Ki tud-e törni a burokból az LMP?

Publikálás dátuma
2017.01.25 06:07
Szél Bernadett, társelnök, leendő frakcióvezető: mit találnak ki? - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Hiába van racionalitás abban, hogy az LMP elsősorban kiábrándult, kormánypárti szavazókat akarja megnyerni, ez a stratégia nem elég ahhoz, hogy ki tudna törni a 4-5-6 százalékos burokból - válaszolta lapunk kérdésére két szakértő is. A zöldpárt frakciójának vezetéséről közben lemondott Schmuck Erzsébet, aki Schiffer Andráshoz hasonlóan szellemi erőtér építésébe fogna, mivel a "pártot szervezetileg muszáj megerősíteni".

Nemcsak a mostani kormánnyal van komoly problémánk, hanem a rendszerváltás utáni összes kabinettel, azzal a gazdaság és társadalompolitikával, amit az utóbbi 26 évben megvalósítottak – fogalmazott lapunknak Schmuck Erzsébet. Az ellenzéki politikus február 16-án mond le az LMP frakciójának vezetéséről, döntését azzal indokolta, hogy életútja során nagy tapasztalatokra tett szert a szervezetfejlesztésben, az LMP-ben pedig most éppen erre van szükség. „A rendszerváltás utáni politika nem talál megoldásokat. Erre az emberek is rádöbbennek, hiszen már alig van középosztály, csúszik lefelé a társadalom és Magyarországon is egyre többen nyomorodnak el, vagy külföldre mennek – mutatott rá Schmuck, hozzátéve: párhuzamosan ráadásul még a környezetünket is tönkre tesszük.

Közelebb az emberekhez?

Az ellenzéki politikus szerint az LMP jelenleg stabilan 4-5 százalékon áll, ebből a helyzetből akarnak kilépni, és érzékelhetően magasabb támogatottságot elérni, viszonylag rövid időn belül. „A frakcióvezetés jó része adminisztratív munkakör, koordinálni kell a frakció munkáját. Viszont a pártot szervezetileg muszáj megerősíteni, mert a Fidesz a média döntő részét lenyúlta” – magyarázta lemondásának okait Schmuck, aki ezért új utakat keresne. Hogyan jutunk közelebb az emberekhez? – tette fel a kérdést a politikus, majd meg is válaszolta: a civil szervezetekkel valamilyen együttműködést kell találniuk. „Sok éven át egy civil szervezet vezetője voltam, szükség van arra, hogy ezeket a tapasztalataimat felhasználva elkezdjük a hálózatunkat erősíteni” – fogalmazott Schmuck, hozzátéve: pártállástól függetlenül meg kell ismertetniük az emberekkel az ökopolitika lényegét. Ugyanis a politikus szerint ez a jelen egyik legfontosabb kihívása és egyik politikai erő sem adott választ rá.

Schiffer András, az LMP korábbi társelnöke tavaly májusban hasonló okok miatt távozott a pártpolitikából: "az LMP nem tudott áttörni, mert nincs meg körülötte a szellemi erőtér" – fogalmazott akkor. Schmuck szerint Schiffer is megtapasztalta, hogy ha nincs meg az a szellemi erőtér, amely érti az ökopolitika lényegét, akkor hiába igyekszik az LMP, ez lepereg az emberekről. „Biztos, hogy a közösségi oldalakra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Pár perces videókat fogok feltölteni, amelyekben közérthetően tudok beszélni a problémákról. Például két évvel ezelőtt a világon 65 embernek volt összesen annyi vagyona, mint a legalul található 3, 5 milliárdnak. Ma 8 embernek. Hasonló tendencia Magyarországon is megfigyelhető, de a kormány jó lépésekkel ezt fékezni tudná. Orbán Viktorék viszont gyorsítják a folyamatokat” – jelentette ki Schmuck. A frakcióban ezután tisztújítást tartunk, várhatóan Szél Bernadett társelnök lesz a frakció vezetője. Hadházy Ákos – a párt másik társelnöke – a távirati irodának azt mondta: "ez lenne a logikus lépés". Schmuck feltehetően frakcióvezető-helyettesként folytatja a parlamenti munkát.

