Az eltussolás természetrajza

Publikálás dátuma
2016.03.22 06:45
A kampányfőnök és a polgármester: Bezerédi Zoltán és Nagy Ervin FOTÓ: HORVÁTH JUDIT
Fotó: /
Önelégült, jól vasalt, szürke egyen öltönyös, gondosan kötött nyakkendőjű, szépfiús, de már enyhén pocakosodó, némiképp bunkó politikust ad Nagy Ervin, A bajnok című produkcióban, a Katona József Színházban, ahol Pintér Béla először rendezett. Nem tagadta meg önmagát, vitára ingerlő, napi aktualitásokkal is teletűzdelt, sikeres, ütős produkciót hozott létre, amiben nem csak Puccini dallamai, hanem a poénok is áradnak.

Nagy Ervin olyan politikust formál meg, A bajnok című produkcióban, aki éppen többedszerre megnyert egy választást. Körülrajongják. Hozsannázva ünneplik. Bágyatag mosoly van az arcán, miközben látszik, hogy nem figyel, gondolatai máshol járnak. Abbahagyatja egy tévéinterjú felvételét, pedig a csinos riporternő igazán nem izzasztja meg, rutinosan alányalós kérdéseket tesz fel.

Pintér Béla először rendezett a Katona József Színházban, és ahogy szokta, írta is, A bajnok című darabot. Ezúttal szintén erőteljesen megihlette a rögvaló ugyanúgy, mint a színészek, friss, hatásos a produkció, napi poénokkal is teli, kabaré és bohózat elemeket vagányul alkalmazó. Egyszerűen átlátható a sztori, adott egy már többedszerre pozícióba kerülő vidéki polgármester, akinek leszbikus felesége egy olimpiai bajnoknővel csalja őt. A bajnoknő hathatósan részt vett a politikus kampányában, így hozzájárult a győzelméhez, ezért viszont jelentős támogatást kapott, ez pedig a sportsikereit segítette elő.

Mindez így fifti-fifti alapon, az ő szemszögükből rendben is lenne, ha nem lenne már túl nyíltan feltűnő a leszbikus viszony, aminek napvilágra kerülése a jó magyar, toleranciájáról nem éppen híres közéletben, ugye egyáltalán nem előnyös, meg aztán a férfiúi hiúság és féltékenység is működni kezd. Na, ebből aztán lesz haddelhadd! Balhé, tettlegesség, piálás, kábítószerezés és persze mindennek a köz elől való elleplezése.

A dolgot jelentősen bonyolítja, hogy mindez Puccini zenéjére történik. Eredetileg az ő, A köpeny című egyfelvonásos operájának bemutatásáról lett volna szó, persze más szöveggel. De Pintér módszeréhez, ahogy Mohácsi Jánoséhoz szintén, hozzátartozik, hogy a próbák időszakában is írja még a darabot, ami máshogy alakult. Bár Puccini operája is szerelmi háromszög dráma, ami még halállal is végződik, ezúttal azonban nagyon más jellegű a szerelmi háromszög, és a halál is elmarad, mert a jelen közegben valószínűleg tragikusabb az életben maradás. És más Puccini operák zenéjét is használja Kéménczy Antal zenei vezető, aki a színpad jobb oldalán ülve, egy zongorán, igen komoly átéléssel, élvezetesen interpretálja ezeket.

Persze azon nyomban fölvetődik a kérdés, hogy tudnak-e a Katona József Színház színészei Puccinit énekelni? Nem nehéz kitalálni a választ, hogy nem tudnak. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészeinek egy része lényegében tudott, amikor a világhírű Silviu Purcarete a Gianni Schicchi-t rendezte velük. De most nincs szükség ilyen énekesi teljesítményekre, mert egyfajta énekbeszéd az, amit a színészek alkalmaznak. Ezt Pintér Béla már használta tán eddigi legnagyobb sikerében, a Parasztopera előadásában. Nem mondom, hogy akkor nem fordult meg a fejemben, hogy aki nem tud énekelni, az inkább a fürdőszobájában énekeljen, de összességében nem volt ez zavaró, ahogy most sem, mert mindkét esetben az összhatás elementáris, és nincs szükség operai teljesítményekre.

Közszájon forgó pletyka egy igencsak közszereplőről, hogy vele valami hasonló történt. Miközben egyáltalán nem hasonlít hozzá a színész alkata, meg több mindent meg is változtattak, azért felismerhető. És ez felvethet etikai kérdéseket. Lehet-e közszemlére tenni mások magánéletét? Sok tekintetben hajlok a nemleges válaszra. Csakhogy a produkció nem az adott magánéletet taglalja agyba-főbe, hanem vesz egy szituációt, és azt vizsgálja, mi lehet annak a hatása. Ha úgy tetszik, az elleplezés, a hazugság, a nyilvánosság megvezetésének természetrajzát veszi górcső alá.

Rezes Judit, a feleség és Jordán Adél, a sportolónő szerepében FOTÓ: HORVÁTH JUDIT

Rezes Judit, a feleség és Jordán Adél, a sportolónő szerepében FOTÓ: HORVÁTH JUDIT

Nem véletlenül válik a Bezerédi Zoltán által alakított kampányfőnök központi figurává. Beosztott ő, de vészhelyzetekben gyorsan, határozottan dirigáló főnökké lép elő. Ha úgy tetszik, hazugság szervezővé. Megszervezi, hogyan lehet eltussolni a fekete levest, vagy, ha ezt nem lehet, a legkevésbé fájdalommentesen megetetni a nyilvánossággal. Bezerédi egészen remekül mutatja meg, hogy milyen sunyi, számító alak, kellő józanésszel és diplomáciai érzékkel. Rezes Judit a művelt, érzékeny és csinos polgármester feleség, aki már alig-alig tudja szeretni a hivatalos párját, az önzővé, hataloméhessé vált, időhiányos pasast, akin már olyan nagyon nincs is semmi, ami szerethető. A feleség ki akar lépni ebből az életből, és ehhez eszközként is szolgál az olimpiai bajnoknő, akivel tényleg belehabarodtak egymásba, tán azért is, mert nem tetszik, amit maguk körül látnak. Jordán Adél talpraesett, határozott nőt játszik, aki valóban szerelmes, de feltehetően ugyanúgy törtet a sportban, ahogy a polgármester a hatalomban.
Pálmai Anna a városi televízió gusztustalanul vonalas mikrofonállványa. Elek Ferenc a simulékony operatőr. Rajkai Zoltán hangmérnöke tán azért is reménytelenül alkoholista, mert időnként netán felfogja, hogy mit hall. Akár például magától, amikor azt üvölti, hogy a nők takarító állatok, és a háztartásban a helyük. Aki ebből a kitételből arra következtet, hogy aktuális, akár politikusoktól származó, kínos beköpések is szerepet kaptak a produkcióban, nem téved. Ahogy a kabaréba, úgy ebbe az előadásba is nyilván új és új poénok kerülhetnek.

Lehet morgolódni, lehet trivialitást és primitívséget, közhelyhalmazt emlegetni. De ilyen elemekből mindig is építkezett Pintér, ahogy ezúttal is, ezeket gúnyolja ki, fordítja visszájukra, ezekből formál görbe tükröt és olyan sikeres produkciót, melyre hosszú-hosszú ideig nehéz lesz jegyet szerezni.

2016.03.22 06:45

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08