Egészségbiztosító - Napi fennakadások lesznek

Általános a szakmai tiltakozás az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) önállóságának megszüntetése miatt, bár a szervezetet a Fidesz-kormány az utóbbi években valójában már kiüresítette. Miközben több millió ember ellátása is tét, harmadik hónapja nem tudni, mi a kormány végleges döntése a háttérintézmények átszervezéséről.

Február elején derült ki, hogy a kormányzati bürokráciacsökkentés farvizén az Orbán-kormány az utolsó előtti döfésre készül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) önállóságának megszüntetése érdekében. Heteken át tartottak a tárgyalások, hogy legalább a látszatot őrizzék meg, hiszen a tényleges hatásköröket már évekkel ezelőtt elvették a szervezettől. Ám a jelek szerint hiába érvelt az államtitkárság és valamennyi meghatározó szakmai szövetség az önállóság mellett, mostani ismereteink szerint a hivatal szakmai feladatai júliustól az egészségügyi államtitkárság alá tartoznak, a megmaradt kifizetéseket pedig egyelőre a nyugdíjfolyósító veheti át, hogy majd így egyben beolvadhassanak egy év múlva a Magyar Államkincstárba. Persze az is lehet, hogy még ezek a néhány napos hírek is módosulnak, ha az előkészítetlenség három hónapos kínlódása után végre megszületik a döntés a több tucat minisztériumi háttérintézmény sorsáról.

A magyar társadalombiztosítás (tb) az utóbbi majdnem három évtizedben számtalan átszervezésen, elvi és szervezeti változtatáson esett át. Ha ezt a hullámhegyekkel és völgyekkel tarkított folyamatot nézzük, kész csoda, hogy a rendszerben dolgozók nagyobb összeomlások, hibasorozatok nélkül meg tudták oldani az átszervezéseket és az ellátásokat is folyósították. Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár a hazai egészségbiztosítás történetét összefoglaló blog-bejegyzésében nemrég a magyar tb nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő múltjára emlékeztetett. Magyarország volt ugyanis a világon a második állam, amelyik 1891-ben törvényi kötelezettségként vezette be a bismarcki társadalombiztosítást és a két világháború között is fejlett, független, többintézményes tb-rendszer működött nálunk, ami olyan mélyen beégett a köztudatba, hogy formálisan még a szocializmus alatt is tovább élt. Talán nem mindenkinek ugrik be, hogy az ismert és még ma is használt SZTK elnevezés a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központjának volt a rövidítése - emlékeztetett a mostanában Sándor Mária civil mozgalmát segítő egészségpolitikus.

Régen korrekt viták voltak

A Népszavának nyilatkozó Barát Gábor a történelmi visszapillantást folytatva 1988-ig nyúlt vissza, amikor megszületett a központi költségvetéstől független Társadalombiztosítási Alapról szóló törvény és megkezdődött az ennek megfelelő irányítási rendszer kialakítása. A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság egykori főigazgatója részt vett a törvényi szabályozás megszületésében, majd a következő két évben a tb önkormányzati irányításáról szóló koncepció, országgyűlési határozat és törvény megszövegezésében is. Emlékei szerint 1990 után korrekt szakmai viták zajlottak a parlament illetékes bizottságában, amelyek végül elvezettek az egységes pénzügyi alap kettéválásához, 1992-ben az önálló Egészségbiztosítási Alap és Nyugdíjbiztosítási Alap megszületéséhez. Barát azt is felidézte, hogy valamennyi parlamenti párt egyetértett abban: az alapok működése felett mindenképpen csökkenteni kell a pénzügyminisztérium, a rövid távú pénzügyi érdekek érvényesítésének lehetőségét. Már csak ezen a történelmi alapon is elhibázott volt minden olyan korábbi elképzelés, amely a mostani tervezett átszervezés vitájában azt vetette fel, hogy az egészségbiztosítót a Nemzetgazdasági Minisztérium alá kellene besorolni - mondta.