Régi stratégiája az LMP-nek, hogy a kiábrándult, kormánypárti szavazókat akarja megnyerni elsősorban – reagált lapunknak Juhász Attila. A Political Capital elemzője szerint ebben van racionalitás, de az a tapasztalat, hogy ha vannak is ilyen szavazók, azok nagyon kis arányban vándoroltak át ellenzéki párthoz. Az LMP esetében azt lehet mondani, hogy leginkább azoknak a szavazóknak köszönhetően vitte át az 5 százalékos küszöböt, amely sem a kormánypártra, sem a régebbi ellenzéki pártokra nem akart voksolni – mutatott rá a szakértő. Ráadásul 2010 előtt is volt ilyen stratégiát folytató párt, például 2006-ban az MDF, ami szintén nagyon hasonló eredményt ért el – emlékeztetett Juhász, aki szerint az LMP nem ugyanazt a tortát akarja szeletelni, amit az ellenzéki pártok rendre elosztanak egymás között.

Az elemző szerint nagyon más helyzetben volt Schiffer András és Schmuck Erzsébet. „Schiffer ismert, karakteres politikus, akinek lehet olyan hosszú távú célja, hogy nem kíván a jelenlegi politikai rendszerben részt venni, hanem megvárja a háttérben, hogy valami más kialakul. Schmuck azonban korántsem ennyire ismert és bejáratott név, aki visszavonulva majd valamikor előjöhet. Valójában más okok húzódhatnak meg a háttérben” – vélekedett a szakértő. Juhász szerint az LMP-ben - akármilyen kis párt - éles törésvonalak vannak. Schmuck frakcióvezetőként nem volt túl sikeres, látványos kudarcot is átélt. Eredetileg is azt lehetett hallani, hogy Szél Bernadettet akarják sokan a párton belül frakcióvezetőnek, most ez látszik érvényesülni – mondta a Political Capital elemzője.

"Az LMP a programját azokkal a civil és szakmai szervezetekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához, és az Orbán-kormány kritikája mellett, hozzánk hasonlóan, napirenden akarják tartani a hozzá vezető út kritikáját is" - írta 2012 januárban az a nyilatkozat, amit az LMP 17. kongresszusán hagytak jóvá a párt küldöttei. Az üzenet akkor is egyértelmű volt: nem állnak össze az MSZP-vel egy esetleges választási győzelem érdekében, de nyitottak az Országházon kívüli politikai formációkkal való tárgyalásra. A Schiffer-vezette párt álláspontja világos volt, és az egykori társelnök nézete régóta ismert: ha az LMP kompromisszumoktól mentesen ragaszkodik elveihez és politikai állásaihoz, akkor előbb-utóbb képes lehet önálló pólusként, 10 százalék körüli középpártként stabilizálni az ökopolitika önálló parlamenti képviseletét. Ezzel pedig megbontaná a magyarországi politika kétosztatú, "a 20. század történelmi sérelmei alapján egymásnak feszülő" logikáját. Schiffer nézeteit a párt alapszervezeteiben rengetegen osztották, osztják ma is, ő az, aki a szabad idejét sem sajnálva tesz is azért, hogy ez így legyen.

A frakciótagok közül évekig ő volt a legaktívabb kapcsolattartó a vidéki tagsággal, illetve a szavazókkal. Schiffer sosem titkolta, hogy számára az LMP valójában egy minimum középtávú politikai modellkísérlet, s nem áldozná be a pártját az együttműködés érdekében csak azért, hogy megakadályozza a Fidesz-kormány leváltását. Akárhogyan is, mára mind nyilvánvalóbb, hogy a politikai realitás felülírja Schiffer vízióját: az LMP hét év alatt sem tudott kitörni a kispárti szerepből, és várhatóan 2018-ig sem fog - 2024-re vonatkozó ígéretekkel pedig nem lehet etetni sem a tagságot, sem a választókat. Legalábbis kockázatos szerezni úgy akár csak 5 százaléknyi szavazatot is, hogy a párt vállaltan ellenzéki szerepre készül.

