Fővárosi szeméttel fűtenek "Kis-Svájcban"

Ha nem vennék meg a szociális alapon kiosztott tűzifát a szegény csobánkaiaktól a falu tehetősebb lakói, akkor lehet, hogy nem égetnének cipőket, PET-palackokat, bontásból visszamaradt, festett ablakokat Csobánkán, a falu végén - írja a Magyar Nemzet.

Ha mindez megvalósulna, akkor valószínűleg a Levegő Munkacsoport sem tudna olyan méréseket végezni a Pilis gyöngyszemének nevezett településen, amelyek szerint szennyezettebb itt a levegő, mint a szmogtól fuldokló Pekingben. A csobánkai valóságot elnézve azonban sajnos úgy fest, hogy mindez jó darabig álom marad.

– Áldozatok azok az emberek, akik arra kényszerülnek, hogy hulladék fával fűtsenek – mondja a polgármester asszony, hangsúlyozva, tart attól, hogy a mérésről beszámoló tudósítások majd etnikai feszültséget okoznak Csobánkán, hiszen könnyen „le lehet majd gyilkosozni” a falu végén élőket. Ami meglehetősen fonák helyzet lenne, hiszen a faluban létező jelenség az, hogy a rászorulók, akik között valóban sok a cigány származású, eladják az önkormányzat által szétosztott szociális fát Csobánka tehetősebb lakóinak. Rövid távon így ugyanis mindenki jól jár: a szegények egy kis pénzhez jutnak, a vásárlók pedig jó tűzifához – jóval a piaci ár alatt. Winkler Sándor Józsefné szerint mindez nem tömeges jelenség, de úgy tudja, hogy a szétosztott 100 köbméternyi fa kis hányada került az elegáns hegyoldali házak kandallóiba. Létezik a falopás is; a település vezetője szerint egyre kevesebb, ám az erdő közelében élők szerint valóságos ipar épült a tevékenységre.

Arról egyébként sokan nem is tudnak, hogy a bontási hulladékok eltüzelése mennyire veszélyes. Ezért a Csobánkai Hírlevél című helyi újságba is bekerült a Földművelésügyi Minisztérium Fűts okosan! címen futó kampányának a felhívása. Ebben egyébként egyetlen szó sem esik arról, hogy a bontásból származó tüzelőanyag milyen veszélyekkel jár.

A kampányt a Levegő Munkacsoport kezdeményezésére indította a kormányzat, ám a környezetvédő szervezet részéről Lenkei Péter elmondta, hogy noha a tájékoztatás irányát nagyon jónak tartják, szerintük a felhasználható néhány tíz millió forint kevés a célok eléréséhez. Legalább tízmilliárd forintot költenének a szemléletformálásra, mivel információ hiányában szó szerint egészségromboló, téves döntések születnek, amelyeket a munkacsoport szerint nem is feltétlenül a szegénység eredményez.

A csobánkai riportot itt olvashatja!