zene;tudás;Koncz Zsuzsa;új lemez;Vadvilág;

2016-11-12 06:48:00

Koncz Zsuzsa: gyáván elveszített szabadság

Vadvilág címmel jelent meg Koncz Zsuzsa új lemeze, ami igencsak arról beszél, amiben manapság élni kényszerülünk. A márciusban a Sportarénában is koncertet adó énekesnő úgy gondolja, hogy csakis a tudás mentheti meg a világot, nem a sötétség. De nyilvánvaló, hogy bizonyos rendszereknek a tudás ellensége, a nem tudás pedig támogatója.

-Miért Vadvilág az új lemez címe?

- Mert úgy látom, hogy az utóbbi években, az előző lemez kiadásától mostanáig, nagyon megváltozott a világ körülöttünk. Nem kifejezetten csak Magyarországra gondolok, hanem mindarra, ami a világban zajlik. Minden felgyorsult, ez valószínűleg az internet áldása vagy átka is. Nézzük meg a franciaországi merényleteket vagy a spanyol merényletet, vagy azt, ami Nagy-Britanniában történt. A szélsőség oly mértékben van eluralkodóban a világon, hogy amikor az egyik új dal szövegét megkaptam, rögtön tudtam, hogy megvan a cím: Vadvilág.

- Az előző lemezének címe Tündérország, ez még értelmezhető így is, úgy is. Ha akarom, úgy, hogy hú de jó ország, ha akarom, vehető a cím erősen ironikusnak, de a mostani lemezének címe, a Vadvilág, meglehetősen egyértelmű.

- Az a helyzet, hogy én nem a politikát figyelem, hanem azt, hogy mi zajlik körülöttem a világban, és hogy az nekem miért tetszik vagy miért nem. Nyilvánvaló, hogy ez a világ a politikai történések függvényében változik, de ez nekem leginkább emberi, morális kérdéseket jelent, hiszen egy művész többnyire ilyen nézőpontból figyeli a világot. Erősen működik bennem valamiféle szociális érzékenység, vagy nevezzük igazságérzetnek.

- Ez az igazságérzete valamilyen módon belekerül a dalaiba is?

- Nem én írom őket.

- De tudni lehet, hogy születésük pillanatában hozzászól a szövegekhez, akár többször is átíratja őket.

- Kétségtelen, hogy soha nem énekeltem olyan dalt, amivel ne tudtam volna azonosulni. Azt hiszem, ez fontos feltétele az előadó hitelességének, ráadásul nekem segített önmagam megismerésében is. Az első rádiófelvételeim szövegei rettentő banálisak voltak, afféle szerelmes slágerek. Amikor az első Bródy-szövegek megjelentek, akkor került minden vadonatúj perspektívába: kiderült ugyanis, hogy ez a műfaj arról is szólhat, ami igazán fontos nekem. Mert bár a szerelem nagyon szép, izgalmas élmény, és egy fiatal lányt nagyon is érdekli, de nem biztos, hogy kizárólag arról akar énekelni.

- A társadalmi tematika ugyanúgy távol állhat egy tizenhat-tizenhét éves lánytól.

- A mi nemzedékünk nagyon érdeklődő volt, talán azért is, mert éreztük, hogy a leírt, vagy kimondott szövegek hamisak, mögöttük valami más bújik meg, mint amit velünk el akarnak hitetni. Éreztük, hogy hazudnak nekünk, át akarnak verni, hogy a kérdéseinkre nem kapunk érvényes válaszokat. Ergo, mi magunk próbáltunk válaszokat találni. Természetesen imádtuk Bob Dylan-t és Joan Baez-t, mert Dylan költői szövegei vagy Baez szocio-balladái az általunk is keresett igazságokról szóltak.

- Az egyik új dalában például arról van szó, hogy nagy a baj a világban, de, ha van egy barátod, kárpótol mindenért. Kárpótolhat?