Régi-új stratégia

2017-ben – már Schiffer nélkül – sem sokat változott az LMP stratégiája. Az év eleji tisztújító kongresszusukon Szél Bernadett és Hadházy Ákos, a két társelnök azt mondta: kormányváltást akar az LMP 2018-ban, de egyedül indul a választáson, és a jelenlegi parlamenti pártok között amúgy sincs olyan, akivel együtt tudnának dolgozni. A zöldpárt nem az ellenzéki oldalról kíván szavazókat nyerni, hanem a kormánypárti voksolókat szeretné meggyőzni arról, hogy szükség van a változásra az utóbbi 26 év kormányainak politikájához képest. Szél hangsúlyozta: már a korábbi kongresszuson kialakították szövetségi politikájukat, amely szerint egyedül indulnak a választáson. A parlamentben nincs olyan párt, amellyel együtt tudnának dolgozni - jelentette ki. Hadházy Ákos ezt azzal egészítette ki: ügyek alapján kívánnak politizálni és nem arról tárgyalni más pártok politikusaival, ki kivel lépjen szövetségre.

Az új pártvezetés megválasztását Szél Bernadett akkor az utolsó lépésnek nevezte a sikeres kampányhoz, rámutatva: lejárt a rövid kampányok időszaka. A kormánypártok már a múlt év végén elkezdték a kampányt például egyes szektorok béremeléseinek bejelentésével vagy a Hadházy Ákos ellen folytatott lejárató kampánnyal - mondta. Hadházy maga azt nevezte pártjuk feladatának, hogy gátat szabjanak a nyíltan végzett kormányzati lopássorozatnak, és megakadályozzák a miniszterelnököt azon törekvésének megvalósításában, hogy elhallgattassa az ellenzéki hangokat, elnémítsa a sajtót. Mint mondta, a civilek elleni fellépés is azt bizonyítja, hogy a kormány minden kontrollt el akar némítani, és korlátozni kívánja az emberi jogokat. Az LMP-ben tehát nem történt olyan fordulat, ami azt vetítené előre, hogy a párt döntően más politizálás felé mozdulna el, mint korábban.

A „különcködésnek” is van határa

A teljes kívülálló szerepe viszont törékeny: egy még újabb szereplő könnyen elviheti a bejutáshoz szükséges szavazók egy részét, és a folyamatos nemet mondás politikájára is ráunhatnak a választók. Ráadásul 2018 sok szempontból – akárcsak 2014 – a Fidesz elleni szavazásról is fog szólni, márpedig a választási rendszer miatt az egyéni választókerületekben ez a kérdés nem megkerülhető. A szakértő szerint pedig a „különcködésnek” is van egy határa. „Az LMP sikeresen választotta el magát a többi ellenzéki párttól és önállóan képes volt bejutni a parlamentbe, de ez a réteg körülbelül ekkora” – vélekedett Juhász Attila.

Nyilván annak a stratégiának van racionalitása, hogy ne első sorban a létező ellenzéki szavazókat, hanem a Fidesztől leszakadó szavazókat nyerje meg az LMP – értett egyet politológus társával Tóth Csaba. A Republikon Intézet stratégiai igazgatója lapunknak elmondta: persze nem a törzs fideszes bázisra kell gondolni, hanem olyan konzervatív, városi szavazókra, akik az MSZP-re vagy a baloldalra sose szavaznának. A szakértő viszont az LMP mostani stratégiájából nem látja, hogy ki tudna törni a 4-5-6 százalékos burokból. Szellemi erőteret nem úgy építi az ember, hogy lemond a frakcióvezetésről, valami más állhat a háttérben – kommentálta Schmuck lemondását a stratégiai igazgató, hozzátéve: biztosan nem tesz jót az LMP-nek, hogy félévente vezetőket cserélnek.

