Elkezdődött a Fidesz kormányzási végjátéka?

A jól szervezett civilek kiszoríthatják a közösségi terekből a Fidesz-t és csatlósait, de sokkal több pénz kellene a kormány médiafölényének ellensúlyozására, hogy a kampányban győzhessen az ellenzék, és helyreállítható legyen a jogállamiság. Ezzel a munkával nem lehet várni - jelentették ki a Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért (KARD) Egyesület szombati rendezvényének előadói a kormányzás félidejét értékelve, a módszerekben azonban nem volt egyetértés közöttük.

Még a választások előtt kell kiharcolni, hogy a Fidesz politikai vereséget szenvedjen, különben az általa alkotott jogi keretek között, anyagi- és médiafölényével, az általa pénzelt kamupártokkal és a nagyobb ellenzéki pártok kollaboráns politikusaival körbebástyázva legyőzhetetlenek a jelenlegi kormánypártok - fogalmazták meg a Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért (KARD) Egyesület szombati fórumának jogász, közgazdász és politológus előadói a budai Selyemgombolyítóban. Ma kell harcolni - jelentette ki Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet (EKINT) vezetője, amit Mellár Tamás a civilek megszervezésének kényszerével egészített ki. A konzervatív közgazdász szerint ugyanis a Fidesz olyan, mint minden gáz halmazállapotú anyag: kitölti a szabad teret, de ahol ellenállásba ütközik, ott nincs mozgási lehetősége. Ám a közélet tereit most nem az ellenzéki politikusok töltik ki - ebben is teljes volt az egyetértés -, a Fidesz azért tehet meg bármit, mert biztos lehet benne, hogy nem lesz ellenzéki összefogás.

Gazdasági mélypont jöhet

Több előadó határozottan kijelentette, már elkezdődött a Fidesz végjátéka. Utaltak a közelmúltra, amikor a Kádár-rendszer utolsó éveiben mindenki érzékelte a közelgő bukást, de senki nem tudta megjósolni, mennyi ideig tarthat az agónia. A már említett egyetemi tanárok mellett Hack Péter jogász az egykori minta országból évtizedekre sereghajtóvá csúszott Jugoszlávia példáját idézve arra is figyelmeztetett ugyanakkor, nem mindegy, meddig viszik rossz irányba az országot a hatalmukba kapaszkodó vezetők. Az ELTE tanszékvezetője kifejtette, hogy Orbán Viktor álláspontjával szemben minden azt bizonyítja, a jogállami demokrácia erősebb, mint a kormányfő illiberális demokráciája. A jogállam teremti meg a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen feltételeket, tartós növekedést csak azokban az országokban sikerült elérni, ahol átlátható szabályok alapján működhetnek a befektetők és nem csak a haverok nyerhetnek. Hack szerint a jogállami demokráciák 70 éve életképesek, tudták kezelni a '70-80-as évek terrorhullámát, nem törte meg őket a hidegháború és az 1990 után az Európai Unióhoz csatlakozott országok között is csak azok sikeresek, amelyek ezen az elvi alapon működnek. Magyarország ugyanakkor az illiberális alapelvek meghirdetés óta visszaesett - mondta. Ezt a gondolatot folytatva Mellár kiemelte, az Orbán-kormány sikerpropagandája próbálja ugyan elfedni, de valójában a magyar gazdaság növekedési lehetőségei a nullával egyenlők. Ha levonjuk az uniótól érkező, a külföldi vállalatokban megtermelt és a külföldön dolgozó magyarok által hazaküldött pénzeket, csökkenne a magyar GDP. A versenyképességet csak a politikai rendszer átalakításával lehet megteremteni - érvelt a közgazdász.

