Oligarchák csendje

Lenne egy kis vitánk Lázár János kancelláriaminiszterrel, aki csütörtökön azt mondta, reméli, hogy a futball-Európa-bajnokság idejére a figyelem elkerül a takarékszövetkezeti integrációról. Nincs szükség terelésre, a közönséget eddig sem nagyon érdekelte, hogyan próbál a kormányfő a tiltakozások ellenére az államosított takszövök és a posta hálózatából egy OTP-(Csányi Sándor)ellenes népbankot kreálni. Ha Lázár nem volna annyira dörzsölt, mint amilyen, takszöv-integráció helyett kimondhatta volna volt és maradt barátjának, Spéder Zoltánnak a nevét is, és akkor lenne is némi igaza. Egy hónapig most alighanem csend lesz a felszínen, nem nagyon fog feltűnni Spéder a nyilvánosságban, ami nem jelenti azt, hogy a nevét viselő rendőrségi és adóhatósági akták ne dagadnának. Fokozott ügyészi felügyelettel persze, amely nélkül, mint a kormányfő mondta, nincs jogállam, főként ha az ő kezéből eszik. Nem az a baj, hogy mint Lázár mondja, az ő barátja minden támadást ki fog védeni és túl fog élni, mert egy sikeres embert gyakrabban támadnak, és a takarékszövetkezeti integráció - siker, a győzelem után pedig újabb küzdelem jön. Még az is meglehet, a magyar "rejtőzködő milliárdos" túléli a kelleténél gyorsabban, alig több mint egy hét alatt láthatóan központilag levezényelt kivégzését. Csak azon tűnődünk, érdemes lesz-e neki túlélnie az embervadászatot, ha már olyan sikeres volt, mint a kormányfő oligarchája, aztán meg akkorát zuhant, hogy nagyon. Érdemes-e kibukva a kormányzó kegyeiből még élnie egy olyan országban, ahol az egyetlen front körül sehol nem lelni a senki földjét.

Mellékszál az ügyben, de itt kell megemlíteni Lázár szavait: a személyemet illetően azt tudom mondani, hogy 2010 óta mindig a gyengülésemről olvasok, én hat éve itt állok, és teszem a dolgomat. A kancelláriaminiszter a barátja sikerén és rapid kivégzésén azért alighanem elmorfondírozhat: pótolhatatlan ember nincs, legfeljebb akár hat évig tartó átmenetileg nélkülözhetetlen.

Azt gondoljuk, a Spéder-ügy levezénylése - a takarékszövetség és a Bankszövetség levelétől a házkutatásokig - még Orbán Viktor habitusához mérten is túl gyors volt. A gyorsaság oka lehetett a futball-Eb közeledte, ami alvajáróvá teszi a magyar belpolitikát egy hónapra, és katalizálhatta - a suttogások szintjén - a nyár végére amúgy is megjósolt médiapiaci átrendeződést. Újabb lehetőség támadt, hogy nem csak Spéder CEMP-jét - élén a magyar netet uraló Index-szel -, de a Spéderrel együtt most hatalmas anyagi veszteséget elszenvedő Heinrich Pecina Mediaworks-ét is lenyelje a lojalitásra vágyó, választásokra forduló kormánypárt.

A foci-Eb idején nem csak a Spéder-ügy felszíni fecsegése csillapodhat, de arra is juthatna ideje jó néhány kormányközeli oligarchának, hogy az ügy túl gyors elintézésén és kíméletlen módszerén elgondolkodjon. Hiszen most nem az "elmúltnyolcévet", Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, vagy a szocialista korrupciót taposták meg. Hanem Orbán Viktor - Lázár szerint - sikeres kegyencét. Egyetlen hét alatt hullott a csúcsról még csak nem is a pincébe, hanem a semmibe.

Orbán Viktor illiberális berendezkedését nézegetheti undorral a Nyugat, vagy a hazai ellenzék, a civil világ. Megbuktatni nem tudja egyik sem. Ha valaki/valami meg tudná, az néhány tágabb horizontú politikus és oligarcha Orbán-félte "háttérhatalma" lenne. Amely elgondolkodik, mi a jobb: az autokratától, vagy a rendszertől függő siker. Tartunk tőle, ahhoz, hogy a törleszkedést és a kegykeresést legyőzze az autokrata megvetése, a foci-Eb egy hónapos csendje kevés lesz.