2017.01.25 06:07

Kizárhatja Néppárt a Fideszt, de ennek lesznek következményei

Publikálás dátuma
2018.07.21 10:30

Fotó: Európai Parlament/ Pablo Garrigos
Az egész Unióra nézve súlyos következményei lennének, de lehet, hogy szakít a Fidesszel mostani európai pártcsaládja – mondta Schöpflin György, a párt EP-képviselője, aki biztos benne, hogy a parlamenten átmegy a 7. cikk alkalmazását kezdeményező javaslat.
– Mit szól hozzá, hogy egy bevándorló ország válogatottja nyerte a futball vébét? – Bevallom, nem néztem a meccset. De Franciaországban tényleg sok bevándorló van, és azt is láthatjuk, hogy Emmanuel Macron sokat szigorított a szabályokon. Egyre rosszabb is a viszony Franciaország és Olaszország között, az olaszok odaküldik a bevándorlókat, a franciák visszaküldik, Franciaország célország lett. – Ön egy bevándorló ország állampolgára is, hiszen brit útlevele is van, és ez a Fidesz retorikája alapján szörnyű lehet. Milyen érzés britnek is lenni? – Angliában a külföldi mindig is külföldi marad, még ha ezt nem is szabad kimondani. Ez az európai bevándorlókra még inkább vonatkozik, mint a nem európaiakra. Ha egy lengyelt inzultálnak, az nem rasszizmus, az „csak” lengyel-ellenesség. Ez vonatkozik természetesen a magyarokra is. – Ön szerint demokráciában élünk? – Mi az ön demokrácia definíciója? – Mondjuk a szabadságra, vagy az egyenlőségre törekedés. – Szabadság van, egyenlőség nincs. De nem csak nálunk, sehol sincs. Mindenütt vannak különbségek, mindenütt van hierarchia. – Egy 2016-os interjúban azt mondta: „A demokrácia többek között az állandó jellegű konfliktusrendezésből áll, aminek központi eleme a vita.” Mintha a saját pártjának az egyik hiányzó képességéről beszélt volna. – Ezt a baloldaltól tanulták meg. Nézzük meg, mi történt ebből a szempontból a rendszerváltás óta. Kialakul a magát „demokratikusnak” definiáló baloldali-liberális ellenzék, amely kialakít egy olyan ellenzék-képet saját magának, amely a kezdetektől, emlékezzünk csak a taxis blokádra, abból áll, hogy meg kell törni a demokratikusan megválasztott kormány akaratát. Ez nem változott. Ebben a kultúrában működik a jobboldal, ebben működik az összes magyar politikai párt. Magyarországon nincs vita. – De volt. – Csak ordibálás volt. – Orbán Viktor is részt vett egykor miniszterelnök-jelölti vitákon. – Ezek egyedi esetek voltak, amiből nem vonnék le következtetést. Magyarországon két kollektivitás létezik, aminek nincs közös nevezője. A Fideszen belül van eszmecsere, gondolom, a baloldalon belül is. És van egy állandó jellegű eszmecsere Brüsszellel. Mint politológus, hogyan látja: a mai ellenzéknek van még visszaút a hatalomba a mostani állapotát látva? Természetesen van. De ezt a mostani baloldali ellenzék nem tudja felvállalni, mert zsákutcában vesztegel. Ennek következtében a kormányra sem tudnak hatni, ami nem biztos, hogy egészséges.
– Mi lenne a kiút?  – Az első lépés, hogy a baloldal kérjen bocsánatot 2006. október 23.-ért. A második lépés, hogy az ellenzék magára vonatkozóan döntést hoz: abbahagyjuk a lejáratást, és egy paktumot szeretnénk kötni a kormánnyal. Hollandiában ezt megtették 1917-ben: a különböző politikai közösségek megállapodtak egy ilyenben, és bár azok a társadalmi csoportok, amiket képviseltek, viszonylag elszigeteltek voltak egymástól (ez volt az úgynevezett „oszlopos társadalom”), az elitek egyeztettek, és ezzel egy évtizedekig jól működő, stabil politikai rendszert hoztak létre. Ezt éppen a nagyszabású bevándorlás bolygatta meg. Egy ilyen megállapodást el tudok képzelni Magyarországon is. Ha az ellenzék ilyen ajánlatot tenne, a jobboldalon is elgondolkodnának rajta. A harmadik feltétel pedig, hogy a baloldal fogadja el: a nemzet létező entitás, ennek a fogalomnak van tartalma, az emberek számára ez egy megélhető élmény. A probléma, hogy a baloldal liberális része ezt képtelen elfogadni, mert csak univerzalizmusban tud gondolkodni. – Az ön felesége észt, így közvetve érintett is: mit szól ahhoz, hogy újranyitja a kormány a 2014-ben, Navracsics Tibor döntése miatt bezárt tallini magyar nagykövetséget? – Természetesen nagyon örülök, nagyon rossz döntés volt bezárni, ezt elmondtam akkor is. Klasszikus esete annak, amikor a könyvelő csinálja a külpolitikát, nem a külügyminiszter. – Korábban azt mondta, a liberalizmus legnagyobb baja, hogy nem áll szóba azokkal, akik másképp gondolkodnak. A mostani kormány nem ezt csinálja? – A kormány 2014-2018 között három fontos ügyben nagyon is szóba állt a társadalommal, ha nem is feltétlenül az ellenzékkel. Érzékelve a társadalom reakcióit visszavonták az olimpiai pályázatot, a vasárnapi boltbezárást és az internetadót. Mindhárom téves döntés volt, de belátták. 