Téglagyár

Nemrég, Óbudán járva meglátogattam az egykori téglagyár helyén álló emlékművet. Ezt kevesen ismerik, sokan nem is tudják, mi történt ott. 1944 novemberében nyilas "testvéreink" (ők nevezték magukat így) itt gyűjtötték össze a zsidókat, akiket valamiért nem akartak a Dunába lőni, inkább gyalog terelték őket Ausztria felé. Az eredményen ez nem változtatott, az úton rengetegen haltak meg a szokatlan fizikai terhelés, a zord időjárás, az ellátás hiánya és a kísérők kegyetlenkedései nyomán. Sokakat agyonlőttek, amikor nem tudtak tovább menni. Az üzemen kívüli téglagyár körkemencés rendszerű volt, a téglaégető fülkékben a nyilasoktól várható színvonalon helyezték el az embereket - mindent használhattak, amit magukkal hoztak. Anyám és anyósom is megjárta e helyet, anyám egy svájci Schutzpass révén kiszabadult, és három nap múlva hazakerült a Wahrmann (ma Victor Hugo) utcai védett házba, ahol akkor laktunk. Anyósom rosszabbul járt: eljutott a Lichtenwörth lágerébe, ahonnan hónapok múlva, csontig lefogyva jutott haza. Az emlékhely a Bécsi úttól 10 m-re van, kevesen veszik észre. A kőtömb felirata ismerteti az ott történteket, mellette két fémtáblán 120 név olvasható. Nem tudni, ők itt haltak-e meg, vagy a bécsi országúton. A névsor aligha teljes, nyilván ők ismertek a sok ezer közül, akiket ide koncentrált a nyilashatalom. A kőtömb peremén zsidó szokás szerint kavicsok sorakoznak - egyesek mégis látogatják e helyet. Hasonló tömeggyilkosság színhelye volt az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij is, ahová Horthy idején, 1941-ben, deportálták a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat, ott 18-20 ezer embert öltek meg. Erről ma Pesten csak a Rumbach utcai zsinagóga falán lévő táblán lehet olvasni, egykor itt gyűjtötték össze a fővárosban azokat, akiktől meg akartak szabadulni. Ideje lenne, hogy a történelmi igazság (Veritas!) nevében e mártíroknak is méltó emlékhelyük legyen. Jó lenne, ha valamely zsidó szervezet kezdeményezné egy emlékmű létesítését.