Veszélyben a balkáni uniós álmok?

Aleksandar Vucic kormányfő április végére azért írt ki előrehozott parlamenti és tartományi választásokat, hogy újabb, megerősített mandátumot nyerjen Szerbia európai uniós csatlakozása megkövetelte reformintézkedések véghezviteléhez. Ám lehet, hogy minden erőfeszítés ellenére, a tényleges csatlakozásra még nagyon sokat kell várnia Szerbiának. Mint ahogyan az EU-ba vágyó többi balkáni államnak is. Ha egyáltalán túléli a válságot az Unió.

Egy ideig úgy tűnt, hogy már csak Horvátország vétója Szerbia uniós csatlakozásának egyetlen kerékkötője, de vélhetően ennél többről van szó. Zágráb nemrég írásos beleegyezését adta a döntő jelentőségű igazságügyi reformról és az alapvető jogokról szóló fejezet megnyitásához, ezzel a technikai akadály el is hárult Belgrád útjából. De az általános európai helyzet és közhangulat nem kedvez semmiféle bővítésnek, így könnyen meglehet, hogy Szerbia „rosszkor volt jó helyen”, azaz könnyen úgy járhat, mint Románia és Bulgária a schengeni csatlakozással.

Hét végén a belgrádi Danas napilap olyan összeállítást közölt, amelyben a Bundestag több tagja egyértelművé tette, hogy Szerbia EU-csatlakozása Koszovó ENSZ-tagságától függ. Bár a vélemények a német kormánykoalíción belül is különböznek e téren, Németország nem fogja ratifikálni Szerbia európai uniós csatlakozási megállapodását, amíg Koszovó az ENSZ teljes jogú tagjává nem válik, mondták el a kormányzó CDU/CSU politikusai a szerb lapnak.

Az egyik névtelenül nyilatkozó forrás szerint a „szerb államvezetéssel már két éve közölték, hogy Koszovó ENSZ-tagsága feltétele lesz Szerbia EU-csatlakozásának” – írta a vajma.info. vajdasági portál. A német parlamenti képviselők hangsúlyozták, hogy a CDU/CSU koalíción belüli igen komoly véleménykülönbségek ellenére úgy gondolják, hogy „ideje megkezdeni Koszovó esetében az ENSZ-hez való csatlakozás folyamatát”, ugyanakkor „meg kell győzni a kormányzó Szerb Haladó Pártot (SNS) arról, hogy egyezzenek bele ebbe és a döntésre készítsék fel a szerbiai közvéleményt".

Csakhogy Koszovó függetlenségének elismerése nem csak Szerbiában jelent gondot. Az Európai Unió 28 tagállama közül öt - Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia - sem ismeri el a Szerbiától elszakadt országot független államnak, mégis az EU tagjai lehettek illetve maradhattak a korábban csatlakozottak. Szerbia számára sem hivatalos feltétel Koszovó elismerése, formálisan ettől függetlenül is uniós tag lehet, gyakorlatilag pedig vélhetően az elismerés sem segítene Belgrádon a jelenlegi közhangulatban.

A 2008-tól kibontakozott gazdasági válság, amely a közös valuta - az euró - válságában, illetve az eurozónát szakadás szélére sodró görög hitelválságban tetőződött, olyan általános elégedetlenségi hullámot váltott ki a régi uniós tagállamokban, amely az euroszkeptikus pártok látványos előretöréséhez, mindenféle bővítésellenes hangulat elhatalmasodásához vezetett. A „keleti” munkavállalók elleni nyugati lakossági ellenszenv, a „jóléti sovinizmus” ma is hódít, sőt erre már a menekültválság is rátevődik, ami végképp megpecsételheti a bővítésre várók sorsát.

A scehengeni övezet bővítésének elakadása egyértelműen megmutatta, hogy a technikai feltételek teljesítését ma már felülírják a politikai kritériumok az EU-ban. A 2007-ben csatlakozott Romániának és Bulgáriának például 2010-ben kellett volna a schengeni övezet tagjaivá válniuk, s bár minden olyan feltételt teljesítenek, amelyeket a korábban csatlakozott országoktól, így Magyarországtól is elvártak annak idején Brüsszelben, a két új tagállam schengeni tagsága beláthatatlan messzeségbe került.

