Két hét múlva sztrájk lesz

Tarlós István is bejelentette, hogy tárgyalna a kormánnyal az önkormányzati köztisztviselők béremeléséről, bár ez eddig sem a köztisztviselők szakszervezetének, sem pedig az önkormányzati szövetségeknek nem sikerült. Ha a települési hivatalok a 30 százalékos, állami pénzből megvalósuló béremelési követelését nem teljesítik, szeptember 14-én egynapos sztrájk lesz a hivatalokban.

Mához két hétre, szeptember 14-én egy napra bezárhat a helyi polgármesteri hivatalok nagy része. A kormány sztrájkot akar. Meg persze az a majdnem 25 ezer köztisztviselő is, aki nyolc éve nem kapott egy fillér béremelést sem, meg az a majdnem tízezer társuk is, akinek a települési költségvetésből lefaragva tíz-húsz százalékos emelést, úgynevezett eltérítést tudtak adni a képviselőtestületek és a jegyzők. Az ő érdekükben fellépő Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) június végén figyelmeztető megmozdulást szervezett, most pedig az egész napos munkabeszüntetéssel azt akarja megüzenni a kormánynak: nem lehet különbséget tenni köztisztviselők között annak függvényében, hogy az állami közigazgatásban dolgoznak, vagy a helyi hivatalokat viszik a vállukon. Márpedig most a kormány nemcsak megkülönbözteti ezeket a munkavállalói csoportokat, hanem a tárgyalások elől is kitér, pedig a szakszervezet és több önkormányzati szövetség is párbeszédet kezdeményezett a kérdésről – megpróbálták elkerülni a sztrájkot.

A kormány azonban a jelek szerint tényleg sztrájkot akar, nem pedig tárgyalást. A munkamegosztásban Rogán Antalhoz került a szakszervezeti egyeztetés feladata, de a miniszter még csak nem is válaszolt az MKKSZ elnökének levelére. Lázár János kancelláriaminiszter pedig vállalta a megbeszélést azzal az öt önkormányzati szövetséggel, amely még június elején szolidaritási nyilatkozatot tett közzé a sztrájkban résztvevőkkel, egyszer le is ült Schmidt Jenővel, az Önkormányzatok Nemzeti Tanácsa (ÖNET) szövetségeket tömörítő Elnökök Tanácsa vezetőjével, a következő egyeztetést pedig augusztus végére ígérte. Csakhogy ma itt van a hónap utolsó napja, elment a nyár érdemi egyeztetés nélkül.

A megyei önkormányzatokat és a megyei jogú városokat tömörítő szövetségek nem írták alá a szolidaritási nyilatkozatot, ahogyan a Budapesti Önkormányzatok Szövetségének tagjai sem. A Népszava érdeklődésére Tarlós István úgy fogalmazott, hogy a fővárost és a kerületi önkormányzatokat tömörítő szervezet azért nem csatlakozott az aláírókhoz, mert ő szeretne egyeztetni a kormánnyal a bérkérdésről, és nem „kvázi petíciókat kiadni ellene”. A főpolgármester úgy fogalmazott: általában nincs kifejezett pozitív véleményem a sztrájkokról, az a passzív hatalomdöntögetési módszercsoport, amelynek körébe a sztrájk tartozik, nem áll közel hozzám. Demokráciában azonban a jogos érdekérvényesítés végső eszközeként nehezen elutasítható. Tarlós István is tényként kezeli ugyanakkor, hogy a települési hivatalok dolgozói nyolc éve nem kaptak általános béremelést, az pedig szerinte sem indokolható, hogy „az egyes számú köztisztviselőknél ezt orvosoljuk, a kettes számúaknál meg nem”. Arra a kancelláriaminiszteri üzenetre pedig, hogy az önkormányzatok oldják meg saját dolgozóik béremelését, a főpolgármester úgy reagált, ő nem kapott ilyen üzenetet, de ha valaki mégis, az nem volt elegáns, sőt már-már cinikusnak nevezhető.

Minden önkormányzatnál, ahol működik szakszervezeti csoport és annak tagjai a munkabeszüntetés mellett döntöttek, le kell ülni a polgármesterekkel és sok egyéb mellett meg kell állapodni róla, kapnak-e juttatást a dolgozók a sztrájk napjára vagy sem. Schmidt Jenő erre úgy reagált, hogy a polgármesterek legnagyobb része, „kivéve a legelvetemültebbeket”, engedni fogja a sztrájk megtartását, mert az a megkülönböztetés, ami a járási hivatalok és a helyi köztisztviselők között létrejött, az a náluk dolgozókra nézve sértő.

Azt ugyanakkor Tab fideszes polgármestere nem tartja reális kérésnek, hogy a települések fizessék ki a dolgozók munkanapját. Szerinte erre szolgálna a szakszervezeti sztrájkalap, ahogyan az a nyugati demokráciákban működik. Ugyanakkor azt is el kell ismerni – érzékeltette vívódását, hogy ezek az emberek nyolc éve nem kaptak béremelést, sokszor szabadidejükben is bent vannak a hivatalban, tehát mégis inkább arra hajlik, hogy inkább kifizeti az egy napot. Hozzátette ugyanakkor, hogy ezt minden település polgármestere vagy képviselőtestülete maga dönti majd el.

Megkerestük a Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége (KÖSZ) elnökét is. Csomor László azt hangsúlyozta, hogy a korábbi szolidaritási nyilatkozat ma is életben van, mert utolsóként ennek a szférának a bérezését is rendbe kell tenni. A kistelepüléseken olyan minimális az adóbevétel, hogy alig tudnak emelni a béreken és egyéb juttatásokon, pedig a hivatali terhek nőnek: még él a régi nyilvántartás, de már meg kell tanulni az új ASP-rendszert is. A képzéshez megfelelő idő kellene, de nincs elég ember, mert az állam nagyon alacsony létszámot fizet, aki teheti, menekül a kis hivatalokból.

Azt Bácsborsód polgármestere is hozzátette, hogy minden település maga dönti el, megadja-e a teljes bért a munkabeszüntetés napjára, mert az önkormányzati szövetségeken belül nincs kötelező megoldás. A KÖSZ elnöke úgy fogalmazott, ha a sztrájk nem éri el a célját, és az állam nem tesz pénzt a települési hivatalok köztisztviselőinek béremelésébe, a szakemberek utánpótlása nehéz lesz, egyre kevéssé lesznek képesek jó színvonalon ellátni a feladatukat, akkor pedig a kormány tényleg leszűrheti a következtetést, hogy a helyi hivatalok nem is képesek erre. Csomor László úgy látja, a gazdaság javuló teljesítménye fedezetet adna a szféra 22 milliárd forintos béremelési igényére, a lakosságnak pedig továbbra is szüksége van a helyi ügyintézésre, nem lehet minden feladatot járási szinten ellátni. A lakossági ellenállás akkor érhet el a kormányig, ha megszűnnek a helyi hivatalok, amelyek ma nagyon sokszor ütközőzónaként viselkednek és leveszik a terhek egy részét a járásokról is.