Kuba búcsúzik Fidel Castrótól

Meghalt Fidel Castro, a kubai forradalom egykori vezetője. Raúl Castro kubai elnök, aki 2008-ban vette át súlyosan beteg bátyjától a karibi szigetország irányítását, szombatra virradóra, rendkívüli tévéadásban jelentette be, hogy helyi idő szerint pénteken este fél 11-kor Havannában elhunyt a veterán politikus. Fidel Alejandro Castro Ruz 90 éves volt. Halálával lezárult egy történelmi korszak, s felgyorsulhat a politikai nyitás. Az amerikai elnökváltás nyomán azonban újra befagyhatnak a kapcsolatok az Egyesült Államokkal.

A Comandante – sokan ma is így emlegetik – majd öt évtizeden keresztül állt a karibi szigetország élén, a kubai forradalom 1959. január 1-i győzelmétől egészen 2006-ig, amikor súlyos gyomorműtéten esett át. Először ideiglenesen adta át a hatalmat öccsének, Raúl Castrónak, az addigi védelmi miniszternek, majd 2008-tól véglegesen is, lemondott az államfői tisztségről, a Kubai KP első titkári és a hadsereg főparancsnoki posztjáról egyaránt. Azóta ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt.

Fidelről utoljára november 15-én készült fotó, Tran Dai Quang vietnami elnököt fogadta. 2015-ben még kezet fogott Ferenc pápával. Barack Obama és Fidel Castro személyes találkozására azonban nem került sor, amikor Obama idén márciusban Havannába látogatott. A kubai-amerikai viszony rendezését már nem Fidel, hanem a bátyjánál pragmatikusabb Raúl Castro hozta tető alá. Az idős politikus nem támogatta a kibékülést, már csak azért sem, mert a diplomáciai viszony 2015-ös helyreállítása nem járt együtt a több mint fél évszázados amerikai embargó feloldásával. Fidel idén már búcsúzkodni ment el a Kubai KP kongresszusára. Öccse, Raúl 85 éves, s azt ígéri, 2018-ban ő is visszavonul. Sokáig arra számítottak, hogy Castro halálát drámai robbanás követi majd, a főparancsnok betegség miatti leköszönésével azonban „a jövő már elkezdődött” Havannában.

A Havanna Egyetem diákjai gyászolják Castrót FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SVEN CREUTZMANN

Fidel Castrót a XX. század kiemelkedő személyiségei között tartják számon. Karizmatikus vezető, forradalmár, maratoni beszédeket tartó, magával ragadó szónok volt, aki másfelől kíméletlenül leszámolt vetélytársaival, ellenfeleivel, a másként gondolkodókkal. A forradalom győzelme után szabad választásokat ígért, de egypártrendszert épített ki. Castro vezetésével az Egyesült Államok szomszédságában szocialista útra lépett karib-tengeri szigetország, tényleges súlyánál jóval nagyobb szerepet játszott a világpolitikában. Az olajzöld egyenruhát viselő, kezdetben igen népszerű kubai vezető kiiktatására állítólag több mint 600 merényletet szervezett a CIA, mérgezett szivartól kezdve sok mindennel próbálkoztak.

Kuba a hidegháború játékterévé vált a hatvanas években, a Washingtonnal dacoló Havannára iránytűként tekintett a latin-amerikai baloldal. A Castro-rendszer javára írják, hogy mindenki számára hozzáférhetővé vált az oktatás, kiváló az egészségügyi ellátás, de a több évtizedes elszigetelődést megsínylette a gazdaság, a fejlődés megrekedt, konzerválódott a szegénység. A Líder Máximo magánéletét szigorúan őrizték, 1948-ban nősült, házasságából egy fia, későbbi élettársaitól egy lánya, és öt fia született.

A Stratfor elemzése nem számít jelentős változásokra Fidel halála után. Raúl Castro 2011-től kezdve óvatos reformfolyamatba kezdett, bátorította a külföldi beruházásokat, fellendült az idegenforgalom. Engedélyezték a mobiltelefonok használatát, az internetezést, Kuba sok évtizedes elszigeteltségének vége szakadt. Az amerikai-kubai diplomáciai viszony helyreállítása nyomán már több mint 150 ezer amerikai látogatott el a szigetországba. Obama fokozatosan enyhítette a korlátozásokat, de az embargót nem oldhatta fel. Hillary Clinton folytatta volna a nyitást.

Donald Trump és a republikánus többségű washingtoni kongresszus egyelőre aligha fogja kezdeményezni a Helms-Burton törvény eltörlését, azaz, továbbra is fennmarad az embargó, s visszavonására akkor sem lesz nagy esély, ha Raúl Castrót 2018-tól az eddigi alelnök, Miguel Díaz-Canel váltja fel. A kubai gazdaságot súlyosan érintette a venezuelai válság, 2012 óta napi 100 ezer hordóról 60 ezer hordóra csökkent az olcsó kőolaj behozatala.

