesetre a Szaúd-Arábiában szolgáló külföldi diplomaták azt közölték, hogy a síiták 2011-2013 közötti lázadásait követően az uralkodócsalád ígéretet tett arra, nem végzi ki a megmozdulások síita szervezőit. A tavaly júliusban megkötött iráni nukleáris megállapodás azonban új helyzetet teremtett. A megegyezés, amellyel az idén leköszönő Barack Obama amerikai elnök külpolitikai törekvéseire akarta feltenni a koronát, rendkívül rossz hír volt Rijád számára mind gazdasági, mind politikai szempontból. Gazdaságilag azért, mert azzal, hogy fokozatosan feloldják a Teheránnal szembeni büntetőintézkedéseket, a perzsa állam visszatérhet a nemzetközi olajpiacokra, amivel Rijád elveszti térségbeli vezető szerepét. Politikailag pedig amiatt, mert a megállapodással enyhülés következhet be a perzsa állam és Washington viszonyában, ami óhatatlanul Rijád kiemelt regionális jelentőségének, hegemóniájának csökkenéséhez vezet. Sokat elárul az itteni viszonyokról: Szaúd-Arábia nem sokkal azelőtt döntött a síita huszi milicistákkal szembeni jemeni beavatkozás mellett, hogy áttörés történt az iráni atomprogramról szóló nukleáris tárgyalásokon. Rijád e lázadók hathatós támogatásával vádolta Teheránt, ezt azonban mindez idáig nem bizonyították minden kétséget kizáróan. Mindenesetre a jemeni beavatkozás üzenet volt nemcsak a perzsa államnak, hanem a „hűtlen” Egyesült Államoknak is, amelynek lényege: a királyság képes egyedül is fellépni bármely regionális konfliktusban.

A szaúdi kivégzésben fontos szerepet játszhatott egy másik történés is. December végén Szíriában megölték a Dzsais al-Iszlam szunnita milícia vezetőjét, Zahran Allust, aki az egyik legbefolyásosabb ellenzéki szereplője volt a szíriai polgárháborúnak. Legfontosabb követelése az volt, hogy tisztítsák meg Damaszkuszt a síitáktól és az alavitáktól. Igaz, e kijelentésétől a későbbiekben, ha óvatosan is, de elhatárolódott. Allus csoportjának - hírek szerint - fontos támogatója volt Rijád, prédikátor apja Szaúd-Arábiában él. Meggyilkolásával a szaúdiak azt érezhették, hogy csökken a befolyásuk a szíriai polgárháborúban, illetve annak megoldásában. Olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint Nimr al-Nimr lefejezése egyfajta megtorlás volt. Más összeesküvés-elméletek szerint Szaúd-Arábia célja az is volt, hogy megakadályozza: sikerre vezessenek a január végi szíriai béketárgyalások Bécsben.

Közvetlen fegyveres konfliktus nem valószínű a két regionális hatalom között. Szaúd-Arábia nem engedhetne meg magának egy háborút. Az alacsony olajár és a mérhetetlen pazarlás miatt gazdasági helyzete folyamatosan rosszabbodik. Bár jelentős pénzügyi tartalékkal rendelkezik, amely eléri a 730 milliárd dollárt, ez egy év alatt körülbelül 70 milliárd dollárral csökkent. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015-ben a GDP-hez viszonyított 21 százalékos költségvetési hiányból indul ki, ami a jövő évben is elérheti a 19 százalékot. Szintén az IMF szerint a jelenlegi olajárból, illetve a pénzherdálásból kiindulva a királyság öt éven belül felélheti pénzügyi tartalékait. Irán sem engedheti meg magának azt, hogy egy beláthatatlan következményekkel járó regionális konfliktus főszereplője legyen. A gazdasága egyelőre romokban hever, bár a szankciók feloldása révén azt reméli, hogy rövid idő alatt mintegy 100 milliárd dollárral sikerül feltölteni az államkasszát.