Kína;Vatikán;keleti nyitás;Ferenc pápa;

2017-01-10 06:31:00

Peking nem örül a pápa közeledésének

Egyelőre nem fogadta nagy lelkesedéssel Kína Ferenc pápának azt a törekvését, hogy jelentősen javítsák a Szentszék és a világ legnépesebb államának viszonyát. Peking egyházügyi hivatalának vezetője, Vang Zuan reményét fejezte ki, hogy a Vatikán „lépéseket tesz” a viszony javításáért, „rugalmasságot” tanúsít és pragmatikusan viszonyul a kérdéshez – idézte a politikust az Újkína hírügynökség. Vang ezt akkor közölte, amikor a katolikus egyház képviselőivel találkozott a kínai fővárosban.

Ferenc pápa megválasztása óta egy sor lépést tett a Kínához való közeledésre. Tisztában van azzal, hogy a Vatikán „keleti nyitásában" az igazi áttörést az jelentené, ha a Szentszéknek sikerülne normalizálnia kapcsolatát Kínával. 2014 közepén a La Repubblica napilap felvetette a lehetőségét annak, hogy a Dél-Koreába repülő pápa gépe Korea felé menet leszállhat Pekingben. A lap abból indult ki, hogy Ferenc egyik példaképe az országban missziós tevékenységet folytatott jezsuita, Matteo Ricci (1552-1610).

Peking az 1949-es kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal. Az ország kiutasította a külföldi szerzeteseket, s betiltotta a vallási szertartásokat.

Kína a hatvanas években két feltételt szabott a viszony normalizálására: a Szentszék „ne avatkozzon be Kína vallási ügyeibe", és a Vatikán az egy Kína-politikához tartsa magát. Ám a Szentszék változatlanul egyike azon 23 államnak, amely de facto a 23 milliós Tajvant ismeri el Peking képviselőjeként.

A konfliktus másik oka: Peking nem fogadja el, hogy a Vatikán nevezi ki a kínai püspököket. Kína ezért létrehozta a saját katolikus egyházát, a Hazafias Egyletet, ami az egykori magyarországi békepapsághoz hasonló. Becslések szerint 8-10 millió tagja lehet mind ennek, mind pedig az ellenzékben működő, Vatikánhoz hű egyháznak is. Pontos számot azonban lehetetlen meghatározni, elképzelhető, hogy ennél valójában sokkal népesebb a katolikus közösség. A Vatikán mindenesetre úgy véli, hogy Ázsia jelenti a katolicizmus jövőjét. Dél-Koreában, ahová 2014 augusztusában Ferenc pápa személyesen is ellátogatott, valamint Vietnamban is igen sokan térnek át a katolikus hitre.

2007-ben is történtek ugyan kísérletek a kapcsolatok normalizálására, többek között Pietro Parolin tavaly kinevezett államtitkárnak köszönhetően is, de az igazán nagy áttörés mégis elmaradt.

Korábban derűlátó jóslatok is megjelentek a Szentszék és Kína viszonyának javulásával kapcsolatban. E vélekedések szerint 2013-tól Ferenc pápává, valamint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárrá és elnökké választásával elvileg új helyzet állt elő. Már Ferenc pápa megválasztását követően is óvatosan bizakodó cikkek jelentek meg a kínai-vatikáni viszony jövőjéről. A közeledés folyamata azonban minden vártnál lassabban halad.

Belátható időn belül nincs is reális esély a Szentszék és Kína viszonyában való áttörésre. David Gisset, a China Europe International Business School Kína-szakértője a Huffington Postban két éve írt cikkében azonban úgy vélte, hogy több okból sem elképzelhetetlen a holtpontról való elmozdulás. Peking eleve kétkedőbben tekintett az európai egyházfőkre, ám Ferenc argentin származása nyitottabbá teszi Kínát.

Másrészt a pápa jezsuita, és a rendje a múltban többször próbált hidat képezni Kína és Európa között. Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) és Loyolai Szent Ignác (1491-1556) is történelmi ázsiai missziókban vett részt, a kínai hittérítő tevékenység legfontosabb alakja pedig Alessandro Valignano (1539-1606) volt. Mindenesetre az ő ténykedésük révén sem sikerült csökkenteni a kínaiak kereszténységgel szembeni bizalmatlanságát.