Mivel a megválasztott amerikai elnök külpolitikájának még a körvonalai sem igazán látszanak, nem tudni, hogy Castro halálát követően hogyan alakulhat a kétoldalú viszony. Donald Trump a kampány finisében végigturnézta a floridai emigráns-szervezeteket, októberben, Miamiban azt mondta, ő keményen tárgyalna Kubával, s még azt sem zárja ki, hogy újra megszakadhat a diplomáciai viszony. A kampány elején ugyanakkor még azt fontolgatta, hogy érdemes lenne szállodát nyitnia Havannában.

Történelmi életpálya

1926. augusztus 13. Fidel Castro egy gazdag ültetvényes fiaként, házasságon kívül született, a jezsuitáknál taníttatták, a Havannai Egyetem jogi karán diplomázott.

1953. július 26. Castro első felkelése a Batista-rezsim ellen, a Moncada-laktanya sikertelen ostroma. Fidelt bíróság elé állították, ott mondta el híres beszédét: „A történelem fel fog menteni”. Tizenkét évre ítélték, 1955-ben amnesztiával szabadult.

1956. november 25-én Mexikóból, a Granma jacht fedélzetén indult 82 ember a kubai rezsim megdöntésére. A Castro-fivérekhez csatlakozott a fiatal argentin orvos, Ernesto „Che” Guevara.

1959. január 1. A kubai forradalom győzelme, Batista elmenekült, a „szakállasok” bevonultak Havannába. Fidel Castro február 19-én miniszterelnök lett.

1961. január 3. Washington megszakította a diplomáciai kapcsolatot Havannával.

1961. április 17. Disznó-öböli partraszállás. Kubai emigránsok és a CIA közös támadása kudarcot vallott.

1962. október 14. A kubai rakétaválság kirobbanása. A világ az atomháború szélére került, John F. Kennedy és Nyikita Hruscsov több tárgyalása nyomán Moszkva október 28-án bejelentette, kivonják az orosz rakétákat Kubából.

1980. április-október. A kubai Mariel kikötőjéből csónakosok áradata indult Florida felé, 125 ezer kubai kért menedékjogot az Egyesült Államokban.

2006. július 31. Fidel Castro gyomorműtéten esett át, ideiglenesen öccsére ruházta az elnöki teendőket.

2008. február 24. Raúl Castro hivatalosan is Kuba elnöke lett.

A kubai-amerikaiak Castro halálhírére hajnalig tartó ünneplésbe kezdtek. Miami kubaiak lakta városrészében, Kis-Havannában karneváli hangulat uralkodott. „Éljen a szabad Kuba!” – ezt kiabálták. Főként a kubai-amerikaiak fiatalabb generációi már nem látják értelmét az ellenségeskedésnek, a keményvonalas emigránsok viszont azért bírálták Obama nyitását, mert cserébe Washington nem kapott semmiféle engedményt Havannától.

Kubában kilenc napos nemzeti gyászt hirdettek. Fidel Castrót végakaratának megfelelően tegnap elhamvasztották. A havannaiak hétfőn és kedden róhatják le kegyeletüket a José Martí emlékműnél, majd szerdától a kubai vezető gyászmenete végighalad az országon, Castro temetését december 4-én tartják Santiago de Cubában.

Külföldi vezetők nyilatkozatai

Ferenc pápa kilenc soros táviratot küldött Raúl Castrónak, szomorúságát fejezve ki bátyja elhunyta miatt.

Barack Obama amerikai elnök felidézte, hogy majd hat évtizedig súlyos politikai ellentétek voltak az Egyesült Államok és Kuba között, de „keményen dolgoztunk azért, hogy a múltat magunk mögött hagyjuk”. A kubaiaknak tudniuk kell, hogy barátot és partnert találnak az amerikai népben, írta.

Francois Hollande francia elnök szerint Fidel Castro megtestesítette a kubai forradalmat, a kubaiak reményeit és kiábrándultságát egyaránt.

Boris Johnson brit külügyminiszter azt mondta, Castro „történelmi, de ellentmondásos személyiség volt. Jeremy Corbyn brit munkáspárti vezér szerint „életünk egyik nagy alakja volt”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök Oroszország megbízható és őszinte barátjaként emlékezett meg Castróról. Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet elnök szerint Castro megerősítette országát az amerikai blokád közepette, s ellenállt a hatalmas nyomásnak.

Justin Trudeau kanadai kormányfő azt írta, Castro támogatói és bírálói egyaránt elismerték rendkívüli elkötelezettségét, a kubai nép iránti szeretetét.