ENSZ;válság;reform;problémák;Antonio Guterres;új főtitkár;

2017-01-05 06:31:00

Kirakatintézménnyé válhat az ENSZ

„Legyen 2017 az az esztendő, amikor mi polgárok, kormányok és vezetők egyaránt arra törekszünk, hogy áthidaljuk az ellentéteinket", ezt üzente első főtitkári beszédében António Guterres, az ENSZ új vezetője, aki január 3-án foglalta el irodáját a világszervezet New York-i központjában. A portugál politikusnak igen komoly kihívásokkal kell szembenéznie ENSZ-főtitkárként, hiszen régen nem tevődött egymásra ennyi súlyos válság és probléma, mint most. De a legnagyobb kihívás talán maga a szervezet rég halogatott reformja.

Tíz év után, december 31-én búcsúzott ENSZ-főtitkári tisztségétől Ban Ki Mun, dél-koreai politikus. Egyik utolsó beszédében ő maga mondta a szervezetről Izrael kapcsán, hogy az olyan mértékű részrehajlást tanúsít, ami már hatékonyságát veszélyezteti. Utóda, António Guterres még főtitkári pályázatában azt emelte ki, hogy az ENSZ nem fektet elég hangsúlyt a megelőzésre, csak a válságkezelésre összpontosít. Csakhogy, tehetjük hozzá, azt is hatástalanul.

Az utóbbi idők nagy konfliktusaiban rendre tehetetlennek bizonyult a világszervezet, most pedig a szíriai rendezésből is kimaradhat.

A világszervezet legégetőbb kihívása pillanatnyilag kétségtelenül a szíriai háború és a térségbeli terrorizmus elleni harc. 2011 óta, mióta a konfliktus véres háborúba csapott át, az ENSZ már több, pontosabban két különmegbízottat is kinevezett, akik feladata az lenne, hogy közvetítsenek a felek között. Több helyszíni ellenőrző és munkacsoportot hoztak létre, ezek azonban mindeddig nem tudtak eredményt felmutatni. A béketárgyalási kísérletek, amelyeknek még nem is kezdeményezője, inkább csak paravánja lett volna a világszervezet, rendre kudarcba fulladtak. Aleppóban sem sikerült sem tűzszünetet elérni, sem a humanitárius helyzetet orvosolni, a megoldás ott is a szervezeten kívülről, orosz-török részről jött.

Most pedig olyan helyzet állt elő, hogy az ENSZ teljességgel kimaradhat egy esetleges fegyvernyugvás tető alá hozásából, ami nem sok jót ígér amúgy is megtépázott hírnevének. Az újkeletű orosz-török dacszövetség, a nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török államfő, az Egyesült Államok és az ENSZ megkerülésével, de Irán bevonásával próbálják a kazah fővárosban, Asztanában tárgyalóasztalhoz ültetni az Aszad-rezsim és a „mérsékelt” lázadók képviselőit. Ha netalán a világszervezetet mellőző putyini-erdogani partizánakció jelentené a fegyvernyugvást Szíriában, az igencsak kényelmetlen helyzetbe hozná az ENSZ-t.

Főképp annak tükrében, hogy a másik nagy, reflektorfénybe került kelet-ukrajnai konfliktusban is a világszervezet nélkül, úgyszintén „partizánakció” nyomán sikerült tűzszüneti megállapodást kötni. Ez esetben Angela Merkel német kancellárnak és Francois Hollande francia elnöknek (illetve a mögöttük álló diplomáciának) sikerült tárgyalóasztal mellé kényszeríteni Putyint és Porosenkót, s tető alá hozni az időnként meg-megsértett fegyverszüneti megállapodást. Ukrajnában is nagyon távolinak tűnik a politikai rendezés, tapodtat sem lépett elő egyik oldal sem, de legalább a vérontásnak vége szakadt.

Az Euronews tudósítása szerint az első stábértekezleten Guterres úgy fogalmazott: „Itt az ideje, hogy értékeljük a sokrétűséget. A nemzetközi problémákra nemzetközi megoldások kellenek, amelyekhez elengedhetetlen az ENSZ többoldalúsága”.