Biztató gesztusok ide vagy oda, a nagy fal mind a mai napig áll a Szentszék és Kína között. Nem túl kedvező jel a közeledés folyamatában, hogy két hete részt vett egy a Szentszék által kiközösített főpap két - Peking által elismert - új püspök szentelésén.

S éppen ez a legnagyobb gond. Peking ragaszkodik ahhoz, hogy kinevezze a főpapokat, miközben ez a jog a pápát illeti meg. A helyzet azonban nem reménytelen. Kínában jelenleg 110 püspök szolgál, ebből 30-at csak a Szentszék, nyolcat csak Kína, hetvenet viszont mindkét fél elismer. A vita nem is a 30 főpapról folyik, hanem elsődlegesen a Hazafias Egylet szerepéről. „Ez a legnagyobb probléma” – közölte Jeroom Heyndrickx belga szerzetes, a Vatikán kínai bizottságának tagja, aki folyamatosan nyomon követi a tárgyalások menetét. „Egyelőre semmi jel sem utal arra, hogy Kína hajlandó lenne engedni a Hazafias Egylet ügyében” – fejtette ki. Peking ragaszkodik ahhoz, hogy a katolicizmust a saját elképzelései szerint értelmezzék.

A Vatikán azonban mindent elkövet azért, hogy a tárgyalások ne szakadjanak meg. Két héttel ezelőtti üzenetében kifejtette, hogy a kínai katolikusok lelkesen várják a „pozitív jelzéseket”, amelyek a „kölcsönös bizalom” irányába mutatnak.

A Szentszék törekvései nemcsak Kína egyelőre nem nagy befogadókészsége miatt szenvedhet hajótörést. A Vatikánhoz hű katolikusok sem szívesen látnának nagy egymásra borulást, mert egyszerűen nem bíznak Pekingben. Éveken át üldözték őket, s nem hiszik azt, hogy a kínai kormány egyik napról a másikra képes lenne változtatni eddigi attitűdjén. Pei Ronggui, egy 81 éves volt nyugalmazott püspök, aki a Szentszék által elismert katolikus egyház tagja, nem fűz nagy reményeket a jövőhöz. „Kínában nincs esély egy független katolikus egyház létezésére, mert az állam alapelvei ellentétesek az egyházéval” – mondta el a főpap a Reuters hírügynökségnek. Peit 1989-ben munkatáborba hurcolták, s négy éven keresztül tartották itt fogva. A Tienanmen téri vérengzés esztendejében a Szentszékhez hű egyházra is kemény képpel csapott le a rezsim. „A kínai kormánynak meg kell változnia. Amennyiben nem változik meg, a pápa sem egyezhet ki vele” – vélekedett a főpap.

Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hongkong nyugalmazott püspöke egyenesen úgy foglalt állást, nem javasolja, hogy a pápa Kínába utazzon. A katolikus püspökök ugyanis „Kína rabszolgái", s Peking párbeszéd helyett a látogatás manipulálására törekszik.

Mint mondta, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. Kifejtette, a pekingi vezetés megtagadja a püspököktől a tiszteletet és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket. Egy másik, a Reutersnek adott nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot: egy rossz megállapodás kapcsán a katolikusok úgy éreznék, hogy a Szentszék becsapta őket.

A Vatikán azonban nem akarja könnyen feladni terveit. Ferenc pápa jelentősen megerősítette a diplomáciai vonalat azzal, hogy trónra lépésének évében, 2013 októberében a vérbeli diplomatát, Pietro Parolint nevezte ki államtitkárnak, aki vérbeli reálpolitikus módjára próbál evickélni a külpolitika útvesztőiben. A Szentszék szerint nem lehet a kínai történéseket sem csak feketének vagy csak fehérnek leírni. Ráadásul ha az egyházi vezetés nem törekedne kiegyezésre, azzal éppen a katolikusoknak ártana.

A másik gond az, hogy Vatikán Tajvant ismeri el Kína képviseleteként. Igaz, ha a Szentszék csak azt az okot látná az áttörés útjában, akkor alighanem nem késlekedne a diplomáciai váltással sem.