Először Németország emelt vétót Románia és Bulgária belépése ellen a Schengen-övezetbe, majd Franciaország és Hollandia is csatlakozott a korrupció elterjedtségére hivatkozva. Épp ezért a szerb csatlakozás kapcsán megfogalmazódott német feltételt, a koszovói függetlenség elismerését igenis komolyan kell vennie Belgrádnak, ha valóban EU-tag szeretne lenni. Az viszont kétségtelen, hogy az a szerb kormány, és az a szerb kormányzó párt, amely ezt a lépést megteszi, biztosan megbukik, hiszen Koszovó szimbolikus, érzelmi kérdés a szerb lakosság szemében. És az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen kormányzati lépés a szerb radikális szélsőjobboldalt tolná előtérbe egy olyan térségben, amely máig nem heverte ki a kilencvenes évek délszláv háborúinak traumáját.

Az viszont kétséges, hogy Koszovó elismerése tényleg segítené a szerb csatlakozást. A menekültválság, a brit referendum és az unió országaiban vészjóslóan terjedő euroszkepticizmus nagy valószínűséggel egyelőre minden bővítést lehetetlenné tesz. Az Európai Unió hivatalosan ugyan nem függesztette fel a bővítési folyamatot, de egyelőre jelenlegi formátumának megőrzése is szinte lehetetlen kihívásnak tűnik. És ez még abban az esetben is további gondot jelent, ha a brit kilépésről szóló népszavazáson az uniópárti tábor győzedelmeskedik, mindaddig míg a közösség meg nem találja az euroszkepticizmus és az unióellenes, populista, radikális pártok térhódítása megfékezésének ellenszerét.

A balkáni államok és az Unió

Görögország – 1998. január 1-től az EU-tagja, első balkáni államként. Felvétele megelőzte például Svédország vagy Spanyolország csatlakozását. Amint görög hitelválság idején kiderült, egyértelműen politikai döntés volt, a gazdasági feltételeknek valójában Athén nem tett eleget.

Románia, Bulgária – 2007. január 1-től EU-tagállamok, de schengeni csatlakozásukat még nem hagyták jóvá.

Horvátország – 2013. január 1-től tagállam. Belépésének késleltetése politikai kritériumok mentén történt, a háborús bűnösök kiadatásának kérdése miatt.

Szerbia – 2009 decemberében nyújtotta be a tagság iránti kérelmét. 2012 márciusában azt követően kapta meg a tagjelölt státuszt, hogy Belgrád és Pristina között megszületett a Koszovó regionális képviseletéről szóló megállapodás.. A csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan 2014. január 21-én kezdte meg, 2015 végére egy vagy két fejezetet lehet volna megnyitni, de ez még nem történt meg.

Albánia - 2009. április 28-án nyújtotta be csatlakozási kérelmét. 2014 júliusában megkapta a tagjelölt státuszt. A konkrét csatlakozási tárgyalások időpontja még nincs meg.

Bosznia-Hercegovina - potenciális tagjelölt ország, csatlakozási kérelmét még nem nyújtotta be.

Macedónia - 2004 márciusában folyamodott tagságért, 2005 decemberében megszerezte a tagjelölti státuszt. A Bizottság 2009-ben javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, az Európai Parlament ezt támogatta, és az ajánlást azóta minden bizottsági eredményjelentésben és parlamenti állásfoglalásban megismétlik. Brüsszel a csatlakozási tárgyalások megkezdését a 2015. júniusi/júliusi politikai megállapodás folyamatos végrehajtásától és a reformmal kapcsolatos prioritások végrehajtása terén elért jelentős előrelépéstől teszi függővé. Az ország helyzetét nehezíti a Görögországgal hosszú ideje fennálló névvita valamint az újabb keletű feszültségek Bulgáriával.

Koszovó - potenciális tagjelölt ország. 2015 októberében írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást.

Montenegró – 2008-ban nyújtotta be csatlakozási kérelmet. 2010 decemberében kapta meg a tagjelölti státuszt, 2012 júniusában megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. 2013 decemberében megnyitották a döntő jelentőségű 23-24. fejezeteket, - az igazságügyi reformról és az alapvető jogokról, illetve a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szólót.