2003 február 15-én egy hideg téli napon egy millióan tüntettek Londonban azért, hogy a brit kormány ne vegyen részt az Irak elleni invázióban. Tony Blair kormánya nem foglalkozott velük. – Az említett három ügyben nem kérdeztek meg senkit, megfutamodtak egy esetleges referendum elől. Mit szól a Brexit mostani állapotához? – Siralmas. Katasztrófa. Nem tudom elképzelni, hogy az EU belemegy abba, amit a brit kormány kér tőle. Hogyan képzelheti bárki is, hogy októberre meglesz a megállapodás? Attól tartok, nagyon kemény Brexit lesz és az a baj, hogy a kilépést támogatók ezt egyszerűen nem fogják fel. Van egy csomó nagyon égető gyakorlati probléma. Mi lesz Calais-val, mi lesz Doverrel? Ha elkezdik ellenőrizni a kamionokat, két perc alatt káosz lesz a torlódásból. Mi lesz fapados járatokkal? Nem kapnak majd engedélyt a repterek használatára. Nem lehet majd minden héten viszonylag olcsón hazautazni Budapestre. A Brexitet támogatók ezekbe bele sem akarnak gondolni. Aztán majd, ha bekövetkezik a baj, mutogatnak ránk, hogy „Azok a gaz kontinentálisok!”. – A kint élő magyaroknak kell aggódniuk? A letelepedési engedélyüket megtarthatják, de hosszú távon nem tudom, hogy milyen lesz a közeg velük szemben. Nem biztos, hogy befogadó. – Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból? – 2018. július 19.-én, amikor beszélgetünk, azt mondanám, nem. De holnapra változhat a helyzet, minden nagyon cseppfolyós. Lehet, hogy eljutunk idáig is. A néppárton belül van egy baloldali szárny – a Benelux államok, a svédek, a portugálok egy része, akik kényelmetlenül érzik magukat velünk egy frakcióban. De mi történik, ha kizárják a Fideszt? Én feltettem egyszer-kétszer ezt a kérdést már, és nem kaptam választ. Pedig ez nagyon fontos. – És mi lesz?  – Eleve nehéz egy pártot kizárni a frakcióból. Egyéneket lehet (érdekes, hogy ez éppen a frakciószabályzat hetes cikkelye), de arra nincs szabály, hogy egy egész nemzeti delegációt kizárjanak. Egyénileg hogy zárnak ki? Majd kiállítanak minket a pódiumra, és egyenként szavaznak rólunk? Emberileg ez milyen lenne már? – Tegyük fel, hogy mégis megtörténik.  – Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel. – Mik lesznek a következmények?  – Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost. Én elkerülném ezeket a következményeket. – Milyen eredményt vár a jövő évi EP-választásoktól? Az elég valószínű, hogy a Néppárt és a szocialista frakció létszáma is csökkenni fog. – A hetes cikkelyt beveti Magyarország ellen az EP? – Persze. A négy baloldali frakció kivétel nélkül megszavazza majd. Sőt, vélhetően a Néppártból is lesznek, akik egyetértenek vele. A nagy kérdés csak az, hogy megkapja-e a kétharmados többséget. Más kérdés, hogy miképpen kezeli az ügyet a Tanács. – Professzorként mit gondol a CEU máig tartó kormányzati vegzálásáról? – Nem követem közelről az ügyet, de a megoldás küszöbén vagyunk. Nem tudom egészen pontosan, hogy most mire vár a magyar kormány, de megoldható a dolog. A CEU, azt hiszem, túlpolitizálta ezt az ügyet az első perctől kezdve. Én csak a magyar bürokrácia érzéketlenségét látom az egész ügyben, amelynek végül politikai tartalma is lett. A CEU úgy vélte, hogy a Fidesz-kormány megpróbálja az egyetemet bezárni. A másik tényező pedig a rektor személyisége, hiszen ő mégiscsak politikus volt. Úgy érezte, hogy politikai ügyet kell csinálnia az egészből, természetesen tárt karokkal fogadták Brüsszelbe.  – Kötelezettségszegési eljárás indult az ügyben, ahogy a Stop, Soros! miatt is. – Nem tudom, hol tart az eljárás a CEU-ügyben. Magyarországon azt senki sem nézi meg, hogy hány ilyen eljárás folyik összesen. Spanyolország vezeti a listát, mi a középmezőnyben vagyunk, tűrhetően teljesítünk. Mindenképp lesz megoldás, nem fújnám fel különösebben. A CEU-ügy elfelejtődik maximum két év múlva. – Ön 2016-ban arról posztolt az egyik közösségi oldalon, hogy levágott disznófejeket kellene rakni a határkerítésre, amelyek távol tartják a bevándorlókat. Most is kirakná ezt az üzenetet? – Az egy válasz volt egy másik üzenetre. Nem gondolkoztam azon, hogy most kitenném-e, ezért erre a kérdésre nem is tudok egyenes választ adni.