- Az ember bármikor segítségre, tanácsra, megértésre szorulhat. Az élet igen törékeny, ráadásul veszélyes közegben éljük mindennapjainkat, bármikor történhet velünk természeti katasztrófán át balesetig sok minden. Ez a dal - a maga szép és egyszerű módján - arról beszél, hogy ilyenkor különösen fontosak az emberi kapcsolatok.

- Ugyanakkor az is benne van a Mi lett belőled című dalban, hogy csalódni lehet kapcsolatokban, barátságokban. Bródy János szövegében például az szerepel, hogy eladtad az ördögnek a lelkedet... Az újságok a címlapokra nyomják a fényképedet, ugye nem igaz mind, amit rólad terjesztenek. Sokaknak át kell élniük, hogy valamit gondoltak valakiről, és ő egészen másmilyen emberré alakult.

- Előfordul, hogy csalódunk valakiben. Akiről hittük, hogy támaszunk, akinek bizalmat szavaztunk, arról is kiderülhet, hogy félreismertük. Nem kellemes tapasztalat az ilyen, de ha akarunk, tanulhatunk belőle. Annyit mindenképp, hogy az élet bizony ilyen is, és jobb, ha ezt tudomásul vesszük.

- Erre rímel az a sor, mely szerint térj eszedre, józanodj ki, amíg még lehet.

- Ha nem is mindig, de többnyire tényleg van mód javítani, helyre hozni, módosítani a dolgokat. Ehhez persze a hiba belátása kell, meg akarat és képesség a módosításra. Tudni kell azt mondani: sajnálom, tévedtem, bocsánat. Ez sajnos hiánycikknek tűnik manapság, főleg nyilvánosan.

- A mostani káoszban nehéz is tudni, hogy mi az igazság. Hogy megint egy dalt idézzek, ki tudja most, hogy hol jár az igazság.

- Nézze meg, micsoda sárdobálás folyt az amerikai elnökválasztás kapcsán! És ki tudja, mi vár Európára, amikor Franciaországban és Németországban lesznek választások? Pár évvel ezelőtt, amikor a Tündérország című lemezemet készítettük, ki gondolta volna, hogy egy olyan figurát, mint Trump, bárki is komolyan venne? Elképesztő, hogy milyen felfordulás van a világban. Ez valószínűleg átláthatatlan egy egyszerű farmer számára, valahol az USA középső területein.

- A tudatlanság nem jár együtt gyávasággal is? Megint csak egy idézet szerint, gyáván elveszítünk, szabadság.

- Sokan a kényelmet választják, mert az igazság többnyire kényelmetlenséggel jár. De ettől még nem gondolom, hogy a kényelem és a konformizmus lenne az üdvözítő megoldás.

- Ma lényegében csak ismétlésekkel van jelen a közszolgálati csatornákon. Ennek miben látja az okát?

- Ennek több oka is lehet. Egyrészt van egy felülről kezelt generációváltási igény: azokat szeretjük, akiket mi találunk ki, mi nevelünk fel. Ilyen szándék mindig is létezett. A produkciók nagyon ritkán szeretnek "készen kapni" valakit. Az én dalaim témájukban mindig elég speciálisak voltak. Sosem örültem volna, ha egy tánczenei koktélban szólal meg a Ha én rózsa volnék. Nem oda való, nem ezért született. Az ilyen zenére Magyarországon régen is kevesebb fórum akadt, mára pedig azok is eltűntek.

- Bizonyos szempontból valószínűleg nem is kívánatos.

- Gyaníthatóan magam sem vagyok kívánatos. Nem kizárólag a dalok tartalma miatt, bár ez sem elhanyagolható - hanem azért sem, mert ugyan mi köze van egy húszas éveiben járó szerkesztőnek a pályán évtizedek óta jelenlévő előadóhoz - még ha a közönség kedveli is? Neki már Celine Dion is történelem.