Ma kitiltották a Parlamentből Szigetvári Viktort, az Együtt elnökét. Kövér László tiltotta ki, ő szokott ilyesmit csinálni. Hol újságírókat, hol képviselők vendégeit, hol tévéstábokat, komplett szerkesztőségeket tilt ki, hol politikusokat, szóvivőket. (Csak Schiffert nem.) Csupa olyanokat, kiktől, melyektől a politika valamiféle élő szövet lehetne vitával, megismeréssel, meg más csacskaságokkal.
De Kövérnek még az a százméteres síkfutás is borzolja önnön szelíd mackó-mivoltának plüssét, amit a riporterek elől menekülő képviselők loholnak le két politikailag biztonságos pont között. (És még e rövid távon is képesek orbitális hülyeségeket nyilatkozni.)
Amikor meg nem a slapajok besúgásai alapján tiltogat kifelé, akkor a pulpitusról – afféle sátáni Ámorként – lődöz mérgezett nyilakat az „ellenségbe”. És büntet is, mert büntetni csak az erős tud. (Strasbourg persze visszaüzen, hogy nem szereti az ilyesféle megtorlásokat, de hát ki az a Strasbourg? Ki választotta meg? Na ugye!)
Most azért magához képest is szintet lépett a házelnök, hiszen egy parlamenti képviselettel rendelkező párt elnökét tiltotta ki egy középületből, ami az országgyűlési képviselők háza. Hiába adták le nevét az őrségnek a szokásos módon, ahogyan akár önök is beléphetnének, ha valakivel dolguk van, és ő fogadja önöket. (Már persze, ha nincsenek a vaskosodó listán, melynek színe fekete.)
Tűnődöm, milyen pályát futott volna be Kövér László, ha mondjuk 1949-ben kerül a hatalom sűrűjébe?