Névjegy

A Fidesz európai parlamenti képviselője, politológus, egyetemi tanár 1950-ben távozott a családjával Londonba, iskoláit a szigetországban és Belgiumban végezte. Volt a világ legrangosabb nemzetközi politikával foglalkozó intézetének, a Chatham House-nak a munkatársa, de dolgozott a BBC-nek is. 2003-ban lépett be a Fideszbe, 2004 óta EP-képviselő.

2018.07.21 10:30
Frissítve: 2018.07.21 10:37

„Ide is ölni jöttek!” – Tíz éve dördült el az első lövés a romák ellen

Publikálás dátuma
2018.07.21 08:30

Fotó: Népszava/ Vajda József
Először Galgagyörkön húzták meg a ravaszt a más településeken később hat ember életét kioltó gyilkosok. A faluban ma már vannak, akik felejtenének, de a golyó ütötte lyukak még látszanak.
– Mintha ma lett volna, olyan tisztán emlékszem arra az éjszakára. Mindenki lefeküdt már aznap este, a fiam, a négy és fél éves kisunokám, a férjem, meg én is. Éjfél után durranásokra, meg felvillanó fényekre riadtunk. Nem tudtam, mi történik, a férjem mondta, hogy lőnek ránk – idézi fel a galgagyörki faluszélen álló házuk előtt a 2008. július 21-re virradó éjszakát Bangó Lászlóné. –  Megúsztuk, nem találtak el senkit, de ez csak a szerencsén múlt. Később kiderült, ide is ölni jöttek!
Az asszony férje, Bangó László a házuk erdő felőli oldala felé int: a mindmáig vakolatlan épület egyik ablaka mellett ma is ott vannak a téglákban a lövedékek ütötte lyukak. – Nem voltam otthon, telefonon hívtak másnap kora reggel, hogy a faluban rálőttek házakra. Nagyon nem értettem, hogy ki és miért lövöldözött – eleveníti fel Matejcsok Zsolt, a falu akkori egyik képviselője, jelenlegi polgármestere azt, hogy miként értesült az esetről.
Ahogy őt, az egész falut megdöbbentette a lövöldözés, de az csak sokkal később vált világossá számukra, hogy kik és miért sorozták meg három roma család házát. Először mindenki arra gyanakodott, hogy az ügy hátterében egy másik, nagy indulatokat kiváltó eset áll. Nem sokkal korábban helyi roma és nem roma családok kerültek összetűzésbe, ami miatt megjelent és fenyegetően lépett fel a faluban a Magyar Gárda, ezért mindenki a szélsőséges szervezet tagjait sejtette az támadás mögött. Később derült ki, hogy a gárdisták csak közvetve játszottak szerepet az ügyben. Az ő megmozdulásuk miatt figyeltek fel a községre, és választották első „akciójuk” helyszínéül Galgagyörköt a romák elleni támadássorozat elkövetői.

Életfogytiglan a gyilkosoknak

2016. januárjában ítélte jogerősen tényleges életfogytiglanra a támadások miatt Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot a Kúria. (Csontos István a két utolsó támadásban vett részt sofőrként, az ő 13 éves fegyházbüntetése már korábban jogerőre emelkedett.) A három vádlott 2008-ban és 2009-ben kilenc helyszínen - Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön, Kislétán - hajtott végre Molotov-koktélos, fegyveres támadást romák otthona ellen. Hat embert, köztük egy gyereket megöltek, öt áldozatuk megsérült, összesen ötvenöt ember testi épségét veszélyeztették.