Tény, hogy sem a terrorveszély, sem a globális felmelegedés, sem a kiberbiztonság problémái nem orvosolhatók országonként, de még az épp folyamatban lévő közel-keleti, észak-afrikai fegyveres konfliktusok sem. Ám mindeddig nem sikerült az ENSZ-nek semmiféle előrelépést felmutatnia egyik területen sem. A világszervezet égisze alatt zajló líbiai fegyveres beavatkozás első látásra ugyan eredményes volt, hiszen hozzájárult a forradalmi vezető, Moamer el-Kadhafi diktatúrájának elsöpréséhez, ám azt, ami utána következett, talán még a diktatúránál is rosszabb – totális káoszba süllyedt, működésképtelenné vált az ország.

Az ENSZ hatástalanságát bizonyos tekintetben nehézkes döntéshozatali mechanizmusa okozza, de az is, hogy ugyanazok a regionális, felekezeti, etnikai stb. problémák képződnek le benne, mint a konfliktusok helyszínén. Ezt legbeszédesebben talán az izraeli-palesztin kérdés igazolja. Legutóbb, a nagy vihart kavart ENSZ Biztonsági Tanács (BT) döntése kapcsán kibontakozott nyilatkozatözönben (amerikai tartózkodás mellett a BT elítélő határozatot fogadott el az izraeli telepespolitikáról) épp a leköszönő főtitkár, Ban Ki Mun, aki amellett, hogy határozottan elítéli a megbékélés egyik akadályának tekintett izraeli telepes-politikát, elismerte: a világszervezetben aránytalanul nagy az ellenséges részrehajlás Izraellel szemben és az ENSZ aránytalan mennyiségben foglalkozik Izraelt kritizáló határozatokkal, jelentésekkel és konferenciákkal.

„Ahelyett, hogy segítették volna a palesztinok ügyét, inkább aláásták az ENSZ képességét arra, hogy hatékonyan tudja betölteni a szerepét” – közölte. A pontos számokat Danny Danon izraeli ENSZ-nagykövet ismertette: az utóbbi tíz évben az ENSZ 223 Izraelt elítélő határozatot hozott, míg a szíriai háború hat évében az Aszad-rezsimet mindössze 8 alkalommal ítélte el határozatban.

Hogy mit tud ezzel a mindegyre felszínre kerülő elfogultsággal kezdeni Guterres, az a jövő kérdése. Az viszont biztos, hogy amíg az ENSZ-t is az arab-zsidó, muszlim-zsidó, síita-szunnita, amerikai-orosz ellentétek uralják, addig ugyanolyan megoldásképtelen marad a szervezet, mint amilyenné az utóbbi évtizedekben vált.

A főtitkár korábbi mérlege impozáns
Bár ENSZ-főtitkárként komoly kihívások előtt áll António Guterres, eddigi pályafutása arra enged következtetni, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel. A portugál politikus tíz évig (2005 – 2015 között) állt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága élén, előtte hat évig – 1999 és 2005 között a Szocialista Internacionálé elnöki posztját töltötte be.
Nemzetközi tisztségeit megelőzően, 1995 és 2002 között pedig Portugália kormányfője volt. A 67 éves politikus egyik legnagyobb erénye épp a kiváló konszenzusteremtő képessége, amelyre ENSZ-főtitkárként igencsak szüksége lesz.
A műszaki végzettségű politikus egyszer már kivezette a gödörből a portugál szocialistákat is. A zsinórban harmadik szocialista választási vereség után, 1991-ben választották meg az párt elnökének, a következő választást 1995-ben már pártja nyerte, 1996-ban az államfői tisztséget is sikerült megszerezniük a szocialistáknak. Miniszterelnöksége idején javaslatot tett az ENSZ megreformálására, elképzelése egy hatékonyabb, demokratikusabb világszervezetet tűz ki célul, amely képes az emberi jogok hatékonyabb védelmére is.
Guterres a főtitkári pályázatát indokló beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy úgy érzi, a világszervezet élén többet tudna segíteni. Elmondta, hogy egykor, diák-önkéntesként a legszegényebbeket segítette Lisszabon nyomornegyedeiben, de rendkívül frusztráló volt számára, hogy nem tudta megoldani problémáikat.
Úgy gondolja, ENSZ-főtitkárként épp erre nyílna lehetősége. Rámutatott, hogy a világszervezet többet költ a válságok menedzselésére, mint a megelőzésére, noha szerinte ennek épp fordítva kellene lenni.
A világszövetség egyik legnagyobb problémája valóban a megelőzés képességének hiánya, de a válságmenedzselésben sem jeleskedett az utóbbi időben.