A szakember ugyanakkor azt nem vitatta, hogy a két nagy ellátási terület szakmai kettébontása helyett dönthettek volna ügyviteli szempontú feladatmegosztás mellett is, amiben a betegbiztosítási ellátások és a nyugdíj kifizetések egy rendszerbe tartoztak volna, míg a természetbeli ellátások és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása került volna külön szervezetbe. Ha hinni lehet a kiszivárgott terveknek, most éppen ezt az ügyviteli szempontú átszervezést készíti elő a kormány, csak közben már lezajlott a tb-alapok önállóságának felszámolása, hiszen beolvadtak a költségvetésbe, területi intézményrendszerüket pedig bevitték a kormányhivatalokba.

Barát Gábor szerint a 90-es években mind az egészségbiztosítás, mind pedig a nyugdíjbiztosítás területén logikus, átlátható, a biztosítási elvnek megfelelő, szakigazgatási szempontból egységes, működési költségében is reális rendszer jött létre. A 2010-es kormányváltást követően azonban a Fidesz nekilátott az OEP szervezeti rendszerének szétbombázásához is. Az akkor meghirdetett közigazgatási reform keretén belül az OEP regionális és helyi hivatalait megszüntették, a megyei kormányhivatalokba integrálták feladat- és hatásköreikkel együtt. Közben felszámolták az egészségbiztosítás garanciális alapjait is, hiszen korábban az alkotmányban szerepelt, hogy az államnak kötelessége az egészségügyi ellátás megszervezése és finanszírozása, és ez a társadalombiztosítás útján történik - magyarán a járulék fejében ellátás jár az állampolgárnak - az új (éppen tegnap ötéves) alaptörvényből minden erre vonatkozó passzus kimaradt, de szövegszerűen még az egészségügyi ellátás megszervezésére és biztosítására sem vállal kötelezettséget az állam.

Semmi nem jár, csak jut, ami jut

Ehhez tartozik, hogy 2011 végén tovább gyengítették az egészségbiztosítást azzal, hogy a munkaadói kötelezettségként befizetett 27 százalékos tb-járulékot átkeresztelték szociális hozzájárulási adóvá. Az adóért cserében nem "jár" semmi az állampolgároknak, ez az összeg bármire fordítható az államkasszában. Így ma már kizárólag a kormány szándékaitól függ, van-e még egyáltalán, s ha van, milyen mértékű a tb által fedezett betegellátás. Kincses Gyula a már említett elemzésében úgy fogalmazott: a magyar betegnek "már semmi nem jár, csak jut, ami jut".

A szociális hozzájárulási adó bevezetése óta az egészségügy helyzete nem javult, ugyanakkor a Nyugdíjbiztosítási Alapba évek óta több pénz folyik be, mint amennyit abból kifizetnek a jelenlegi nyugdíjasoknak. A saját maga alakította szabályozás mellett a kormány megtehetné, hogy a maradványt egészségügyi kiadásokra fordítja, de nem teszi. De nem is tartalékolja ezt az összeget a későbbi szűkösebb esztendőkre, hiszen a magyar felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege éppen az, hogy a mindenkori aktív dolgozók utáni befizetésekből fizetik ki a nyugdíjakat az idős állampolgároknak. Mindent összeadva most simán elkölti másra a nyugdíjkassza maradványát az állam.

Több szakember is aggodalmát fogalmazta meg ugyanakkor, mert az idős korosztály létszámának folyamatos emelkedése miatt ez a helyzet hamarosan megváltozik és kérdéses, hogy az állam honnan akarja majd pótolni a hiányzó fedezetet. Fennáll a veszély, hogy nem a költségvetés más forrásait mozgósítja, hanem az eddig egészségügyre fordított összegeket csökkenti tovább, vagy megterheli a nyugdíjasokat, pedig ezekre a kiadásokra most is csak a szociális adó alig több mint 20 százaléka jut. (lásd kördiagramunkat)

Érdemi hatáskörök nélkül

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy közben minden érdemi hatáskört elvett a Fidesz-KDNP az OEP-től. A kormány ugyanis még 2012-ben az egészségügyért (is) felelős minisztert hatalmazta fel - a többi között - az állami járó- és fekvőbeteg-ellátást végző intézmények finanszírozási szerződéseinek megkötésére és tartalmuk meghatározására. Azóta a támogatott gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök rendelését, kiadását és a felhasználás ellenőrzésének szabályait is kormányrendelet állapítja meg, az OEP által kidolgozott egyéb szabályozásokat, amelyek az egészségbiztosítási rendszer és az Egészségügyi Alap működését hivatottak biztosítani, már 2011 vége óta jóvá kell hagynia a minisztériumnak.