Tíz évvel az első lövések után a lassan elöregedő, most még épp ezer lakosú Pest megyei faluban már kevés szó esik a támadásról. A presszó húsz év körüli felszolgálója zavartan csóválja a fejét, amikor erről kérdezzük. De hát miért is ne lenne zavarban? Gyerek volt még akkoriban, alig hallott valamit az esetről. – Rég volt már, nem kellene mindig bolygatni a múltat – mondja a helyi kisbolt előtt autójába ülő középkorú asszony. Véleményével nincs egyedül: akárkit kérdezünk is a községben, mindenki úgy véli: bár borzalmas volt a támadássorozat, ideje továbblépni. Matejcsok Zsolt független polgármester szerint fontos az emlékezés és az emlékeztetés, hogy soha többé ne történhessen hasonló eset, de nagyon is megérti azokat a helybelieket, akik már inkább lezárnák a múltat. – Galgagyörk neve az elmúlt években egyet jelentett a romagyilkosságok ügyével – mutat rá arra, hogy nem csak az érintett családokat, a romákat, hanem magát a falut is megtámadták tíz évvel ezelőtt. – Emiatt pedig nekünk kettőzött erővel kellett dolgoznunk azon, hogy a ránk sütött bélyeget eltörölhessük. Ezt pedig többek között azzal értük el, hogy a romaintegráció terén is amolyan bezzegfalu lett miénk. Ezért a romák és nem romák is sokat tettek itt.
A községet 2010 óta irányító – főállásban egy nagy cég informatikai vezetőjeként dolgozó – polgármester megemlíti: iskolájukban, ahol nyolcvan, többségében roma gyerek tanul, már jóval azelőtt bevezették az egész napos foglalkoztatást, hogy azt központilag előírták volna. Ennek fedezetét akkor az önkormányzat biztosította. Létrehoztak egy kifejezetten a fiatalokra építő kistérségi sportegyesületet, amelyet a Galga völgye egyik legjobb utánpótlásbázisaként emlegetnek. Az új térfigyelőkamera-hálózatuk pedig a reméltnél is hasznosabbnak bizonyult a helyi romák és nem romák közötti békés együttélésben. Amikor például időseket fosztottak ki, többen is a helyi romákat gyanúsították, ám a felvételek utóbb bizonyították: átutazó bűnözők portyáztak a községben. 2013 óta polgárőrség működik a faluban, amelynek roma tagja is van. – Volt, hogy a roma polgárőrünk fülelte le a roma krumplitolvajt – idéz fel egy olyan esetet Matejcsok Zsolt, amely szerinte megint csak segített megértetni mindenkivel, hogy az előítéletek tévútra vihetnek. És büszkén említi azt is, hogy ma már jól működő roma önkormányzatuk van, amely nagyobb ünnepeken nem csak a roma diákoknak, hanem az iskola minden gyerekének ajándékot vesz. Kérdésünkre a polgármester megemlíti: a történtek után a falu a kormányzattól nem kapott plusztámogatást, a kamerarendszerre például csak a sokadik próbálkozásra jutottak pénzhez, a főleg romák lakta Rákóczi utcába vezető út teljes leaszfaltozásához pedig évek óta nincs forrás. Az viszont sokat segített – teszi hozzá Matejcsok Zsolt –, hogy ma már térségükben is nagy a munkaerőhiány. Ennek köszönhetően ugyanis Galgagyörkön, ahol tíz éve még jóval tíz százalék feletti volt a munkanélküliségi ráta, és a romák zöme legfeljebb idénymunkát kapott, ma már lényegében nincs állástalan. Közmunkára mindössze egy férfi szorul. Ahogy ezt mondja, feltűnővé válik: napközben csak a gyerekek, meg az idősek vannak otthon a Rákóczi utcában. A felnőttek a környékbeli üzemekben vagy a földeken, napszámosként dolgoznak. Csöndes, békés az utca – és még a Bangóék háza falán lévő, golyó ütötte lyukak sem látszanak onnan.

Nem szabad feledni

Szinte semmit nem tanult Magyarország a rasszista támadássorozatból – mondja Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, a tatárszentgyörgyi kettősgyilkosság éves megemlékezéseit szervező Idetartozunk Egyesület vezetője.

