Lukács Miklós hangzó képeslapjai

A különösen sokoldalú cimbalomművész, Lukács Miklós lesz a főszereplője az Akusztikus – Autentikus című koncertsorozat következő előadásának, amit február 27-én, szombaton rendeznek a Zeneakadémia nagytermében. Budapest Anzix című lemeze egy nagyváros szubjektív krónikája – hajnaltól éjszakáig, hétfőtől a Szomorú vasárnapig. Lukács teljesen egyedülálló jelenség a magyar koncertéletben: nem csoda, hogy Eötvös Péter éppúgy felfedezte magának, mint az amerikai szaxofonos legenda, Charles Lloyd, aki meghívta saját zenekarába.

Lukács Miklós 39 évesen pályája delelőjére ért. A törökszentmiklósi cigányzenész családból származó, kisgyermek kora óta Budapesten élő cimbalomművészt szülei klasszikus zenei pályára szánták, és – több versenygyőzelem után – 1999-ben szerzett diplomát a Zeneakadémián. Az elmúlt másfél évtizedben nem lett hűtlen a komolyzenéhez: főleg kortárszenei darabok, így Kurtág György és Eötvös Péter alkotásainak tolmácsolójaként vált elismertté. Mérföldkő pályáján, hogy 2006-ban Varsóban, majd azóta számos európai városban ő volt a szólistája

Eötvös Péter Atlantis című monumentális darabjának. Az ezredforduló óta egyre fontosabb számára a jazz és a népzene: lehetetlen felsorolni, hogy e két műfaj hazai és külföldi kiválóságai közül kikkel muzsikált együtt az elmúlt másfél évtizedben. 2012-ben jelent meg az a szólólemeze, amelyen négy kortárs jazz-zeneszerző – Fekete-Kovács Kornél, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György – cimbalomversenyét játssza. Első saját zenekara a Lukács Miklós Quintet volt, majd következett a Cimbiózis, amelynek 2014 tavaszán jelent meg a bemutatkozó lemeze. Mindezek alapján teljesen jogosan kapott meghívást a Zeneakadémia sokoldalú, érett művész-egyéniségeket bemutató, Akusztikus – Autentikus című sorozatába.

„A hangverseny első részében Szakcsi Lakatos Bélával duóban játszunk” – mondja Lukács Miklós. „Kisebb jubileum ez: a BMC gondozásában éppen tíz éve jelent meg Check it out Igor című duólemezünk, amely színtiszta improvizáció, s amelynek címe humoros tisztelgés volt a cimbalmot – Rácz Aladár művészetének köszönhetően – önálló koncerthangszerré emelő Igor Stravinsky előtt. Idén szeretnénk készíteni a BMC-nél egy újabb lemezt, ami ugyancsak teljes egészében rögtönzés lesz, így a mostani koncertfélidő közvetlen előzménye a tervezett CD-nek. Tíz év alatt Szakcsi és én is sokat változtam: most szeretnénk egy kicsit bátrabban rögtönözni, kinyitni magunk előtt a teret.”

A második rész szabályos lemezbemutató: Lukács még az egyes tételek sorrendjén sem változtat. 2015 karácsonyára, a Fonó kiadásában jelent meg saját zenekara, a Cimbiózis Budapest Anzix című albuma, mely máris kiváló kritikákat kapott külföldön. A cimbalmos-zenekarvezető mellett ebben a formációban a rengeteget foglalkoztatott Orbán György bőgőzik, illetve a Dresch Quartetből és más etnojazz-formációkból ismert Baló István dobol. Egy-egy számban közreműködik – és a koncertnek is vendége lesz Winand Gábor énekes és Fekete-Kovács Kornél trombitás-szárnykürtös. „Négyéves korom óta élek Budapesten, nagyon szeretem és magaménak érzem ezt a várost” – mondja Lukács Miklós. A Budapest Anzix első száma rögtön kilóg a sorból, mert a jazz egyik amerikai nagymestere, Thelonious Monk előtt tiszteleg, de aztán következik a Hajnal, az Ébredés és a Nyüzsgés zenei megfogalmazása.

„A hajnal megérinti a falakat, az utcákat, de még tapintható a csend, majd az ébredéssel megkezdődik a napi rutin. Az érdekelt, hogy milyenek a hétköznapi drámáink és boldogságaink, s hogy mitől lesz végül minden egyes nap más és más. Az improvizáció közben néha már-már úgy tűnhet, hogy túlságosan kapkodok. Meg akartam mutatni, mennyire színes ez a város, mennyi friss dolog épült bele a tradíciók mellett. Például indul egy 7/8-os lüktetésű, népi ihletésű motívum (saját szerzeményem), amelybe szinte belerobban egy rockzenére emlékeztető, dinamikus groove. Pest és Buda, gyártelep és kertváros mind-mind benne van ezekben a darabokban, ahol nagyon gyorsan változnak a hangulatok, a struktúrák.”

Az ötödik tételt (Vani) Lukács a kislányának, a hetediket (Veled) a feleségének írta, a hatodik kompozíció a címadó Budapest Anzix, a nyolcadik az After Dark (Sötétedés után) címet kapta. Befejezésül pedig minden idők egyik „legpestibb” dalát, Seress Rezső Szomorú vasárnapját értelmezte újra – a szólót itt nagybőgő játssza, a cimbalom csak kísér. Ezzel a számmal válik teljessé az anzix: nem feltétlenül egyetlen nap, hanem egy hét vagy akár egy emberi élet krónikája ez a lemez.

Amikor terveiről kérdezem, Lukács Miklós azt hangsúlyozza, hogy a sok külső felkérés ellenére a saját útját szeretné járni: ez az aktív cimbalomjáték mellett zeneszerzői, zenekarvezetői feladatokat is jelent. A 77 éves amerikai szaxofonos legenda, Charles Lloyd zenekarába két évvel ezelőtt kapott meghívást, legutóbbi albumukat a jazz-körökben magasan jegyzett Blue Note jelentette meg, sokat koncerteznek Európában is. Lukács oszlopos tagja a Dresch Quartetnek, ahol a cimbalom egészen egyedülálló módon „helyettesíti” a jazz-zongorát. Cimbalmos kollégájával, Balogh Kálmánnal alkotott duóját nagyon szereti – ha felkérik őket, az mindig „jutalomjáték, aminek örömmel és szeretettel teszünk eleget.”

Eötvös Péter új művével, a cimbalomra és kamarazenekarra írt Da capóval a 2014-es portói ősbemutató óta járja a világot – ebből a darabból szeretne mielőbb felvételt készíteni. Ugyancsak két éve tagja a kultikus klezmer-zenész, Frank London új együttesének, a Holokauszt Emlékévre szerveződött Glass House Orchestrának. Másik lemezterve egy amerikai zenészekkel közös trió, amelyre ugyancsak a BMC kérte fel. S mindezközben tizenhárom éve tanít a Rajkó Zenekarból kinőtt Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolában, ahol jórészt a legszegényebb családokból érkező cigány fiatalokkal foglalkozik. Az a célja, hogy olyan zenészeket neveljen, „akik minden műfajban és stílusban megtalálják a helyüket”.