Lényegében tehát már korábban kiüresítették, féloldalassá tették az OEP-et, melynek ma már a léte is kérdéses. Ellenzéki politikusok és egészségügyi közgazdászok nem véletlenül vetették fel egyre gyakrabban az utóbbi években: intézkedéseivel a kormány tudatosan tereli a pácienseket a magánegészségügy felé, hogy szűküljön az állami rendszer. Csakhogy ez az irány épp ellentétes a világ fejlett országaiban zajló folyamatokkal - figyelmeztetett korábban lapunkban is Sinkó Eszter közgazdász. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság volt elnöke még akkor is totális félreértésnek nevezte az OEP felszámolását a Népszabadságban, ha az ellátás-szervezési feladatainak nem tudott eleget tenni.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2007 márciusában Mikola István korábbi miniszter, ma a külügyi tárca államtitkára még úgy fogalmazott: "a Fidesz álláspontja szerint a társadalombiztosítás egy közösségi monopólium, a 10 millió állampolgár és az állam közötti nagy társadalmi szerződés, amelyet a hatalomnak nincs joga egyoldalúan felmondani, de ha mégis megtenné, a Fidesz - amikor fordul a politika - azonnal helyreállítaná azt". A szép elvek mára semmivé foszlottak, az utóbbi öt év kormányzati politikája éppen a társadalombiztosítás felszámolásáról szólt.

Napi fennakadások lesznek

Az OEP önállóságának megszüntetése ellen tiltakozó szakmai szervezetek közül a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség szerint az egészségbiztosító valódi biztosítóként történő működésének támogatását kellene erősíteni, vásárlói funkcióit és elszámoltathatóságát lenne szükséges növelni. Mások, például a Magyar Orvosi Kamara vagy a Magyar Kórházszövetség elsősorban az OEP nem pénztári feladatainak ellátása során felhalmozott szaktudás elherdálásától tartanak.

Közben máris olyan híreket lehet hallani, hogy a szakemberek munkát keresnek, aki el tud helyezkedni a piacon, az menekülne a süllyedő hajóról. Tavaly ősszel is felröppentek már azok a pletykák, hogy a várható átszervezéssel, az OEP jogköreinek további csökkentésével, esetleg a szervezet kettévágásával nem értett egyet a biztosító élén 2010 óta álló főigazgató. Sélleiné Márki Mária november 30-ával közös megegyezéssel távozott a székéből, feladatát azóta egyik helyettese, Kiss Zsolt látja el, aki évtizedek óta "benne él" a biztosító munkájában. Ő egy háttérbeszélgetésen nemrég próbált úgy tenni, mintha minden működne a szervezetben, állította: a 2012-ben bevezetett kórházi várólista rendszer eredményei után hozzákezdtek a betegfogadás országos elektronikus rendszere létrehozásához. Ebben a hálózatban követni lehetne, ki hová jelentkezett be, milyen ellátásra van szüksége és hol vannak az ehhez szükséges szabad kapacitások az országban. Senki nem tudja, lesz-e belőle egyáltalán valami, hiszen egy minisztériumi főosztály nem ilyen rendszerek megtervezésére és működtetésére van kitalálva. Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete nem véletlenül figyelmeztette a kormányt arra, a több tízezer szerződést kezelő OEP önállóságának megszüntetése olyan napi szintű fennakadásokat hoz majd, amelyek súlyosan veszélyeztetik a biztonságos betegellátást.

Pártállami átszervezések

A két biztosító átszervezéséről kérdezte a tegnapi országgyűlési vitában az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárát Korózs Lajos is. Az Országgyűlés népjóléti bizottságának szocialista alelnöke szerint "a Fidesz valójában egy pártállamot épít átszervezésekkel". Kérdésére, vajon mi a garancia, hogy az átszervezés után is időben megérkeznek a jogosultak ellátásai, Rétvári Bence azt ígérte, az állampolgároknak nem jelentenek majd lényegi változást az átalakítások, csak az ellátásokat folyósító háttérszervezeti rendszer válik egyszerűbbé, átláthatóbbá, lakosság közelibbé. Az MSZP képviselője nem fogadta el a választ.