Mást akarnak a választók

Azt is egyformán látták az előadók, hogy a politika kínálati oldala, vagyis az ellenzék ma nagyon gyenge. László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint az MSZP vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezése körüli botrányt, a kormány hibáit meg lehetne lovagolni, de nincs olyan ötlet, szervezettség és erő, amely képes lenne áttörni a Fidesz totális vidéki médiauralmának falát, így nehezen elképzelhető, hogy közvélemény formáló sikert tudnának kihozni a helyzetből.

Némi optimizmussal említették ugyanakkor a hozzászólók, hogy megkezdődött a tágabb politikai környezet változása, ami elmozdulást kényszeríthet ki a magyar közéletben is. Az uniós mozgások ugyan kiszoríthatnak bennünket a gyorsan fejlődő belső magból, de közben felbomlóban vannak a hagyományos politikai besorolások is bal- és jobboldalról, meg zöldekről. Hack szerint Európa-szerte a görög Szirizához hasonló, nem egyszer kétarcú, új politikai erők jelennek meg, így az is egyértelműen látszik, hogy a választók mást akarnak, mint eddig. Itthon pedig a Fideszben egyre érezhetőbb, hogy már nem fér mindenki hozzá a konchoz, a csalódottak utat nyithatnak a változásokhoz. Belülről már rohad a narancs, bár a héja még kemény - fogalmazott Katona Andrea, a KARD Egyesület alelnöke.

Majtényi László és László Róbert az ellenzéki esélyeket latolgathatta, a háttérben Mellár Tamás a gazdasági pályát mutatja FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Variációk egy témára

A "Félidő a pokolban" címmel szervezett vita egyik alapkérdése egyébként az volt: a választási rendszer jogi, vagy az ellenzék esetében azon kívül eső új politikai módszereivel mit lehet elérni a 2018-as választásig, hogy az ne legyen előre lejátszott a meccs. A KARD vezetője, Magyar György ügyvéd azzal adta meg az alaphangot, hogy szerintük két választást kell tartani, ezt kell elfogadtatni a szavazókkal. Az első voksolás célja a 2010 előtti, eredeti demokratikus állapotok visszaállítása, a normális alkotmány, választási törvény kidolgozása és a jogállami intézményrendszer függetlenségének visszaadása. Ezt követhetné a második, immár demokratikus alapokon megszervezett tényleges választás. A kérdésről élénk vita bontakozott ki, amelyben Majtényi egy alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztását támogatta, amelynek döntéseit népszavazással kellene megerősíteni. Szentpéteri Nagy Richárd politológus ugyanakkor fordítana a sorrenden és az ellenzéki összefogással a jelenlegi választási szabályok melletti, hagyományos voksolás után 4 évet, vagyis egy teljes ciklust adna az új parlamentnek az alkotmányt is magába foglaló új demokratikus szabályrendszer kidolgozására.

Tóth Zoltán választási szakértő azonban elvi és gyakorlati szempontból is olyan tisztességtelennek tartja a Fidesz választási rendszerét, hogy szerinte nincs realitása az ellenzéki győzelemnek, főként, mert a kormánypártok anyagi erejét és fizetett médiájuk túlsúlyát nem lehet túlszárnyalni. Arra is figyelmeztet, hogy a hazai pártok még egy tanulási folyamat elején járnak; ma ugyanis az ellenzék is úgy akar demokratikus államot építeni, hogy közben a pártok diktatórikus elveken, egyszemélyi vezetéssel működnek. A szemléletmód változásához ajánlja egy ideje az előválasztás bevezetését, ami biztosíthatná, hogy a talpon maradó ellenzéki jelölt mögött valódi, mérhető támogatás legyen. A kérdésről politikai megállapodásra kellene jutni a parlamentbe igyekvő tömörüléseknek, de Tóth másik lehetőséget is lát az ellenzék esélyeinek bővítésére. Azt javasolja, kezdődjön harc a jelenlegi választási törvény módosításáért, hogy az egyéni körzetekben ismét kétfordulós legyen a szavazás, mert így az első forduló erőviszonyai alapján ismét összefoghatna az ellenzék.