– Vannak, akik szerint tíz év után már inkább lezárni kellene a múltat. Számon kell tartani a támadások évfordulóit?
– Magam is azt tapasztalom, hogy az ország egyik fele mintha ki akarná söpörni emlékezetéből ezt az aljas, rasszista sorozatgyilkosságot. De nem szabad feledni, emléket kell állítani azoknak az ártatlan embereknek, akiket megöltek, megsebesítettek. Ez a támadássorozat volt az 1945 utáni Magyarország egyik legdrámaibb esete, mert szervezetten támadtak emberekre a származásuk miatt.

– Mint tanult Magyarország a történtekből?
– Szinte semmit. Árulkodó, hogy hosszú éveken át még a kormány is csak úgy emlékezett meg a rasszista gyilkosságsorozatról, hogy azt párba állította Olaszliszkával, annak a tanárnak a tragédiájával, akit romák vertek halálra. Nagyon sokára értették meg azt: attól, hogy mindkét eset brutálisan fájdalmas, szörnyű és elfogadhatatlan, még egyáltalán nem összekapcsolható. A többségi társadalom sem dolgozta fel jól a traumákat, nem beszéltünk eleget a történtekről, mára sem csökkentek az előítéletek. Igaz, születtek a társadalmi feldolgozást segíteni igyekvő művészeti alkotások, de ezek többsége kudarcot vallott, olykor maguk is rendkívül dühítő, előítéletes paneleket használtak. És, hogy önkritikát is gyakoroljak: a roma közösség sem tanult semmit, mert a támadás után nem lett nagyobb a szolidaritás.

– Hogyan lehetett volna jobban tanulni a történtekből?
– Azzal például, hogy nem csak a négy elkövetőt vonják felelősségre. Legalább beszélni kellett volna azokról, akik a kétezres évek közepén a romák ellen fordították a közhangulatot, folyamatosan hiszterizálták a közbeszédet, következmények nélkül uszíthattak a cigányság ellen. Segített volna, ha utánajárunk például annak, miért is az volt a rendőrség első reakciója, hogy romákat gyanúsított meg. Azzal pedig most sem vagyunk elkésve, hogy valamiképp beépítsük a közoktatásba az esetet: az emberi jogok fontosságára, a rasszizmus veszélyeire kellene tanítanunk gyerekeinket. Tudatosítani kellene azt is, hogy a rasszizmusnak, a gyűlöletkeltésnek nem csak a megcélzott kisebbség látja kárát, hanem a többség is, hiszen az végeredményben a fennálló rendszer szétzilálásához vezet. Hová lenne a világunk, ha magukat igazságosztónak képzelő kommandók oroznák el az igazságszolgáltatás feladatait? És ne tévedjünk, itt már nem csak romákról van szó, hanem melegekről, muszlimokról, menekültekről vagy teszem azt piros pulóveresekről, bárkiről, aki célkeresztbe kerül.

Tatárszentgyörgy felejtene

A támadássorozat legbrutálisabb gyilkossága a Pest megyei Tatárszentgyörgyön történt 2009. február 23-án: miután molotov koktélt dobtak az egyik faluszéli házra, agyonlőtték az épületből öt éves fiával együtt menekülő Csorba Róbertet. Csorbáék házát rég ledózerolták, ma gaztenger lepi el a területet. A megölt férfi felesége elköltözött a faluból, édesanyja, Csorba Erzsébet viszont ma is ott él a gyilkosság helyszíne melletti házban. Azt mondja, jól esik neki, hogy sokan gondolnak a fiára, unokájára, ő maga pedig, ha hívják, elmegy a megemlékezésekre.
A faluban – akárcsak Galgagyörkön – a kérdezettek zöme nem szívesen beszél a támadásról. Árulkodó: még a település polgármestere sem akart nyilatkozni. De nem csak hallgatással találkoztunk a faluban. Volt olyan helybeli, például a dohányboltból kilépő, megtermett, középkorú, gazdálkodó férfi, aki arról beszélt: a gyerek ugyan vétlen áldozat, de azt nem hiszi, hogy csupa ártatlan emberekre támadtak volna, „valami más, roma-ügy lehet a háttérben.”

2018.07.21 08:30
Frissítve: 2018.07.21 08:30